Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
DOBOSSY László nika és történelmi riport. D. legjelentősebb regényét, az Egy szál ingbenl (1976) erősen mitizáló szemlélet és a totális ábrázolásra való törekvés jellemzi. A regény nagyszabású történelmi tabló, a kisebbségi múlt és jelen szuggesztív látomása. Lélektanilag gazdagon árnyalt hősei túlélői, de áldozatai is fél évszázad történelmi viharainak. Az írónak sikerült mondanivalóját viselkedéstípusok elemzésével, magatartásminták párhuzamba állításával és ütköztetésével művészi üzenetté formálnia. Negyedik regényében, a Hólepedőben (1979) egy vidéki tanítónő sorsának ábrázolásán keresztül az elmagányosodás okait kutatja. - A Földönfutók c. müvét, lírai játékként (a szerző és Beke Sándor rendező dramatizálásában) a Kassai Thália Színház 2005-ben műsorára tűzte. Az 1945 utáni magyar tragédia ezzel előszörjelenik meg magyar színpadon. M.: Gondok könyve, e., 1982; Sodrásban, r., 1984; Engedelmével, elb., 1987; A kis viking, gyermekr., 1990.; Teremtő küzdelem, esszé, interjú, 2000. Ir.. Fábry Zoltán: Stószi délelőttök; Csanda Sándor: Harmadik nemzedék. 1971; E. Fehér Pál: Nehéz igazságok regénye, Népszab. 1977. márc. 27.; Berkes Erzsébet: Emberek - hullámverésben. Új Tükör 1977. máj. 8.; Balla Gyula: Egy szál ingben, Népszab. 1977. máj. 21.; Görömbei András: Egy szál ingben, Kortárs 1977/6; Alexa Károly: D. L.: Egy szál ingben. Kritika 1977/5; Márkus Béla: D. L.: Egy szál ingben. Alföld 1977/7; Czine Mihály: Otthonépítö elszántság. Új írás 1977/8; Koncsol László: Riport és mítosz, ISZ 1978/1: Páskándi Géza: Nagy vállalkozások szépségéről, N, 1979/2; Pósa Zoltán: Hólepedő, Népszab. 1979. júl. 21.; Lacza Tihamér: Szubjektív jegyzetek egy regény kapcsán, ISZ 1979/10; Pálly G. István: A megmaradás diadala, Tiszatáj 1979/11; Bányai János: Hólepedő, Híd 1980/4. Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945-1999) I., Po„ 2000. G. L. DOBOSSY Imre (Cobolyfalu, 1908. aug. 12. - Budapest, 1981. jan. 21.): publicista. A középiskolát Érsekújvárott, jogi tanulmányait Brünnben végezte. A Sarló alapító és vez. tagjaként főleg iíj. mozgalmi és kisebbségpol. kérdésekkel foglalkozott (A magyar jogi fakultás kérdéséhez, MaD 1931/1; Néhány szempont a nemzetiségi kérdés problematikájához, K 1932, 808.). 1934 és 1944 között Érsekújvárott volt ügyvéd, 1945 után Bp.-re költözött. 1946-1948-ban a szlovákiai áttelepítettek újságjánál, az Új Otthonnál dolgozott, 1948-tól nyugdíjazásáig az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda lektora, majd igazgatóhelyettese volt. Ebben az időszakban vezetéstudományi kérdésekkel foglalkozott. T. L. DOBOSSY László; Czuczor (Vágfarkasd, 1910. aug. 9.- Bp., 1999. jan. 27.): irodalomtörténész, szótáríró, műfordító. Az érsekújvári reálgimnázium elvégzése után egy évet a Sorbonne hallgatójaként Párizsban töltött, majd a prágai Károly Egyetemen francia-magyar szakot tanult. A Sarló alapító és vez. tagja, 1931től a prágai csoport vezetője volt. Sarlósként főleg pedagógiai kérdésekkel foglalkozott, ő teremtett kapcsolatot F. X. Šalda, Emanuel Rádi és Zdeněk Nejedlý tudós cseh professzorokkal. 1932-ben a Sarló delegátusaként részt vett és felszólalt a háborúellenes amszterdami kongresszuson. 1936-1939-ben a kassai magyar gimnáziumban tanított. 1939 őszétől a párizsi egyetem ösztöndíjasaként Franciaországban tartózkodott, bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba s a Phénix folyóirat szerkesztésébe. 1945 és 1950 között a párizsi Magyar Intézet tud. munkatársa, majd igazgatója volt. Hazatérve 1950-től 1957-ig a Külügyi Főiskolán, i 957-től 1980-ig az ELTE Szláv Filológiai Tanszékén működött docensként, majd professzorként. - Középiskolás korától publikált az iíj. mozgalmi lapokban, később az Új Szóban, a Magyar Újságban, a Tátrában, az Új Szellemben, a Lidové novinyban, Az Útban, a Korunkban, a Nyugatban, az Új Életben. 1936 és 1939 között a Czuczor László álnevet is használta. Az iíj. mozgalom sodrában keletkezett radikális hangú írásait szociális elégedetlenség, lelkes tenni akarás jellemezte (A Sarló etnográfiai vándorlásai az Ipoly menti területeken, MiL 1930/7; Harmincmillió ember nevében [amszterdami felszólalása], Az Út 1932/6; A modern nevelés szociológiája, K 1932/8). Tanulmányíróként is gyorsan kiforrott, s irod. portréit, kritikáit többnyire esszéformában írta (Kosztolányi, Tátra 1937/2; F. X. Šalda, uo. 1937/8; Az úgynevezett „kisebbségi tudat" és népünk megrokkanása. Új Szellem 87
