Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

v V. NAGY Miklós Vajkai Miklós Vadász: vadászati, vadvédelmi, ebtenyésztési és lövészeti szaklap. 1927 és 1938 között kéthetente jelent meg Po.-ban, 1932-től Vadászlap címen. Váltakozó szerkesztői Rajcsányi Gyula, Cseh Cyprián és Jurán Vidor voltak. T. L. VADÁSZ Ferenc (Komárom, 1916. jún. 22.): író, újságíró. 18 éves korától tagja volt a CSKP-nak. Cikkeket, riportokat írt a Munkásba, majd a Magyar Napba. A bécsi döntés után Mo.-on többször volt internálva és bebörtönözve. 1945 után különböző pártfunkciókat töltött be, 1949-től a Szabad Nép, majd a Népszabadság állandó munkatársa volt. Életrajzi jellegű regényeiben számos csszl. vonatkozás van, s a kat. Schalkház Sára mártíromságát is tisztelettel méltatta (Legendák nélkül, ÚSZ 1975. márc. 9.). M; Szeged, Csillagbörtön, emlékirat, Bp. 1949; A harcnak nincs vége, emlékirat, uo. 1952; Harcunk a magyar pokollal, emlékirat, uo. 1961; Ketten a Remete utcából, r„ uo. 1962; Föld alól a fénybe, r., uo. 1969; Tenyérnyi égbolt, emlékirat, uo. 1970; A védő, r„ 1975. Ir.: Csanda Sándor: Tenyérnyi égbolt, ÚSZ VADKERTY Katalin (Érsekújvár, 1928. ápr. 21.): történész. A kisvárdai gimnáziumban érettségizett (1946), majd a Komenský Egyetem BTK-án szerzett történelem szakos oklevelet (1955). 1966-tól a történettudományok kandidátusa, s ugyanebben az évben szerzett bölcsészdoktori címet. 1953-1958-ban a po.-i Pedagógiai Főiskola oktatója, 1959-ben a Dolgozó Nő kulturális rovatának szerkesztője, 1960-1987-ben az SZTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa volt. Kutatási területe az 1848-1918-as korszak gazdaságtörténete, ezen belül a mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági ipar története. A komplex értékelés módszerével bizonyítja a korabeli magyar iparpolitika progresszivitását, a mezőgazdasági termelésben az elmaradottabb hegyvidéki gazdálkodás kiemelt támogatását, minek következtében egyes termékenyebb folyóvölgyekből megindult a szlovák gazdák délebbre való települése, ami két évtized alatt a szlovák nyelvhatár délre tolódását eredményezte. Az 1989-es rendszerváltás után az 1945-1948-as évek csszl. nemzetiségi politikáját, közelebbről a magyarkérdéssel kapcsolatos intézkedéseket kutatja. Ezzel - a szlovákiai magyar történészek között elsőként vállalta a „kihívást", hogy szembenézzen a csszl. nemzetpolitika tisztogatási szándékaival és a történelem ostobaságaival. Hihetetlen makacsságának, szorgalmának és teherbírásának köszönhetően néhány év munkájának eredményeképpen három könyvben tárta fel a 2. vh.-t követő évek történelmének szomorú és egyben gyalázatos eseményeit, a cseh és a szlovák politikai vezetésnek a „nemzeti demokratikus forradalom igézetében" elkövetett tetteit. Az első kötet, A reszlovakizáció (1993) az első hiteles, dokumentumokkal alátámasztott tudományos munka a tárgykörben, a szlovákiai magyarok ún. visszaszlovákosítása érdekében tett politikai erőfeszítések feltárása, amelyek 719 települést és 423 264 személyt érintettek, akik a szülőföldön maradás reményében megtagadták magyarságukat. A deportálások c. kötet (1996) az ország „magyartalanításának" azzal a programjával foglalkozik, amely a magyarok csehországi kényszermunka-kötelezettségével egyben a németek kitoloncolása miatt beállt munkaerőhiányt is pótolta volna, s amellyel tényszerűen kezdődött a kisebbségi magyarság háború utáni történelme. 1946 novembere és 1947 februárja között 43 546 személyt deportáltak Dél-Szlovákiából Csehországba. A 3. kötet A belső telepítések és a lakosságcsere címmel (1999) jelent meg. Ez 445