Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

Új Nő bázist teremtsen az Új Munka címen tervezett folyóirat fenntartásához, s e célból pártoló tagokat gyűjtsön. A kezdeményezés nem járt sikerrel, mert az Új Munka egy szám megjelenése után elhalt. T. L. \ Új Nő (Pozsony, 1992): képes folyóirat. Lényegében a Nő folytatása, 1993 dec.-ig a Magyar Asszonyok Ligája jelentette meg kéthetente. Néhány hónapos kényszerszünet után 1994. aug. 8-tól jelent meg újra, a dunaszerdahelyi LOAR Kft. kiadásában, havonta. Magazinszerű képes lap. Szerkesztésében a publicisztikai és családi, valamint magazin jellegű anyagok a meghatározók, irodalmi érdeklődése véletlenszerű. - Példányszáma 2004ben 18 ezer körüli. - Főszerk.: Kocsis Aranka (1992), Nagyvendégi Éva (1994), Néma László (1997 szep.-től.) F. Z. Új Otthon (1947. ápr. 9. - 1949): „az áttelepített és áttelepítendő szlovákiai magyarok budapesti hetilapja"; Sándor Dezső szerkesztésébenjelent meg. Egy ideig Csehszlovákiában is terjesztették, majd betiltották. Munkatársai között ott találjuk a szlovákiai magyar szellemiség legjobbjait (Szalatnai Rezső, Peéry Rezső, Dobossy László, Kovács Endre, Vass László, Horváth Ferenc, Krammer Jenő). Közölte a szlovákiai magyarság tragédiájával foglalkozó alapvető tanulmányokat, memorandumokat (Szalatnai és Peéry munkáit), valamint Pozsonyi Anna, Jócsik Lajos és Gömöry János publicisztikai írásait. Ebben jelent meg először Fábry Zoltán A vádlott megszólal c. müvének egy részlete (1948). Helyet adott a pályakezdők vers- és novellakísérleteinek is, a kisebbségi irodalom fejlődésrajza szempontjából ezért nélkülözhetetlen forrás. Újság, Az —> Kassai Napló Újságírók Újságja: a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusának alkalmi lapja. Egyetlen száma 1926. dec. 9-én jelent meg Kassán, 120 nagy formátumú oldalon. Felelős szerkesztője Sikora Emil, szerkesztőbizottsági tagjai Dzurányi László, Kasztor Ernő, Temyei László, Vécsey Zoltán, Kaczér illés, Szepessi Miksa és Rácz Pál voltak. Meglepően gazdag és változatos anyaga fölért egy havi folyóirat félévi anyagával. Az újságírással kapcsolatos tanulmányokon kívül értékes publicisztikai, közgazd., művelődéstört., irodalomtört., irodalomkrit. és müv. írásokat közölt; gazdag ízelítőt adott a kisebbségi lírából és novellisztikából, s kitekintett a kortárs mo.-i irodalomra és a világirodalomra. A szlovák irodalomból E. B. LukáČ egy versét, a csehből pedig Fráňa Šrámek Két nő és három éhes farkas c. drámáját közölte Juhász Árpád, ill. Ternyei László fordításában. Tanulmányanyagából a következő írások emelhetők ki: Guttmann Heinrich (Párizs): A világsajtó útja; Karel Čapek: Az újság dicsérete; Fábry Zoltán: Riportázs és költészet; Bekény László: Az újságolvasó Kassa; Gömöry János: Dédapáink kora és dédapáink sajtója; Kálniczky Géza: Bodrogközi mulatságok és a nyesési majális; Haimos Károly: Divat a művészetben; Charleston: A juturista tánc; Reininger József: A nemzetközi nyelv problémája és az eszperantó. ^ ^ Új Szellem: kultúr- és nemzetpol. szemle. 1937. febr. 17-től 1938. nov. 1-jéig jelent meg Prágában, havonta kétszer. Alapító főszerkesztője, Szvatkó Pál az 1931-ben 1. számával elhalt Új Munka utódjának szánta, de szerepét az új helyzetnek megfelelően módosította. Most nemcsak az írók és kritikusok javát akarta bekapcsolni, hanem azonosulva az egyesült és nagy választási sikereket elért jobboldali ellenzéki pártok céljaival, igyekezett kialakítani a kisebbségi szellemi élet egységét. Minőségi elveit nem adta fel, s a mo.-i humán szellemi élet kiválóságainak megnyerésével az Új Szellem igen magas színvonalat ért el. Szellemisége pluralisztikusán demokratikus volt, a mo.-i urbánusok (Bálint György, Bóka László, Ignotus Pál, Remenyik Zsigmond) és népiek (Féja Géza, Illyés Gyula, Kodolányi János, Németh László, Tamási Áron) egymás mellett szerepeltek benne. Márai Sándornak kivételes Ir.: Vígh Károly: A szlovákiai magyarság sorsa. Bp. é. n.; Mint fészkéből kizavart madár... A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945-1949 (szerk.: Molnár Imre és Tóth László), Bp. 1990. F. Z. 438