Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

TÖRÖK Géza gyelve önti hagyományos költői formába vallomásait. Nem bántják világrengető problémák, nem ás az emberi lét mélyére, de verseiből a közösséget féltő gond, az együttérzés melege árad. Gyarapodó élettapasztalatai alapján próbál egyéni sorsából egyetemes érvényű üzeneteket formálni. M.: Három fiatal költő (Veres Jánossal és Ozsvald Árpáddal közösen), 1954; Fényért perelek, v., 1968; Virágzó kövek, v., 1973: Delelő, v., 1976; Forgó évszakok, v., 1989; Fények és árnyak, v., 1990; Tavaszi ágon tél zokog, v. 1998; Virágot és dalt üzenek, v, 2000; Éveim fehér havasán, v., 2003. Ir.: Fábry Zoltán: Harmadvirágzás. = F. Z.: Öí 7, 1988; Duba Gyula: Idill mögött fájdalom, ISZ 1969/5: Bodnár Gyula: A csend fogságában. ÚSZ 1976. okt. 1.; Alabán Ferenc: A szülőföldtől a békéig, ÚSZ 1984. nov. 16.; Bodnár Gyula: Sokszemközt T. E.-rel, VÚSZ, 1975/24; Szeberényi Zoltán: Arcok és művek, 1988; Noék az Ararát tetején (szerk. Duba Gyula), 2000; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945-1999) I., 2000. Sz. Z. TÖRÖK Géza; Gájusz (Homonna, 1896 Kassa, 1926. jún. 6.): író, újságíró. Kassai újságokba írt (gyakran Gájusz álnéven), irod. műfaja a novella volt. Tüdővészben pusztult el, s ő volt a kibontakozó kisebbségi irodalom második halottja. Novellákat és riportokat tartalmazó egyetlen kötetét a berlini Prometheus Kiadó jelentette meg Örök árny címmel. Szérum c. novellájának témája meglepő azonosságot mutat Karel Čapek Fehér kór c. antifasiszta drámájáéval; lehetséges, hogy a prágai magyar közvetítéssel megismert novella inspirálóan hatott a nagy cseh íróra. Ir.: Fábry Zoltán: T. G. halála, R 1926. jún. 8. = F. Z.: Öí 2; Jaroslava Pašiaková: Egy irodalmi motívum magyar és cseh változatáról, ISZ 1979/3. T. L. TŐZSÉR Árpád (Gömörpéterfala, 1935. okt. 6.): költő, irodalomkritikus, irodalomtörténész, esztéta, szerkesztő, műfordító. Komáromban érettségizett (1954), másfél évig szülőfalujában tanított, majd a po.-i Ped. Főiskolán magyar-szlovák szakos tanári oklevelet (1960), a Komenský Egyetemen bölcsészdoktori címet (1975), később pedig PhD (1998) fokozatot szerzett. - Katonai szolgálatának letöltése után (1960 és 1965 között) a Hét, 1965től az ISZ szerkesztője, 1971-től a nyitrai Ped. Főiskola adjunktusa, 1976-tól 1992-ig a Madách Könyv- és Lapkiadó szlovák irod. szerkesztőségének a vezetője volt. A Komenský Egyetem Magyar Tanszékén előbb óraadóként (1991/92), majd 1992 szept.-től nyugdíjaztatásáig (2002 febr.) egyetemi adjunktusként működött. Ezt követően uo. óraadó oktató-tanár. 1992 jún.-tól 1996 jún.-ig az ISZ főszerkesztője. - Költőként a Fiatal szlovákiai magyar költők (1958) c. antológiában mutatkozott be. 1958 őszén az ISZ 1. száma Fábry emlékezetes bevezetője mellett az ő versét (Férfikor) közölte. Első jelentkezésében Fábry Zoltán „a világgá tágulás pattanó dinamikáját" érzi. Nemcsak a világtudat, hanem a nyelvhűség is nála a legerősebb. Első kötetének, a Mogorva csillagnak (1963) verseit a Férfikor cselekvő, programalkotó hangja hatja át. Koncsol László később úgy tekint rájuk, mint a „csehszlovákiai magyar írásbeliség alapszövegeire". Az Adyra emlékeztető „sátános" hangvétel mellett T. szemlélete az analitikus látásmóddal gazdagodott, s az „illyési józan tárgyilagosság" (Görömbei) ösztönzésére képisége gazdagabbá, világlátása árnyaltabbá válik. Szerelmi lírájában a népköltészeti minta elemei is megjelennek. Második, Kettős űrben (1967) c. kötetének verseit a „mindenséggel mérd magad" József Attila-i igénye feszíti. T. számára sorsértelmező látomássá nő a falusi árvíz látványa (Fut a Csallóköz), s a Vydrica 5. is a számvetés és az önvizsgálat alkalmát nyújtja. Úgy akar országos lenni a hitben, hogy az emberi létezés megválaszolhatatlan kérdéseit teszi fel (A költő kérdez; A költő nem felel; Versterelő szelek; Választható halál). Realitásérzéke megóvja attól, hogy gondjait, gyötrelmeit nihillé fokozza. Érzékletes képekben, tömören fogalmazza meg elvont gondolatait, érzéseit, s ez eleve költészetének új minőségét jelzi. „Miniönéletrajzában" (2004 nov.) azt írja: „Mitteleurópában születtem, harmincöt éves koromig - Goethe receptjének megfelelően pesszimista voltam, aztán optimista lettem (akkoriban nősültem, s született két fiam). Ma már megint inkább pesszimista vagyok. A verseim, tíz kötetben arról szólnak, hogy mikor 424