Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

SZŐKE József SZŐKE József (Nyitranagykér, 1928. szept. 16.): bibliográfus, szerkesztő, író. A bp.-i Ke­reskedelmi Középiskolában érettségizett (1948), 195l-l955-ben magyar-történelem szakot végzett a Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán. 1950-1952-ben a CSISZ szlovákiai KB magyar osztályának nevelési előadója, 1952-től 1969-ig az Új Iijúság főszerkesztője, 1969-ben rövid ideig a Csemadok KB főtitká­ra volt, ugyanebben az évben politikai okok­ból leváltották, publikálási jogát megvonták. 1970-1972-ben a Hét munkatársa, 1972-től nyugdíjazásáig (1990) a Csemadok központi levéltárosa és könyvtárosa volt, 1995 dec.-től az Eletünk főszerkesztője. Tagja volt a Cseh­szlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizott­ságának. - Az 50-es évek legelején kapcsoló­dott be az újjászülető irodalmi-kulturális élet­be. Mozgalmi ihletésű cikkeket, riportokat, tu­dósításokat írt az akkor induló ifjúsági lapok­ba. Szépíróként is agitatív feladatokat vállalt, sematikus, elnagyolt egyfelvonásosokat írt az Alkotó Ifjúságba. Elbeszéléseit, karcolatait ugyancsak az osztályharcos szemlélet hatja át. Az Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (1953), címen szerkesz­tett kötete a „harmadvirágzás" induló tollfor­gatóinak első fellépése volt. Az 50-es években írt elbeszélései kötetben is megjelentek. A 60­as években regényt írt Katicabogár címen az ifjúmunkások környezetéből: az egy kőműves­lány naplójára épülő mondanivaló sok tanul­sággal, de kevés meggyőző erővel s művészi hatással bír. Közlési moratóriuma enyhültével műfajt váltott, sikeres meséket írt Aiszóposz, a magyar népmesék és az állatmesék modorá­ban. Életművének csúcsa a csehszlovákiai ma­gyar irodalom válogatott bibliográfiájának (1945-1985) összeállítása. M.: Az asszony vár, elb., 1959: Katicabogár, kis­reg., 1964; A csehszlovákiai magyar irodalom válo­gatott bibliográfiája 1-4, 1982-1992; A síró hóem­ber, m., 1985; A napraforgóvá változott leány, m., 1989; Ki kicsoda Kassától Prágáig?, lex., szerk. többekkel, Szekszárd 1993; A hencegő nyúl, m., 1995. Ir.: Fábry Zoltán: Fiatalok antológiája. = F. Z.: Öí 7; Koncsol László: Az asszony vár, ISZ 1959/2; Tolvaj Bertalan: Az asszony vár, ÚI 1959. aug. 18.; Tankó László: Az asszony vár, ISZ 1959/2; Szabó Béla: Az asszony vár, ÚSZ 1959. aug. 19.; Fónod Zoltán: Ka­ticabogár, ISZ 1965/1; Käfer István: Katicabogár, Hét 1964/44; Derne László: A szerepvállaló kellékei és buktatói, ISZ 1966/2; Dusza István: Egy bibliog­ráfia lapszéleire, ISZ 1982/9; Szeberényi Zoltán: Ar­cok és művek. Negyven arckép a szlovákiai magyar irodalomból, 1988. Sz. Z. SZŐNYI Endre; Zapletal (Jászberény, 1885. okt. 13. - Pozsony, 1968. aug. 23.): műépítész, művészeti író. Tanulmányait Bp.-en, Winther­turban és Párizsban folytatta. A Szőnyi nevet 1918-ban vette fel. Az 1. vh. után Po.-ban tele­pedett le, ahol Wimmer Ferenc műépítésszel közös tervezőirodát nyitott (1919). Vezetőségi tagja volt a CSMTIMT-nek. - Legfontosabb po.-i művei: első világháborús emlékmű a Murmann-magaslaton (1925), a Lőrinc-kapu utcai Central Passage (1928-1929), a Pallehner áruház, saját családi háza (kiállítóteremmel) a Káptalan utca 12. sz. alatt (1926). Jelentősebb pöstyéni épületei: Villa Anna (1927), Villa Riviera (1928), az Éva strand (1934) stb. - Je­lentős műve a Forum c. folyóirat szerkesztése és kiadása (1931-1938), amivel a Kunstverein bízta meg. Más hazai magyar és német lapok­ban is publikált. Tak rástla Bratislava (1967, 1976) c. könyvében a Felvidék 1848 és 1918 közötti építészettörténetével foglalkozott. Ma­gyar nyelvű kéziratát Cyril Koričanský fordí­totta szlovákra. Az eredeti kézirat csak 1995­ben jelent meg Pozsonytól Kassáig címmel, Hushegyi Gábor szerkesztésében és Kubička Kucsera Klára utószavával. K K. K. Szőrös Kő (1996. okt.-től): alcíme szerint iro­dalmi, művészeti, kritikai folyóirat, 2. számá­tól kezdve az AB-Art Kiadó gondozásában je­lenik meg. Első száma a bp.-i Tiszavirág c. kulturális folyóirat különszámaként jelent meg, első önálló száma 1996. decemberében látott napvilágot, a főszerkesztő megjelölése nélkül. 1997-től negyedévenként, később két­havonta jelenik meg. A budapesti Sárkányfű és Tiszavirág mintájára megalkotott, elsősor­ban egyetemista célközönségnek szánt, szinte csak füzetnyi diáklap fokozatosan alakult át irodalmi folyóirattá, ám eklektikus jellege mindmáig megmaradt. Elsősorban szépirodal­400

Next

/
Oldalképek
Tartalom