Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
SZABÓ Erzsébet pusnak álmodja magát. A felületes művészi megformálás és a tudatosság hiánya miatt olyan alkotásai is torzókká váltak, melyekben a saját élményanyag a meghatározó. A család kedvence (1958) c. müvében a fasizmus embertelenségeit idézi, ám olyan erővel és részletességgel összpontosít az anyamotívumra, hogy maga a történet (az anya megmentése) elsikkad. Gyakran nemcsak a részletek szabdalják szét prózai írásait, hanem a romantikus megközelítés vagy az ideologizálás, sőt túlideologizálás is. M: Az első ajándék, elb., 1951; Mint szemünk fényét..., r., 1953; Mocsár és láp helyén, rip., 1955; Az élet peremén, r., 1959; Napló 1956, cikkek, 1961; Ebek lázadása, r., Po.-Bp. 1964; Évek sodrában, r., 1967; Hűség, r., 1968; Párizsi ceruzajegyzetek, útinapló, 1970; Mindhalálig, r., 1972; A menyasszony, szm., 1974; Kenyér meg tej, vál. v., Po.-Bp. 1975; Nehéz búcsú, cikkek, elb., 1981. Ir.: Fábry Zoltán: Szabó Béla ötven éve. Regényballada. = F. Z. Stószi délelőttök, Po.-Bp. 1968; Turczel Lajos: Szabó Béla fejlődése 1945 után. = uő.: írás és szolgálat, Po.-Bp. 1965; Dobos László: A menyasszony, Hét 1957. febr. 3.; Gály Iván: Sz. B. új könyvéről, ISZ 1959/4; Fónod Zoltán: Évek sodrában, ÚSZ 1967. okt. 21.; Szilvássy József: Nehéz búcsú, ÚSZ 1981. szept. 4.; Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980, Bp. 1982. F. Z. SZABÓ Erzsébet, Štefunko (Tamóc, 1941. márc. 27.): grafikus, illusztrátor, festő. Elvégezte a po.-i Iparművészeti Középiskolát (1959), majd a Képzőművészeti Főiskola grafika és könyvillusztrátori szakán Vincent Hložník műtermében végzett (1966). Utána Túrócszentmártonban élt, mint illusztrátor és grafikus kezdte pályafutását, a 70-es évektől volt jelen a szlovákiai képzőművészeti életben.. Művészeti munkássága felfelé ivelő, a mai napig gazdagodik mind mondanivalójában, mind nyelvezetében, műfajaiban. Belső világa fantasztikummal teli, a mesebeli álomvilágot később súlyos, megdöbbentő közlések váltják fel. Művészetének folyamatossága női világszemléletében rejlik, a természet és az emberi lény összetartozásának és metamorfózisainak érzésében. 2004 óta Brünnben él. A SzMKT tagja. 19 egyéni kiállításon és számos hazai és külföldi kiállításon állította ki müveit. Képei a GMB Pozsony, NG Losonc, OG Alsókubín, ŠG Besztercebánya, PGU Zsolna, SNG Pozsony, SzMKM-SNM Pozsony, TG Túrócszentmárton gyűjteményeiben találhatók. M.: (válogatott illusztrált könyvek): RázusováMartáková: Pieseň o láske, 1973; Gál Sándor: Csikótánc, 1975; Simkó Tibor: Tikirikitakarak, 1977; Koncsol László: Színmuzsika, fény varázs, 1981; A mullók városa, 1983; Cesty bohov (japán mítoszok), 1988; J. Pavlovié: Des Contes des Princesses. 1990. Ir.: Kubíčka Kucsera Klára: Kisgaléria, 1977; Kubíčka Kucsera Klára: Štefunková Szabó Erzsi különös világa, Prágai Tükör 2004/5. K. K .K. SZABÓ Gyula (Budapest, 1907. jún. 7. - Prága, 1972. máj. 25.): festő, grafikus, költő. Losoncon élt. Magánúton Gyurkovits Ferencnél és Gerő Gusztávnál tanult, 1933-ban túrócszentmártoni és prágai kurzusokon sajátította el az alkalmazott grafika alapjait. A po.-i Masaryk Akadémia ösztöndíjával 1937-ben Párizsba utazott, ahol az Académie Julient látogatta. A 2. vh. alatt Bp.-en többször kiállít, 1939-ben elnyeri a Szinyei Merse Pál Társaság „Kitüntető elismerését". Míg a háború előtt főleg festett, a háború után elsősorban grafikai munkái váltak ismertté. Első nagy koncepciójú fametszetsorozata, az Ecce Homo, 1945-1946-ban jött létre. Később grafikái befelé forduló, meditativ jelleget öltenek. A Kozmosz és forma 14 lapja (1969), a Csontfigurák 21 lapja (1970) absztrakt formákban fejezi ki mondanivalóját. Életében főleg több száz lapból álló grafikai müve volt ismert mind belföldön, mind külföldön. Életmüvének azoban nem kevésbé fontos része a festészete, monotípiái, rajzai, illusztrációi, költészete, elméleti írásai. A bp.-i Magyar Nemzeti Galériában 1971-ben megrendezett gyűjteményes kiállítása már szinte lezárt éltművet mutatott be. Művészete nagy hatással volt a közelében feltűnt tehetséges fiatalokra, Bácskái Béla, Dúdor István első mestere volt. M: Betű és forma, v. és rajzok, 1977; Szabó Gyulabreviárium, v„ tan., rajzok, grafikák, 2001; Illuszt374
