Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

SCHULZ Ignác tagja s a Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület alelnöke volt. A magyar ellenzéki pártok híve volt, de toleranciája, demokratikus gondolkodása révén az olyan népfrontos akciókba is bekapcsolódott, mint az 1936-ban Érsekújvárott és Komáromban rendezett Tavaszi Parlament. Egyik legjelentősebb tette a korábban könnyelműen elhanyagolt járási közművelődési testületek (jkt) szervezésének felkarolása és példamutató helyi megvalósítása volt. A lévai jkt keretében az 1936/37-es évadban nagyszabású előadás-sorozat folyt a kisebbségi élet viszonyairól és problémáiról, s az előadások nagy része S. szerkesztésében 1937-ben könyv alakban is megjelent. A következő évben S. volt a fő kezdeményezője és szervezője a lévai szabadtéri János Vitéz-előadásnak, mely egyedülálló rendezvény volt a maga nemében. A jogfosztottság idején ennek a helytállásnak lett szomorú következménye kényszerű Mo.-ra való távozása. M: A lévai Casino 75 éves jubileumi évkönyve, Léva 1935; Kisebbségi problémák (szerk.), uo. 1937. Ir.: Turczel Lajos: Emlékezés egy kiváló lévai kultúraszervező emberre, Szabad Újság 1995. aug. 8. T. L. SCHULZ Ignác; Sándor Ernő (Galánta, 1894. márc. 21. - ?): politikus, író. Eredetileg nyomdász volt, Bp.-en is dolgozott, részt vett az 1918/19-es mo.-i forradalmakban. Csehszlovákiában a szocdem pártban működött, országgyűlési képviselő, s 193 l-l 935-ben a Csehszlovákiai Népszava főszerkesztője volt. 1938 végén emigrált, s kapcsolatot tartott a londoni csszl. emigrációval meg a Jászi Oszkár és Vámbéry Rusztem szervezte amerikai magyar emigráns szervezettel is. Alapítója volt a Csehszlovákiai Magyarok Klubjának. Főleg a Csehszlovákiai Népszavában publikált; szépíróként a Sándor Ernő nevet használta. A Masaryk Akadémiának is tagja volt, de prózája és költészete nem haladta meg a műkedvelői színvonalat. M.: Vérfolyó partján, v., 1927; Őszintén mondom, elb., 1934. SEBESI Ernő; Fried (Sebeskellemes, 1893. dec. 9. - Mathausen, 1944): költő, drámaíró, műfordító. Iskoláit a ma Eperjeshez tartozó szülőfalujában kezdte, Eperjesen érettségizett, orvosi tanulmányait Bp.-en, Bécsben és Po.ban végezte, itt diplomáit. Epeijesen folytatott orvosi praxist, de mindvégig vonzódott az irodalomhoz. Gyakori munkatársa különféle magyar lapoknak (Tűz, Diogenes, Kassai Napló, A Reggel, Tátra stb.), főmunkatársa a Magyar írásnak. Sok műfajú, művelt író volt, versekkel jelentkezett, de kezdettől fogva írt elbeszéléseket, színmüveket is. Németből (Rilke), csehből (Wolker), szlovákból (Novomeský) fordított. Az Előítélet és a Tolakodó c. novelláit a Nyugat közölte. A fasiszta szlovák állam zsidótörvényei elől 1941-ben Bp.-re menekült, innen hurcolták el, koncentrációs táborban halt meg. - Termékeny, de meglehetősen visszhangtalan költőnek bizonyult, nem nyerte el a korabeli kritika elismerését. Ezt verseinek érzelmi-indulati szegénysége, sokszor dagályos és nehézkes nyelve okozza. Az élet különféle jelenségeit, tárgyi és lelki világát verseli meg kissé lélektelenül, intellektuális megközelítésben. Megjelent 5 kötetének versanyagából azonban egy vékonyabb kötetre való értékes, az utókor érdeklődésére is számot tartó verset ki lehetne válogatni. Novellái közül kiemelkedik A gyáva hős, az Éhség, az Elég volt, a Hektor János végzete és a Nyugatban megjelent két novella. Drámái nagyobb sikert arattak, művei felhívó, a társadalmi és egyéniemberi problémákra rámutató funkcióval születtek. Első drámáját 1923-ban Po.-ban mutatták be Félemberek címen. A darabnak jelentős sikere volt az igényes fővárosi közönség előtt. Haláljáték c. drámáját a bp.-i Nemzeti Színház készült bemutatni (1926), de politikai okokból nem került rá sor. Karambol c. drámája Rochester városában (USA) került színre, Kassán három egyfelvonásosát játszották sikerrel Viaskodók címen. A legértékesebbnek a Haláljáték c. háromfelvonásos drámáját tartják - nemcsak kritikusai, hanem ő maga is ilyen értelemben nyilatkozott. M.: A csönd karján, v., Eperjes 1919; Öklös fohász, v., Bécs 1921; A vihar elvonul, v., Eperjes 1928; Félemberek, színmű, uo. 1924; Számadás, v., uo. 360