Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
BÁNYAI Pál BÁNYAI Pál; Munels (Besztercebánya, 1901. márc. 24. - Budakeszi, 1943. dec. 14.): író, publicista. Apja likőrgyáros volt, de B. már ifjúkorában ellentétbe került családjával; a húszas évek második felében a kommunista párt funkcionáriusaként sztrájkokat és tüntetéseket irányított Szlovákia számos helységében, ezért üldözésben volt része. Rövid ideig képzőművészetet tanult Bécsben és Prágában. Fakó földek (1936) c. regényének cseh fordítása előtt azt írják, hogy rajzait és a modern művészetről írt tanulmányait ki is adta Bécsben. A húszas évek végétől több kommunista szellemű lap (DAV, Naše doba, Korunk, Tvorba, Az Út, az. amerikai Új Előre) közölte írásait. Több cikke és riportja jelent meg a CSKP magyar lapjában, a Munkásban. A harmincas évek végén Prágában élt, itt érte a német megszállás. Besztercebányára való visszatérése után Illavára internálták. Később Bp.-re szökött, tüdővészben halt meg. - Első könyve, a Felsőgaram (1934) c. kisregény a valóságirodalomba tartozik; riportszerűen ábrázolja a szlovák munkások nehéz életét, küzdelmeit. Jellemábrázolása, cselekménye vérszegény, főként az eszmei mondanivaló hangsúlyozására szolgál, nyelvezete sem hibátlan. Szerkezetére az egyes fejezetek filmszerű váltogatása, az összefüggéseket megszakító montázstechnika a jellemző. 1936-ban a po.-i Humanitas Kiadónál (valószínűleg saját kiadásában, mert ilyen kiadó működéséről nem tudunk) jelent meg második regénye, a Fakó földek. A müvet 1938-ban Evžen Klinger csehre fordította Šedivá země címmel. Ez is szlovák tárgyú, a szlovák dolgozók mellett bemutatja „Szlovenszkó négereinek", a cigányoknak a sorsát; célját a Felsőgaraménál magasabb szépírói színvonalon valósítja meg. Ebben már nincsenek általános tételek a kapitalizmusról, az író érdeklődésének középpontjában emberi sorsok állnak. A mű szerkezetében balladikusan sötét képek váltogatják egymást, cselekménye szaggatott, néhol naturalista színezetű; nem mentes a sablonoktól és a kísérletező szocialista regényírás egyéb hibáitól. A regény cseh kiadásához írt jegyzet szerint az író Prágában újabb regényt és drámát is írt, ezek azonban lappanganak. - Két regényének újabb, együttes kiadása: Fakó földek, 1966. lr.: Fábry Zoltán: Mi zenél?, K 1935/2. - Öl 4.; Szegedi István: B. P.: Felsőgaram, Ny 1935. 339; Szalatnai Rezső: B. P.: Felsőgaram, MF 1934, 170-172; Csanda Sándor: Első nemzedék, Po.-Bp. 1968; Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993, Po. 2002. Cs. S. BARAK László (Muzsla, 1953. szept. 8.): költő, prózaíró, publicista. Gépipari középiskolát végzett Kassán 1973-ban. 1973 és 1977 között a Szabad Földműves szerkesztője, később a dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ dolgozója volt. 1989-től a Nap. c. hetilap szerkesztője, majd 1992-től főszerkesztője és a Nap Könyvkiadó igazgatója. 2003-ban Forbáth Imre-díjat kapott. - A hetvenes évek második felétől publikál rendszeresen. Ironikus hangvételű verseit bölcselkedő hajlam, fanyar, olykor groteszkbe hajló humor, esetenként erőteljes közéletiség jellemzi. Verselési technikájában gyakran él filmszerű vágásokkal, expresszív kifejezésekkel. A nyolcvanas évek második felében több novellát is publikált. Ezek főleg a bennük kifejezésre jutó közéleti bátorság és szatirikus hangvétel révén keltettek feltűnést. M: Sancho Panza szomorú, v., 1981: Vízbe fúlt plakátok, v., 1982; Szelíd pamflet, v.. 1987; Időbolt, gyv., 1989; Inzultusok kora, v., 1992; Micsoda kaland, leporelló, 1994; Titanic-verzió, vál. v., szerk.: Zalán Tibor, Dsz. 1996; Csapdában, v., 1998: Úgyis kicsinálnak, v., 2001; És ha mégis ringyó?, v., 2002; Miféle szerzet vagy te?, vál. v., 2003; Meg volt ám szenvedve minden, vál. v., 2003. lr.: Gál Sándor: Főnix Füzetek 3, Hét 1984/10; Száraz Pál: Egy új sorozat két kötetéről, ÚIíj. 1982. máj. 16.; Tóth László: Vízbe fúlt plakátok, Nő 1983/27; Zalabai Zsigmond: Barak László. = Z. Zs.: Verstörténés, 1995; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 11., Po. 2001; Vida Gergely: Átkelés a hídon, Kalligram 2004/5; Mizser Attila: A legvidámabb Barak, Kalligram 2004/5. G. L. BARANYAY József (Kamocsa, 1876. szept. 6. - Komárom, 1952. jan. 20.): író, szerkesztő. Keszthelyen érettségizett, a bp.-i egyetem BTK-n végzett, majd Komáromban telepedett le, ahol a Barázdát és 1907-től a Komáromi Lapokat szerkesztette. A városi könyvtár vezetőjeként sokat fáradozott Komárom kulturá36
