Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

RÁKOS Péter Zenekarának vezető karnagya (1945-1949, 1968-1976). A Szlovák Filharmónia első, alapító karnagya (1949-1976) és a po.-i Zene- és Drámaművészeti Főiskola karvezető tanszakának pedagógusa (1949-1976). (1991-ben a rehabilitációs folyamatban kapta meg tanári kinevezését.) 1976-ban nyugdíjazták, de karmesteri és zeneszerzői tevékenységét haláláig folytatta. Munkásságáért 1989-ben Nemzeti művész címmel tüntették ki. Megkapta a Ľudovít Štúr Rend I. fokozatát is. M.: Zenekari müvei: Szl. tánc zenekarra, 1927; Symfonietta. 1928; Szimfonikus szvit, 1929; Divertimento. 1929; Allegro simfonico; Impressioni rapsodiche. Kamaraművek: Vonósnégyes 1., (1928), II. (1938), III. (1944/45); Fúvósötös, 1940; Kórusművek: Népdalfeldolgozás vegyeskarra, 1956; Pozsonyi majális, bemutató Áll. Operaház Bp. 1938; Tánckompozíció az Ifjú Szívek számára: Váskatánc, 1958; A csodafurulyás juhász, 1959; János-napi köszöntő, 1960; A fonóban, 1961; Vasvári verbunkos és lippentős, 1961. írásai: Moje stretnutie so Zoltánom Kodályom (Találkozásaim Kodály Zoltánnal), 1983; Môj Brahms. Majstrov odkaz a jeho priliehavé tlmočenie (Az én Brahmsom. A mester üzenete és az őt megillető tolmácsolás), 1983. F. Z. RÁKOS Péter (Kassa, 1925. febr. 14.- Prága, 2002. aug. 15.): irodalomtörténész, esszéista, kritikus, műfordító. Iskoláit Kassán végezte, 1943-ban érettségizett. 1945-től a prágai Károly Egyetem hallgatója volt, 1950-ben végzett filozófia-történelem szakon. 1950-től a hungarológusokat képző, Blaskovics József vezette magyar szeminárium oktatója, 1963tól vezetője volt a Károly Egyetemen. 1950— 1952-ben megbízott előadó, 1952-1964-ben tanársegéd, majd adjunktus, 1964-1990-ben docens, 1990-től egyetemi tanár; 1991-ben nyugdíjazták. 1960-tól az irodalomtudomány kandidátusa, 1989-től doktora. Csehország legjelentősebb hungarológusa, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság elnöke, a Magyar írószövetség és a Szlovákiai Magyar írók Társaságának tagja. 1982-ben a magyar kormány a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki, 1988-ban Madách Imre-díjat kapott. Oktatói és kutatói területe igen kiterjedt, felöleli a 19. és a 20. század magyar irodalmának történetét, az irodalomtudomány elméleti és gyakorlati kérdéseit, a cseh-magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok tárgykörét, továbbá a cseh anyanyelvű hungarológusok képzésének problematikáját. Négy évtizeden át oktatta a magyar irodalom történetét, cseh nyelvű tankönyvet írt a magyar irodalom 20. századi történetéről. Elévülhetetlen érdemei vannak a csehországi hungarológia kibontakoztatásában, napjaink legjelentősebb cseh hungarológusai (Richard Pražák, Jaroslava Pašiaková) az ő tanítványai. Oktató-nevelő munkája mellett a cseh-magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok kutatását és ápolását, valamint a magyar irodalom és kultúra csehországi népszerűsítését tartotta fontos feladatának. Az elsőként említett témakör elvi kérdéseit, fellelhető és értékelhető eredményeit, a vele kapcsolatos elgondolásait A magyar—cseh irodalmi kapcsolatok három évtizede (1976) címen foglalta össze. R.-nak döntő szerepe van abban, hogy a klasszikus magyar irodalom alkotói (Katona, Madách, Jókai, Mikszáth stb.) mellett a modern magyar irodalom képviselői is eljutnak a cseh olvasókhoz. Több évtizedes szervező munkája nyomán Ady Endrétől Illyés Gyuláig, Móricz Zsigmondtól Déry Tiborig számos kiváló alkotó művei olvashatók cseh nyelven a legjobb műfordítók tolmácsolásában. A megjelenő művek legtöbbjéhez (mintegy 40 kötethez) R. P. írt elő- vagy utószót, tájékoztató tanulmányt, amely nemcsak a műről és alkotójáról, hanem a magyar irodalom specifikumairól, sajátos értékrendjéről, a magyar nép történetéről és kultúrájáról is közöl eligazító ismereteket. R. tevékenysége azonban nem merül ki az olvasóközönség tájékoztatásában. Cseh nyelven megjelenő esszéiben, tanulmányaiban a tudományos közvéleményt is informálja a magyar irodalom jelenségeiről, valódi értékeiről, elméleti-módszertani kérdéseiről. Monografikus kereteket is kitöltő tanulmányokat írt Adyról, Madáchról, Jókairól, Mikszáthról, Móriczról, Déryről, Lukácsról stb., eredeti szempontokat és meglátásokat tükröző esszéket Füst Milánról, Karinthy Frigyesről és Karinthy Ferencről, Németh Lászlóról, Illyés Gyuláról, Márai Sándorról, Konrád Györgyről és másokról, beleértve a legfiatalabbakat is. 343