Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

OZORAI József adástechnikai szakértő). - 1991-1992 között a közszolgálati televízió felügyelő bizottságá­nak, 1994-1995 között az Országos Rádió és Televízió Testület (frekvenciatanács) tagja. ­1976-tól kezdve foglalkozik tudományos is­meretterjesztéssel, elsősorban tudomány- és technikatörténeti cikkeket, valamint a televízi­ózás műszaki és társad, problémáit összefogla­ló írásokat közöl szlov. magyar lapokban (ÚSZ, Vasárnap, Hét, Tábortűz, Nő). Az A hétben és az ISZ-ben elbeszélései, valamint könyvrecenziói is megjelentek. Kiss Lászlóval és Lacza Tihamérral közösen három tanul­mánykötetet jelentetett meg a magyar orvo­sokról, felfedezőkről, mérnökökről, feltalálók­ról, emellett önálló műben foglalta össze az egykor Pozsonyban élt és működött tudósokat, mérnököket (Lajtától keletre). Cseh és szlovák nyelven írt tankönyveket, tudományos és is­meretterjesztő műveket fordított magyarra (pl. Blaskovics József: Rimavská Sobota v čase os mansko­tureckého panstva — Rimaszombat az oszmán-török hódoltság idején.). M.: A magyar tudomány évszázadai (társszerzők: Kiss László, Lacza Tihamér) tud. tört. tan., 1994; Blaskovics emlékkönyv (társszerzők: Blaskovics József, Lacza Tihamér, Tóth Erika), Somorja 1995; A magyar tudomány évszázadai 2. (társszerzők: Kiss László, Lacza Tihamér), uo. 1996; A tudás fá­járól, tud. tört. tan., uo. 1999; A tudás almája, tud. tört. tan., uo. 2001; Gondolatokból épült katedrális (társszerzők: Kiss László, Lacza Tihamér), 2001; Magyar atomocska, tud. tört. tan., Somorja 2002; Lajtától keletre, 2002; A mi 20. századunk (társ­szerzők: Dusza István, Kiss József, Lacza Tiha­mér,), Dsz. 2002; Magyar nagyasszonyok (társszer­ző: Vojtek Katalin), ism. terj., uo. 2003. Ir.: Cselényi László: Monumentális katedrális. Könyvjelző 2002/7; Almási Sára: A magyar szel­lem kalandjai, ÚSZ, 2003. jan. 27.; Lacza Tihamér: A koronázó város tudósai és mérnökei. Szabad Új­ság, 2003. jún. 4. L. T. OZORAI József (Érsekújvár, 1855. okt. 3. ­uo. 1930. okt. 4.): publicista, író. A középisko­lát Érsekújvárban és Esztergomban jogi tanul­mányait Bp.-en végezte. Tényleges katonai szolgálata idején súlyos fagysérülés érte, s e­gyik lába béna maradt. Érsekújvárban ügyvédi praxist folytatott, emellett cikkeket és elbeszé­léseket publikált. Halála előtt egy évvel kétkö­tetes regénye (Kuruc ősök 1-2, Érsekújvár 1929) jelent meg a kuruc időkről. „Ez a könyv talán nem is regény - írta róla a szerény szer­ző. - Talán csak korképek és egymásba kap­csolódó események sorozata. Nem is lép fel a regény igényével, nem akar más lenni, mint emlék a múltból, emlék a jövőnek." Ir.: O. J.: Kuruc ősök, Pesti Hírlap 1929/179: O. J., Érsekújvár és Vidéke 1930. okt. 8. T. L. OZSVALD Árpád (Nemesoroszi, 1932. jan. 28. - Pozsony, 2003. jún. 14.): költő, szerkesz­tő, műfordító, könyvgyűjtő. Iskoláit szülőfalu­jában és a Somogy megyei Csurgón végezte, itt érettségizett 1950-ben. Beiratkozott a sop­roni Erdészeti Főiskolára, de a nyári szünetről már nem térhetett vissza Mo.-ra. Nyírágón és Fegyverneken tanított, majd 1953-1957-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári okle­velet szerzett a po.-i Pedagógiai Főiskolán. Egy ideig kiadói szerkesztő, 1956-tól a Hét belső munkatársa, 1960-tól nyugdíjazásáig (1995) főszerkesztő-helyettese volt. - Első verseit az Új Szó és a Fáklya közölte 1951­ben. Hangja elütött a sematizmus, a hurráopti­mizmus kórusától, Fábry Zoltán is felfigyelt rá. Kötetben először Veres Jánossal és Török Elemérrel közösen jelent meg (Három fiatal költő, 1954). Költészetének legfőbb forrása a gyermekkor, az elhagyott falu, a szülőföld tá­jai és emberei, a megszenvedett háborús élmé­nyek, viszontagságok felidézése. Verseinek jellemző tónusa a halk megrendültség, a csen­des tűnődés a világ dolgai fölött, szomorkás meditáció a múló idő kérlelhetetlenségén. Mégsem múltközpontú, magánjellegű líra ez, erős szálakkal kötődik nemzetiségi létünk mindennapjaihoz csakúgy, mint az emberiség legfőbb gondjaihoz. Költői fejlődése folyama­tos. Kulturált verselő, finom és sejtelmes han­gulatok megérzője, megformálója, verseinek népszerűségét az élményközlés ereje és köz­vetlensége, a látványfestés áttetsző, tiszta ké­pei, a drámaivá színezett vallomásosság, az elégiába, szomorkás hangulatokba hajló lírai reflexiók, könnyen felfejthető, jobbító szándé­kú erkölcsi intelmek, a nembeiiség szintjén megfogalmazódó kérdések és válaszok ma­318

Next

/
Oldalképek
Tartalom