Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
NAGY László Endre életképeket stb. a társadalmi felelősség vállalása, a mikro- és makroközösség sorsáért aggódó költő megnyilatkozásai követik. A tartalmi-formai megújulást, a költői szemlélet alapvető változásait olyan versek érzékeltetik, mint a Noé dala, a Vízparti óda, a Főtárgyalás, a Tériszony stb. Ettől kezdve mintha törött szemüvegen keresztül nézné a világot, szinte semmi sincs a helyén, elmosódnak a dolgok körvonalai, felbomlik a logikai rend, fonákjára fordul a valóság. Ezek a változások az egyéniség mély megrendülésével és átrendeződésével, a művészi alkotó-alakító erő izmosodásával függnek össze. Az össze nem illő valóságelemek társításából fakadó diszharmóniát, a nyelvi humorban, furcsaságokban rejlő lehetőségeket közérzetének, lelki tartalmainak érzékeltetésére, kivetítésére, az azokat kiváltó okok, az emberi-társadalmi fogyatékosságok, gyarlóságok feltárására és kipellengérezésére használja fel. Humorizál, de humorából gyakran hiányzik a derű, a vidámság. Az idő haladtával tovább erősödnek ezek a tendenciák. Különösen érződik ez további köteteiben, az Üzenet a barlangból s az Isapur dalai címüekben, amelyek a rendszert nyíltan-burkoltan bíráló opuszok mellett nagy számban tartalmaznak az ellenőrizetlen műszaki-tudományos fejlődés ártalmaira, a környezetszennyeződés következményeire és veszélyeire utaló verseket, a mentális és fiziológiai károsodás, az elidegenedés, a morális értékvesztés tényét regisztráló reflexiókat. A három évtized költői küzdelmeinek eredményeit summázó Cudar elégia (Válogatott és új versek 1958-1980, 1981) méltán aratott példátlan sikert az olvasók és kritikusok körében. Váratlan megoldásai, fanyar humora és iróniája, bölcs öniróniája, a dolgok felületén áthatoló tekintete, a jelenségek visszáját is feltáró kíváncsisága sok hívet szerzett számára, ő volt talán a „bársonyos forradalmat" megelőző évek legolvasottabb szlovákiai magyar költője. Ez a válogatás és az utána következő kötetek (Nagyképűtlenségek, Édeni vihar) Tőzsér Árpád véleményét igazolják: „Első költőnk, akit a város tett igazán költővé, eszméletébe a város épült bele akkor is, ha ezzel az adottsággal kezdettől fogva harcban áll. Ennek a harcnak lényege a kétségbeesés, megjelenési formája az irónia és a groteszk." Különösen a régi és új verseket tartalmazó Édeni vihar tükrözi e tendenciákat és az elmozdulás irányát. A „Förtelmes Kaszálógép" félelmetes árnyékában sötétebbre színeződnek a múlt elégikus felidézései csakúgy, mint a „szeszélyes társadalom" ellentmondásait reflektáló groteszk, ironikus, parodisztikus, egyre keseredő költői megnyilvánulások. - A riporterként sokat utazó költő kezdettől fogva rögzítette élményeit, tapasztalatait rövid, többnyire humoros-szatirikus hangvételű, általában poentírozott történetekben, helyzetképekben. Ezeknek az írásoknak sem a nevettetés az elsődleges céljuk, hanem a hibák, a fogyatékosságok leleplezése, a kiküszöbölésükhöz szükséges tudatosításuk. Akárcsak ihlető mesterei: Örkény István, Déry Tibor, ő is meszszebb tekint a szellemes tréfálkozásnál, már első gyűjteményében (Emberke, küzdj!) a szatíra, a groteszk, az irónia a keserédes önarckép mellett életbölcselettel színezett társadalomkritikává mélyül. További kötetei csak erősítik ezt a tendenciát, egyénítik a „félperces novellák", a „szárnyas történetek" műfaját (Rendetlen napló, Az elpárolgott fazék, Szárnyas történetek). A költő gyermekversei alkotói sokoldalúsága mellett eszközei alkalmasságát is bizonyítják a gyermeki képzelet, a játékigény kielégítésére. M: Ének a tisztaságról, v., 1964; Tériszony, v., 1968; Üzenet a barlangból, v., 1971; Emberke, küzdj!, huni., 1975; Isapur dalai, v., 1977; Cudar elégia, vál. v., 1981; Megfogtam a tündér sarkát, gyermekv., 1986; Rendetlen napló, szat., hum., 1985; Az elpárolgott fazék, hum.. 1988; Nagyképütlensé-gek, v., 1992; Szárnyas történetek, hum., 1993; Édeni vihar, vál. és új v., 1994; Hamu Laci és az Eretnek, gyermekv., 1995. Ir.: Tőzsér Árpád: A lírai vallomás hogyanja Ozsvald Árpád, Zs. Nagy Lajos és Gál Sándor költészetében. = Az irodalom valósága, 1970; Koncsol László: Hiány és büszkeség. = ívek és pályák, 1981; uő: A csehszlovákiai magyar költészet a második világháború után. = Nemzedékem útjain, 1988; Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980, Bp. 1982; Szeberényi Zoltán: Zs. N. L. = Arcok és művek, Po. 1988; Mács József: Örökzöld termőfa, ÚSZ 1995. szept. 28. Sz. Z. NAGY László Endre; N. László Endre (Komárom, 1930. szept. 30.): ifjúsági író, múzeo299
