Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
MOLNÁR Jenő M.: Orientálne tlače z knižnice Saveta Bega Pasagica v Univerzitnej knižnici v Bratislave, 1980. Ir.: Ján Paulíny: Orientálne tlače z knižnice Saveta Bega Pasagica..., Knižnice a vedecké informácie MOLNÁR Jenő (Felsőapáti, 1882. febr. 15. Pozsony, 1952. szept. 5.): könyvkereskedő, könyvkiadó, lapszerkesztő. Középiskolai tanulmányait a pápai ref. kollégiumban végezte. 1910-től Eperjesen volt könyvkereskedése, emellett szórványosan könyveket is adott ki. Az 1918-as állam fordulat után szlovák könyvés lapkiadó részvénytársaságok (Akadémia, Bibliotheka stb.) szervezője, társtulajdonosa, cégvezetője volt, 1920 és 1925 között az ő kiadásában jelent meg az első mélynyomásos szlovák képes folyóirat Slovenský svet címmel. Kiadói és könyvterjesztői üzletemberként tartós kapcsolatban állt a mo.-i Franklin Társasággal, s 1919 és 1921 között - amikor a csszl. magyar tankönyvkiadás még nem bontakozott ki - megszervezte a mo.-i tankönyvek behozatalát. 1919 és 1925 között ö adta ki időszaki sajtótermékként a Cseh-Szlovák Törvények és Rendeletek Gyűjteményét, melynek nagy jelentősége volt a kisebbségi élet kezdeti nehézségei között. Egyik alapítója volt szakmája érdekvédelmi lapjának, mely Kníhkupec a papiernický obchodník - Könyv- és Papírkereskedő címmel jelent meg. Az 1937/38-ban működő Tátra Könyv- és Lapkiadó Társaságnak és Tátra c. lapjának ugyancsak fő szervezője és részvényese volt. M. Egy könyvkiadó emlékiratai, kézirat, ismeretlen helyen. Ír.: Gömöry János: Emlékeim egy letűnt világról. Bp. 1964; Féja Géza: Szabadcsapat, uo. 1965; Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, 1967. T. L. MONOSZLÓY Dezső, Monoszlóy M. Dezső (Budapest, 1923. dec. 28.): költő, prózaíró, műfordító. Iskoláit szülővárosában végezte. 1946-ban jogi diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Ugyanebben az évben Csehszlovákiába költözött, Po.-ban telepedett le. Különféle irod.-kult. tevékenységet folytatott. A pol. fordulatot követően illegálisan nyugatra próbált távozni, sikertelenül. Eveket töltött munkatáborban, majd fizikai munkát végzett, különféle beosztásokban dolgozott. Az 50-es évek közepén tért vissza az értelmiségi pályára. Az Irodalmi Szemle belső munkatársa, később a Szlovák írószövetség magyar szekciójának titkára volt. Az 1968-as szovjet invázió után Jugoszláviába távozott, bekapcsolódott a vajdasági magyar irod. életbe. A Híd és más magyar nyelvű folyóiratok munkatársa, eredeti munkái mellett fordításokat közölt az ellenzéki cseh és szlovák irodalomból. 1969 nov.-ben az osztrák PEN Club támogatásával Bécsbe költözött, azóta ott él. Költőként indul, a Nyugat folyóirat szellemiségét, líraeszményét követi. Főként Kosztolányi, Babits, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor és a francia avantgárd líra van rá hatással. Még nincs húszéves, amikor első verskötete (Égből üzenek) megjelenik. 1944-ben második kötete (Gombostűk háborúja) is napvilágot lát. A két kötet anyaga rutinos verselönek mutatja, aki az élet napos oldalát keresi, alig veszi tudomásul a körülötte zajló eseményeket. Még Bp.-en írt egy regényt Égetett szienna (1944) címmel, amely a Magyar irodalmi lexikon (1965) szerint csak szlovák fordításban jelent meg (1947). Az irod. életbe fordításokkal tért viszsza, Hviezdoslav, Krasko, Nezval, Wolker, Lysohorský és más szlovák és cseh költők műveit fordította magyarra. Fordítói munkássága utólagos elismeréseként 1994-ben Hviezdoslav-díjjal jutalmazták. A hosszú szünet után megjelenő harmadik kötetét (Csak egyszer élünk, 1959) hűvösen fogadta a korabeli kritika, főként a társadalmi és nemzetiségi problémák hiányát nehezményezte benne. Monoszlóy költészete sorjázó kötetei, izmosodó, művészileg kiteljesedő lírája ellenére sokáig idegen testként hatott az utósematizmus, a pártos esztétika maradványaival küszködő szlovákiai magyar irodalomban. Csupán a 60-as évek oldódó légkörében, főként az egész költői életművet átfogó válogatás (Aranykor, 1967) megjelenése után kapta meg a méltó elismerést (Madách-díj). Verskészségét, költői eszközeit a gyermeklírában is gyümölcsöztette, több sikeres kötete szól a legifjabb olvasókhoz (Vadlúdtermő ritka fa; Mókus Gergő és az er290
