Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában, 1918-2004 első száma, benne Fábry Zoltán Üzenet c. írása, amely megpróbálta visszaállítani a szlovákiai magyar irodalom és szellemi élet tragikusan megszakadt folytonosságát. Az ÚSZ fontos szerepet töltött be irodalmunk újraindulásában. Az irodalmi élet határozottabb fejlődésére az után kerülhetett sor, miután más magyar nyelvű lapok is megjelenhettek, melyek kulturális rovatukban helyet biztosítottak íróink számára. A lapok fokozatosan indultak: Pionírok Lapja (1950), Szabad Földműves (1950), Alkotó Ifjúság (1950-1953), Új Ifjúság (1952), Dolgozó Nő (1952), Fáklya (19511957). Különösen fontos szerepe volt irodalmi életünk elindításában és fejlődésében a Csemadok képes havilapjának, a Fáklyának, amely nemcsak terjedelmesebb írások közlésével, hanem pályázatok kiírásával, kezdő költők, írók elindításával is segítette a lassan bontakozó irodalmi életet. A Fáklya megszűntével a nyomába lépő A Hét (1957; később Hét, majd ismét A Hét) volt irodalmunk legfontosabb fóruma. Az irodaimi és kritikai élet további fellendülése az Irodalmi Szemle (1958) megjelenése után következhetett be, amely e~ leinte negyedévenként, aztán évente hatszor, később tízszer, végül havonta jelent meg. A szlovákiai magyar irodalomkritika fejlődésében 1954 jelentette a fordulópontot. Az indítás, az úttörés Fábry Zoltán érdeme. Ekkor jelent meg a Fáklyában a Harmadvirágzás c. tanulmánya, amely nemcsak névadója lett irodalmunk legújabb szakaszának, hanem indító lökést adott irodalomkritikánk fejlődésének is. Ezzel és az egy évvel később megjelent Kevesebb verset, több költészetet! (1955) c. tanulmányával megteremtette irodalomtörténetírásunk és kritikánk alapjait. 1945 után ezek voltak az első tudatos lépések irodalmunk értékviszonyainak tisztázása felé. A 60-as évek közepéig Fábry intenzív kritikai tevékenységet fejtett ki. Egymás után írta jelentős tanulmányait: Res poetica (1959), A novella kérdőjelei (1960), Antisematizmus (1963) stb. Tanulmányai, kritikái a Harmadvirágzás (1963), a Siószi délelőttök (1968) és a Vigyázó szemmel (1973) c. kötetekben olvashatók. Sas Andor terjedelmes, javító szándékú ismertetésekkel járult hozzá kritikai életünkhöz. Tanulmányai, cikkei Történelmi és irodalmi tanulmányok (1953) c. kötetében olvashatók. - Egri Viktor egész életében szorgalmas olvasója és propagálója volt irodalmunknak. Kritikái főként mühelyproblémákról szóltak. Recenziói a Tiszta források (1972) és a Csendes esték vallomása (1973) c. kötetekben jelentek meg. - Az alapozó nemzedék tagjai közül kritikai tevékenységet folytatott: Tóth Tibor, Csanda Sándor, Turczel Lajos, Rácz Olivér, Bábi Tibor, Dobos László. Ketten közülük (Turczel, Csanda) hivatásszerűen, a többiek alkalomszerűen írtak kritikát. Turczel Lajos kritikái zömét 1954 és 1965 között írta, ebben az időben (Fábry mellett) ő volt a legtermékenyebb és legbefolyásosabb magyar kritikus Szlovákiában. írásainak jelentős része, főként műfaji fejlődésképei, írói portréi alapvető irodalomtörténeti forrásmunkák. Kötetei: írások mérlegen (1958), [rás és szolgálat (1965). Csanda Sándor kritikai tevékenységének zöme a 60-as évekre esik. Munkásságának jelentősebb része irodalomtörténeti kutatásokban realizálódik. Kritikái a Hidak sorsa (1965) és a Harmadik nemzedék (1971) c. kötetben olvashatók. Rácz Olivér az 50-es évek második felétől alkalomszerű, de igen hatékony kritikai tevékenységet fejtett ki. Legjobb írásaiban Fábry Zoltán müveit elemzi. Kritikái, tanulmányai nem jelentek meg kötetben. Tóth Tibor írószövetségi beszámolóiban, vitacikkeiben, kritikáiban egy tájékozott, jó ízlésű és ítélőképességű irodalmár szólal meg. Hagyatéka még feltáratlan, kritikai kötete nincs. Bábi Tibor színikritikákkal kezdte pályáját, később a recenzió, az irodalompolitikai publicisztika és az irodalomesztétika művelésére tért át. írásait a polemikus él, a sarkított fogalmazás jellemezte, számos vitát kezdeményezett. Posztumusz kötete (író, költő, művész dolga, 1979) csak egy részét tartalmazza kritikai, elméleti életművének. Dobos László eleinte az irodalomkritika, később az irodalompublicisztika és az irodalompolitika felé orientálódott. Hangsúlyozottan etikai alapállású kritikus, aki elsősorban az írói üzenet tartalmi elemzésére koncentrál. Gondok könyve (1983) és Teremtő küzdelem (2000) c. kötetei kritikáinak csak egy részét tartalmazzák. - Az 50-es évek második felében induló, de tevékenységük jelen263