Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
KONCSOL László kenysége Mo.-on már epizodikussá vált, szellemi energiáit a kritikára, 1945 után pedig az irodalomtörténet-írásra összpontosította. 1924 és 1938 között élénk kapcsolatot tartott a csehszlovákiai magyar irodalommal. A Nyugatban számos itteni könyvet recenzált, s A magyar költészet Szlovenszkón c. tanulmányában keményen ostorozta az elharapózott dilettantizmust (Ny 1926. II., 390.). 1937 őszén előadásokat tartott Prágában és Po.-ban, s akkor egy interjúja miatt Mo.-on megtámadták. „A Budapestről érkező íróember számára az itteni atmoszféra a legüdítőbb: a demokrácia atmoszférája - mondta. - Hogy ez milyen nagy nevelőhatást fejthet ki, azt leginkább az itt felnövő magyar fiatalokban látni, akik között egészen más szellem uralkodik, mint a budapesti egyetemek fiataljaiban." Ez a nyilatkozata erősen emlékeztet Móricz Zsigmondnak a sarlós ifjúságról tett 193l-es kijelentéseire, s Móriczhoz hasonlóan Komlós ellen is nagy hajsza indult a szélsőjobboldali sajtóban, melynek szomorú eredménye a tanári állásából való felfüggesztés lett. M: (csak a csehszl. pályaszakasz alattiak): Korai Álmos: Zsidók a válaszúton, Eperjes 1920; Voltam poéta én is, Rimaszombat 1922. Ir.: Kázmér Ernő: Egy félbeszakadt költő versei és vallomásai, MÚ 1927. febr. 19.; S. P. (Simándy Pál): Korai Álmos, KN 1923. febr. 21.; Barkóczy (Rácz) István: K. A. nyilatkozata a Magyar Napban, MaN 1937. okt. 6.; Komlós-Kohn Áladár zsidó gimnáziumi tanár „nyilatkozik" egy cseh lapban. Új Magyarság 1937. okt. 28.; Fábiy Zoltán: K. A. 75 éves, ISZ 1968/2; Arató Endre: Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből 1918-1975, Bp. 1977; Turczel Lajos: K. A. szlovákiai pályakezdése és későbbi irodalmi kapcsolatai. = Visszatekintések..., 1995. T. L. Kommunista Ifjúmunkás: havilap. 1922 és 1925 között jelent meg Prágában, Grünbaum Sándor, Matej Krsiak, Weichherz Ferenc és Antonín Zápotocký szerkesztésében. Korábban Fiatal Kommunista, később Dolgozó Fiatalság és Fiatal Dolgozó címeken jelent meg. T. L. KONCSEK László Bártfai László KONCSOL László (Deregnyő, 1936. jún. 1.): helytörténész, szerkesztő, kritikus, műfordító, költő. Elemi iskoláit Sárospatakon, a középiskolát Komáromban végezte, itt érettségizett 1954-ben. A Komenský Egyetem BTK-n magyar-szlovák szakos tanári képesítést nyert 1959-ben. 1959-196l-ben a rimaszombati középiskola, 196 l-l 963-ban a gömörújfalui alapiskola tanára, 1963-1966-ban a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó (később Tatran) szerkesztője, 1966-1974-ben az ISZ belső munkatársa, 1975-1985-ben szabadfoglalkozású író volt. 1985-től a diósförgepatonyi földmüves-szövetkezet független előadója, a település és környéke helytörténésze. - 1954-től jelennek meg írásai, de kibontakozása a 60-as és 70-es évekre esik. Az irodalompublicisztika, a kritika a fő területe, de műfordítással is foglalkozik. Figyelme a magyar nyelvterület irodalmain kívül a cseh és szlovák irodalomra irányul. Kritikáit, esszéit, tanulmányait a zenei képzettség, a széles körű irodalmi tájékozottság, az elemzőkészség, a finom megfigyelések iránti érzék jellemzi. Népszerű versmagyarázatai, átfogó elemzései az olvasóközönség megbízható irányítói, tájékoztatói. A műfordítás műhelyproblémái a prozódia kérdéseire terelték figyelmét. Egyedülálló kísérletbe kezd: poétikai „iskolát" indít a Hét (25. évf.) hasábjain. Verseket komponál egyazon témára azonos motívumokból a legkülönbözőbb versformákban. Kísérlete nyomán meggyőzővé válik a versforma hatása a téma konkretizálására, bebizonyosodik, hogy a verselési mód jelentősen módosítja a mondanivalót, változtatja aszszociációs bázisát, hangulatát stb. Arra is fény derül, hogy a legtökéletesebb versforma sem avatja a szöveget költészetté a művészi ihlet teremtő ereje nélkül. Példaversei ujjgyakorlatként szolgáltak, mert fellendült lírai ihlete, két sikeres verskötetet jelentetett meg (Színmuzsika, fényvarázs; Vizesnapló) az olvasók ifjabb korosztályai számára. A 80-as évek politikai légköre, az irodalmi életünkben uralkodó viszonyok pályamódosításra kényszerítették. Csaknem teljesen kivonult az irodalmi életből, egy csallóközi falu hely- és kultúrtörténésze lett. Munkájának eredményességét tanulmányok, levéltári anyagok, elfeledett bűnügyi akták stb. megjelenése bizonyítja. Szerkeszti a 207