Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

Komáromi Jókai Színház KOMÁROMI RESSL János (Komárom, 1924. júl. 13. -UO., 1962. jan. 3.): író. Komáromban érettségizett, 1947-1950-ben közgazdaság-tudományt tanult Bp.-en, majd egy évig a po.-i magyar pedagógiai gimnázium igazgatóhelyettese volt; ekkor súlyos betegsége miatt nyugdíjazták. Néhány elbeszélésen kívül egy regényt is írt gyermek- és iljúkori komáromi élményeiről. M.: Ráckerti orgonák, r., 1971. Ir.: Munka László: Egy író feltámad, Hét 1971. Komáromi Jókai Színház (1990. jún. 1.): a Magyar Területi Színház új neve. A magyar színjátszás történetében mérföldkőnek számít, hogy az intézmény élére Beke Sándor személyében 1990. március 16-án pályázati úton megválasztott új igazgató került. - Az előzményekhez tartozik, hogy 1990. január l-jével megszületett az új színháztörvény, mely (többek között) szabályozta a színházigazgatók demokratikus megválasztását is. Az új igazgató néhány hónap leforgása alatt új helyzetet teremtett a színházi berkekben és a konfliktusos helyzetekben is. Megváltoztatta a színház korábbi megnevezését Komáromi Jókai Színházra, s önállósította (minden támogatás biztosítása nélkül!) a kassai Thália Színpadot Thália Színház néven. Létrehozta a Jókai Alapítványt, valamint a Bástya Színházat. A névváltozás a komáromi társulat esetében a színháznak a városhoz való kötődését éppúgy szolgálta, mint annak a szerepnek a vállalását, melyet Komárom a kultúra és a művészet gyarapításában a korábbi évszázadokban betöltött. Beke Sándor komáromi rendezéseinek nyitánya (visszatérése után) Háy Gyula Caligula c. művének bemutatása volt (1990 októberében), később ö állította színpadra Márai Sándor Kassai polgárok (1992) c. színmüvét is. Merész kísérlet volt Az ember tragédiája (1993) rendezése is. - 1994 tavaszán, igazgatói megbízatása lejártával megnyerte ugyan a pályázatot, de a kulturális miniszter (jogkörével élve) egy másik pályázót, Holocsy Istvánt nevezte ki igazgatónak. - A Mečiar-kormányzat uralkodásának „harmadik menetében" (1995 után) a kulturális kormányzat ismét nehéz helyzetbe hozta a magyar színházakat is. A „szerkezetváltás" (az intendatúrák felállítása) ürügyén megszüntették a magyar színházak jogalanyiságát, s 1996. július 1-jei hatállyal Duna Menti Kulturális Központ néven közös irányítás alá vonták a Duna Menti Múzeumot, a Duna Menti Könyvtárat, a Duna Menti Népművelési Központot, a Duna Menti Zenei Kabinetet és a Jókai Színházat. (A kassai Thália Színház az Abaúji Kulturális Központ része lett.) A jogalanyiság visszaállítására csak a kormányváltást követően, 1999-ben került sor. A megméretés, a korszerű színjátszás megvalósításának nehéz évei következtek, s e téren a színház szakmai irányítás és felkészültség dolgában nem nyújtott folyamatosan kiegyensúlyozott teljesítményt. A mo.-i rendezők (Tóth Miklós, Forgács Péter, Pinczés István, Gali László) szerepeltetése eredményes volt. A Szerelem (Beke Sándor rendezése, 1999 okt.) vagy a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem c. musical (1999 dec.,Tóth Miklós rendezése) egyértelműen a szakma és a kritika elismerését hozta, Peter Shaffer Amadeus c. művével pedig (2001. márc. rendezte Czajlik József) a komáromi színjátszás legnagyobb sikerét érte el, elnyerte a Kisvárdai Fesztivál fődíját. A Tartuffe konvencionális értelmezésével leszámoló előadás (2000 máj., Telihay Péter rendezésében, aki a színház művészeti vezetője is volt) botránykő volt, s a közönség és a színház közötti konszolidáltnak mondható viszonyt is megrendítette. A veszteségek között említhető, hogy Czajlik József, a színház és a közönség „nagy reménysége" nem vállalta a neki felkínált művészeti vezetői tisztséget sem Komáromban, sem Kassán, hanem Bp.-re távozott. Hátrányt jelentett a színház számára az is, hogy (anyagiak hiányára hivatkozva) a színház feladta korábbi tájolási „szokásait", így a vidéki közönség is elidegenedett tőle. - A nemzedékváltás sem volt zökkenésmentes. A fiatalok között olyan egyéniségekre figyelhettünk fel, mint Benes Ildikó, Cs. Tóth Erzsébet, Varsányi Mária, Holocsy Kriszta, Stubendek Katalin, Vincze Emőke vagy Boldoghy Olivér, Derzsi György, Mokos Attila, Fabó Tibor és Tóth Tibor. Az idősebbek esetében a nemzedékváltás azonban együtt járt a mellőzöttséggel. S ez kényszerítette őket arra, hogy a színházon kívül alakult 205