Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

Kassai Napló Miklós, Tasnády Géza stb.) és megjelent Márai Sándor Amerika c. verse. Publikált ben­ne Merényi Gyula és Mihályi Ödön, 1925-től Fábry Zoltán is. Helyet kaptak benne mo.-i és emigráns írók (Balázs Béla, Barta Lajos, Kas­sák Lajos, Lukács György), közölte a Munkás­könyvtár könyvjegyzékét. 1930-tól ismét heti­lappá vált, s az irodalmi és kulturális anyag ki­szorult belőle. Az 1934-ben indított A mi örök­ségünk c. rovatában a magyar irodalom leg­jobbjait (Batsányi, Katona, Madách, Vörös­marty stb.) mutatta be. Végének kezdetét jelez­te, hogy 1936. márc. 3-án megjelent a Magyar Nap 1. száma. Ir.: Botka Ferenc: Kassai Munkás 1907-1937, Bp. 1969; Fónod Zoltán: A csehszlovákiai magyar nyelvű munkássajtó előzményei és a Kassai Mun­kás (később: Munkás) a kommunista mozgalom­ban. = uő: Tegnapi önismeret, 1986. F. Z. Kassai Napló: független pol. napilap. 1884 és 1918 között Felsőmagyarország-Kassai Napló néven jelent meg. Az államfordulat után az emigráns írók (Ignotus, Barta Lajos, Szende Pál) színvonalas, korszerű újsággá formálták. Itt nőttek fel olyan kitűnő hazai újságírók és szerkesztők, mint Dzurányi László, Győry De­zső. Az 1929-ig fennálló lap főszerkesztői tisztét felváltva Szepesi Miksa, Telléry Gyula és Keller Imre, a felelős szerkesztőit Dzurányi László, Győry Dezső, Sikora Emil és Ungár Jób töltötték be. A lap nagy figyelmet szentelt az irodalomnak, a művészetnek és a kult. élet­nek, s ilyen jellegű rovataival és kitűnő irod. mellékleteivel (Új Élet, Kassai Napló Vasár­napja) folyóiratot pótló szerepet töltött be. Fábry Zoltán szerint „az utódállamok, az emigráció irodalmának egyik legfontosabb gócpontja volt... s a szlovenszkói értékirodal­mat is 1921-től 1925 első feléig a Kassai Nap­ló jelentette". A fellépő Fábry legtöbb és leg­jelentősebb írása itt jelent meg, s az első nem­zedék további írói közül itt vált ismertté Darkó István, Földes Sándor, Győry Dezső, Jarnó Jó­zsef, Komlós Aladár, Márai Sándor, Merényi Gyula, Mihályi Ödön, Sebesi Ernő, Simándy Pál, Tamás Mihály, Vécsey Zoltán, Vozári De­zső. Petőfi- és Ady-kultuszunk egyik legaktí­vabb bázisa is ez a lap volt, s József Attila szlovákiai népszerűsítésében is övé volt a veze­tő szerep. Még a könyvkiadás területén is érde­meket szerzett, mert a Renaissance kultúregye­sület által kiadott néhány kötetet (Kaczér Illés: Dr. Hulla; Juhász Árpád: Búcsúzó stb.) az ilyen célra előkészített hasábjaiból fűzték össze. 1925 őszétől az addig független lap súlyos anyagi válságba jutott, amit nem kis mértékben a bul­várjellegü Kassai Újság kíméletlen konkurenci­ája idézett elő. A Magyar Nemzeti Párt befolyá­sa alá kerülő lap egy ideig Az Újság-Kassai Napló, majd Kassai Napló-Az Újság címen je­lent meg, s 1929 júl.-ban megszűnt. Ir.: Fábry Zoltán: A szlovenszkói író, KN 1927. jan. 9. = u. ő: Öl 2.; uő: Egy ismeretlen József Attila-kö­tet nyomában, F 1955/8-9. = uő: Öí 7.; Gyüre La­jos: Kassai Napló 1918-1929, 1986. T. L. Kassai Színházi Újság: szính. és műv. hetilap. Szepesi Miksa szerkesztésében 1921 szept.-től 1923 márc.-ig jelent meg, nem egész évben, csak a helyi színházi idény alatt. 1919 előtt is létezett. Színvonalas lap volt, munkatársai (Áldori Károly, Halász Miklós, Kemény La­jos, Márai Sándor) a korabeli külföldi színját­szásról is képet adtak. A hazai írók közül még Merényi Gyula és Vozári Dezső, Mo.-ról Kosztolányi Dezső szerepelt benne. T. L. Kassai Újság: független pol. napilap. 1919 e­lőtt is létezett. Az államfordulat utáni első év­ben csak néhány száma látott napvilágot, 1920 és 1938 között aztán folyamatosan megjelent. Főszerkesztője Köves Illés volt, a felelős szer­kesztő tisztségében Rainer Bruno és Szeley József váltották egymást. Tipikus bulvárlap volt, amely szenzációs hírek és folytatásokban közölt erotikus ponyvaregények (A mayerlin­gi titok, Az elátkozott élet stb.) közlésével igyekezett olvasói táborát növelni; időnként 10-15 ezres példányszámot is elért. A helyi fő vetélytárs, a Kassai Napló ellen kíméletlen harcot folytatott, amivel előkészítette a szín­vonalas lap elhalását. Fábry Zoltán több cikk­ben támadta, s az „ízlésrontó irodalmi fer­tőzés" lapjának nevezte. Támadásai valószínű­leg hozzájárultak ahhoz, hogy a szerkesztőség 1924 és 1926 között színvonalas heti szépirod. 188

Next

/
Oldalképek
Tartalom