Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

KARDOS István éve Kelet-Szlovákiában (szerk. Gyüre Lajos), Kas­/ Kálvinista Szemle (Kassa, 1951-től): a Szlo­vákiai Református Keresztyén Egyház hivata­los havilapja, a Zsinat Elnöksége jelenteti meg. Szlovák változatát Kalvínske hlasy cím­mel 1930-ban alapították, s 1949-195l-ben a Služba maďarským sborom c. mellékletet ad­ták ki a magyar hívők számára. A folyóirat ki­adásának színhelyei változtak (Komárom, Po­zsony). 1992-ben 8000 példányban jelent meg. - Főszerk.: Varga Imre, 1981 és 1996 között Mikó Jenő, 1997-től: Dr. Erdélyi Géza. F. Z. KANÓC András -> Fehér Ferenc KANTÁR Csaba (Szimő, 1978. nov. 2. ­2003. jan. 15.): író, performer. Tanulmányait a Nyitrai Konstantin Egyetem magyar-politoló­gia szakán végezte. A Sötét Tükör Stúdió egyik alapító tagja. Performerként többször fellépett a nemzetközi Transart Communication feszti­válon. Szerepelt az 1997-es Angyalzsugor c. antológiában. - Verseiben tényleírások keve­rednek szürrealista képekkel. Avantgárd for­mai kísérleteit a romantikából átöröklött érték­renddel ötvözi. Prózája az identitás kérdését feszegeti rövid, esszéisztikus írásokban, hang­súlyosan személyes jellegűvé a vallomásos és önéletrajzi részletek teszik. Saját életútját a nemzeti/nemzetiségi szenvedéstörténet része­ként tárja fel. Versei, prózája többnyire a Sző­rös Kőben láttak napvilágot. M.: Rozsdát jövendölve, v., Po. 2000; (Ö)ntörvé­ny(alkotás), próza, Po. 2000. Ir.: Dusza István: Némi ars poetica, némi remény, ÚSZ 2000. 11. 23.; Tomkiss Tamás: Rozsdamarót, csavarlazítót neki!. IV, 2001/3; Popély Gyula: Kan­tár Csaba megvilágosodásai, Magyar Fórum, 2003. okt. 9.; Vörös Péter: Hittételek prózai megjeleníté­se, ÚSZ Könyvjelző 2003. szept. 25.; Benkő Tí­mea: Csillagösvényen száguldó Csaba királyfi, ÚSZ 2003. jún. 21. B. Zs. KARAFIÁTH Máriusz (Bécs, 1858. ? - Lé­va, 1940. ?): orvos, műkedvelő történész. A középiskolát Debrecenben, az orvosi fakultást Bp.-en végezte, 1885-től a lévai közkórház or­vosa, majd igazgatója volt. Számos természet­űid., tört., művelődéstört, és irod. előadást tar­tott a Lévai Casinóban, melynek választmányi tagja és elnöke is volt. M: Mailáth István, tan., Léva 1926; Ferenczy Ida. tan., uo. 1935; Régen volt. Képek a múltból, elb., uo. 1928. T. L. KARDOS Ferenc (Érsekújvár, 1909. okt. 14. - Budapest, 1954. máj. 26.): publicista, lap­szerkesztő. Szülővárosában érettségizett, a po.-i tanítóképző abituriensi kurzusán tanítói képesítést szerzett. Gimnazistaként bekapcso­lódott az ifj. mozgalmakba: részt vett a regös­és szociográfiai vándorlásokban és a Sarló ala­pításában. 1934-től Galántán tanított. 1945 u­tán Bp.-re költözött, ahol általános iskolában tanított, s közben a szegedi ped. főiskolán ma­gyar-történelem szakos tanári képesítést szer­zett. A koalíciós időkben a Nemzeti Paraszt­párt országgyűlési képviselője, 1949-től halá­láig a művelődésügyi minisztérium alkalma­zottja volt. - Publicistaként főleg ifj. mozgal­mi és iskolaügyi kérdésekkel foglalkozott, leg­több írása Barta Lajos lapjaiban jelent meg. Felelős szerkesztője volt a rövid életű Képes Újságnak. KARDOS István (Szádalmás, 1934. aug. 5. ­Rozsnyó, 1999. ápr. 5.): szociológus, helytör­ténész, közíró. Iskoláit szülőfalujában kezdte. A po.-i magyar pedagógiai gimnáziumban érettségizett (1953), ugyanitt a Pedagógiai Fő­iskolán magyar-történelem szakos tanári okle­velet szerzett (1958). Vidéken tanított, majd 1962-től a Pedagógiai Institútum (később: Pe­dagógiai Fakultás) adjunktusa volt Nyitrán. 1964 és 1970 között az MTA Szociológiai In­tézetének aspiránsa volt. A 60-as évek szaba­dabb, demokratizálódó légkörében élénk kul­turális és politikai tevékenységet folytatott. Tudományos érdeklődése az értelmiség szere­pére és küldetésének problematikájára, vala­mint a csehszlovákiai magyarság kulturális és társadalmi helyzetének vizsgálatára összpon­tosult. A szlovákiai magyar kultúrszociológia 185

Next

/
Oldalképek
Tartalom