Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
HORVÁTH Ferenc zető. Iskoláit Bp.-en végezte. 1919-től 1926-ig Po.-ban, 1926-27-ben Ersekújvárott, 1927-től 1944-ig Ipolyságon tanított. 1944 dec.-ben Bp.-re költözött, a Verbőczy Gimnáziumban tanított, s a Csehszlovákiából elüldözött és kitelepített magyarokat felkaroló szervezetekben tevékenykedett. - Ö szervezte meg az első po.-i magyar cserkészcsapatokat: 1913-ban a főreál iskolán, 1921-ben a reálgimnáziumban. 1925-ben nagy szerepe volt az érsekújvári cserkészcsapat létrehozásában. Mindhárom szlovákiai működési helyén fellendítette az iskolai sportot, kult. rendezvények keretében vagy önállóan számos színvonalas tornászbemutatót szervezett, s ezeken maga is többször fellépett. Po.-ban tornászként, majd edzőként is kiemelkedő eredményeket ért el, s az itteni tornászversenyeket a legjobb bp.-i és bécsi klubok számára is vonzókká tette. Az ipolysági gimnáziumban megalapította a Szokolyi Alajos Sportegyesületet, s edzője volt az Ipolysági Futball Clubnak. Az egykori sarlósok (Balogh Edgár, Dobossy László, Peéry Rezső) rajongással emlékeznek karizmatikus egyéniségére. Ugyanez mondható tornász neveltjeiről, köztük Moravek Istvánról. Nevelőmunkájában a nemzeti öntudat ébrentartására is gondot fordított, a soviniszta iskolai hatóságok ezért irredentának tartották: Po.-ból való elhelyezésének ez volt a fő oka. Ir.: Dobossy László: Rekviem az eltávozottért. = D. L.: Két haza között. Bp. 1981: Csáky Károly: Nyolc évtized sorsfordulók tükrében 1913-1993, Ipolyság 1993; Berta Sándor: Visszapillantás a sági gimnáziumra, kézirat 1993; Turczel Lajos: Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918-1938, Po. 1993. T. L. HORNYÁNSZKY István (Pozsony, 1905. márc. 4. - Lund [Svédország], 1974. jún. 21.): építész, a népi építészet kutatója, Hornyánszky Aladár ev. teológiai professzor fia. Egyetemistaként a Sarló vezetőségi tagja, építészeti szakcsoportjának vezetője volt. A sarlós szociográfiai vándorlások idején összeállította a Magyar szocialista építészek faluépítészeti kérdőívéi, s ennek alapján tanulmányozta szakcsoportjával a csallóközi népi építészetet. Feldolgozott rajzos anyaguk szerepelt a Sarló 193l-es kongresszusa alkalmából rendezett színvonalas néprajzi kiállításon, melyet H. szervezett s nyitott meg a szociofotós kiállítással együtt. 1939 tavaszán elhagyta Szlovákiát, s néhány év alatt a svédországi építészet neves alkotója lett. Ir.: A Sarló jegyében - A Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga, 1932; Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek, 1982. ^ ^ HORVÁTH Cézár Pál (Módos, 1872. szept. 25. - Balatonfüred, 1940. márc. 26.): bencés szerzetes, tankönyvíró. A középiskolát Komáromban és Győrött, teológiai tanulmányait Pannonhalmán végezte, földrajz és természetrajz szakos tanári képesítést Bp.-en szerzett 1897-ben. Győri, pápai és soproni működés után 1910-ben került a komáromi gimnáziumba. -1918 előtt Maros Arnold társszerzővel több állat- és növénytani tankönyvet írt, s ezt a tevékenységet csehszlovákiai működése idején is folytatta. A földrajzot, a növény- és állattant főleg az ő könyveiből tanulták a magyar gimnáziumok diákjai. Sok tud. ismeretterjesztő, természetvédő cikket és tanulmányt írt különböző lapokba. A komáromi kult. életben is szerepet vállalt: a Jókai Egyesületnek egy ideig igazgatója, a Dalárdának és a Madárvédő Egyesületnek pedig választmányi tagja volt. T. L. HORVÁTH Ferenc (Érsekújvár, 1907. márc. 12. - Budapest, 1990. nov. 5.): publicista, szociológus. A gimnáziumot szülővárosában, bölcsészettudományi tanulmányait Prágában végezte. Alapító és vezetőségi tagja volt a Sarlónak, 1931 és 1932 között a prágai csoportot vezette. A kötelező katonai szolgálat teljesítése után szülei parasztgazdaságában dolgozott. 1947-től Bp.-en élt, 1954-től nyugdíjazásáig az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda szakfordítója és lektora volt. - Az ilj. mozgalom problémái és az értelmiség helyzete mellett főleg a magyar és kelet-közép-európai parasztság sorsának alakulását vizsgálta, ilyen tárgyú szociológiai írásai a sarlós ifjúság legjobb teljesítményei közé tartoznak (A menekülő paraszt, ÚSZ 1929/3; A Sarló etnográfiai vándorlásai a gömöri területeken, MiL 1930/7; A kelet-európai parasztság az imperializmus 155
