Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

H H. NAGY PÉTER -» Nagy Péter, H. H. TÓTH ILDIKÓ Hizsnyai Tóth Ildikó HÁBER Zoltán (Léva, 1905. okt. 7. - koncentrációs tábor, 1945. ?): újságíró, színházi író. A szabómesterséget tanulta ki, s néhány évig Párizsban tartózkodott. Tudósításokat, riportokat, színházi cikkeket, színpadi jeleneteket s elbeszéléseket írt a Munkásba, a Munkás-parasztnaptárba, a Korunkba és Az Útba. A munkásszínjátszás szakemberének számított; legismertebb dramatizálása a Toldi volt, melyet 1938 szept.-ben a tornóci antifasiszta manifesztáció szabadtéri játékaként rendezett meg. Ir.: Botka Ferenc: Kassai Munkás 1907-1937, Bp. HAICZL Kálmán (Selmecbánya, 1866. okt. 14. - Budapest, 1952. febr. 1.): történetíró, egyháztörténész. Selmecen, Po.-ban, Esztergomban tanult, ez utóbbi helyen szentelték pappá 1889-ben. Előbb az esztergomi érsekség levéltárosa volt, majd plébános Garamszentbenedeken, a két vh. között pedig Szőgyénben. Nagymértékű helytörténeti kutatást végzett Léva, Érsekújvár, a Garam mente és Párkány vidékén. Főként egyházi szaklapokban és a komáromi Nemzeti Kultúrában publikált; főbb kutatási eredményeit önálló kötetekben tette közzé. Nevét emléktábla őrzi a szőgyéni temetőben. M.: A garamszentbenedeki apátság története, Bp. 1913; Érsekújvár múltjából, Érsekújvár 1932; Léva története a XVI. század végéig, Léva 1932; Léva története a XVII. században, uo. 1934; Három világ között, útirajz, Nyitra 1934; A Kistapolcsányiak, Bp. 1934; A bényi prépostság temploma, Galánta 1937; Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából, Esztergom 1940; Kakath, DsigerdelenCsekerdén. Párkány, Érsekújvár 1937; A magyarság ősi településének határai a nyugati Felvidéken, Bp. 1943; Sárkányfalva, Bp. 1944. Ir.: Alapy Gyula: Érsekújvár múltjából, NK 1934, 122.; uő: Léva története a XVII. században, NK 1934, 187.; Noszkay Ödön: A Kistapolcsányiak, NK 1934. 352.; Danninger József: H. K. történelmi monográfiái, MF 1935/1-2; Csanda Sándor: H. K. csehszlovákiai helytörténeti tanulmányai, ISZ 1988/9. Cs. S. HAJDÚ István (Tornaija, 1963. ápr. 20.): író, újságíró. A kassai Magyar Tannyelvű Ipariskolában érettségizett 1982-ben. Világosítóként dolgozott a kassai Thália Színházban (1986— 1989), majd a Szlovák Film vállalat technikai munkatársa lett (1989-1992). Volt a Szabad Újság szerkesztője (1992-1994), illetőleg 1995 és 1997 között szabadfoglalkozású író, 1995-től 1996-ig a Gömöri Hírlapot szerkesztette, 1997-től a Fundament Polgári Szervezet programszervezője. - 1983-tól rendszeresen publikál. Részt vett az Iródia mozgalomban. Versekkel kezdte pályáját, ám hamar áttért a széppróza műfajaira. Novelláit, elbeszéléseit, filmnovelláit, karcolatait a tudatáram groteszk vagy abszurd kivetülése jellemzi, olykor a szürrealizmusra jellemző automatikus írás poétikus gesztusait idézve. írásmüvészetének hangsúlyos eleme a titok, az elidegenedés és az elidegenítés, az identitások képlékenysége, az emberi kapcsolatok intézményesülő képmutatásának bírálata, mechanikussá válása. M.: A púpos, elb., Dsz. 1992; Földi beszéd, elb., 1996; Hadonászó emberek, elb., Somorja 2001. Ir.: Duba Gyula: „Beleharapott a létbe", ISZ 1995/9; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945-1999) II., 2001; Kocur László: A púpos földi beszéde (Hajdú Istvánról), Szőrös Kő 2001/6; Csanda Gábor: Szerepcsere. ÚSZ Könyvjelző 2002/4. Cs. Z. Hajnal: képes szépirod. és társad, folyóirat. Po.-ban jelent meg először 192l-l922-ben, 143