Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

2. A magyarság Csehszlovákiában - II. A csehszlovákiai magyarság iskolaügyének 15 éve

és így esik meg, hogy a felekezeti iskolákban túlzsúfoltságról beszélhetünk, amenynyiben a róm.-kat. iskolákban .... 52, a gör.-kat. „ .... 66, a református ,, .... 77 gyerek jut egy-egy tanítóra. Ezen a nehéz és a kultúrára veszélyes helyzeten egyszerűen úgy lehetne segíteni, hogy a kis iskolatörvényt (226/1922. sz.) Podk. Küsz területére is ki kell terjeszteni. A másik lehetőség, hogv a magyar községek állami iskolák szervezésére nyújtsanak be kérvényeket. Sajnos, hogy a magyarságnak nincsen meg az a politikától független kulturális szerve, mely iskolaügyét irányítaná, vezetné és az állam iskolapolitikáját is tudományosan megindokolt javaslatokkal támogatná és megértésre késztetné. Az ilyen kultúrális szervnek a nél kiilMietetlenségét igazolja egy látszólag egyszerű, elintézettnek tetsző kérdés is, mely azonban a magyar gyereknek szellemi túlterhelését jelenti éppen elintézetlen voltával. Értjük ez alatt azt a tényt, hogv a podkarpatszká rustzi magyar iskolákban a ruszin nyelvet is tanítják úgy, mint a szlovák nyelvet a szlovenszkói magyar iskolákban. A ruszin nyelv tanulása azonban nemcsak azt jelenti, hogv a hivatalos nyelvet tanulja a gyerek, — ami ellen senkinek kifogása nem lehet ép a hasznossági szempontból sem —, hanem jelenti azt is, hogy az orosz azbukával kell megismerkednie, olyan írással és nyomtatással, melynek hasznát legfeljebb egy 228 km hosszú vonalon veheti Jasinától Copig, de aztán már a latin betűkre szorul. Olyan nyelvet kell tanulnia, melyet sem a közigazgatásban, sem a bíráskodásban, sem a pénzügyigazgatásban nem használnak. Eltekintve attól, hogy még a főiskolákon sem veheti hasznát a ruszin nyelvnek, fokozza az erőpazarlást az, hogy voltaképpen nincsen megállapodott hivatalos ruszin nyelv, mert ki hazai, ki ukrán, ki nagyorosz nyelven beszél és tanít. Az iskolaigazgatás helyes pedagógiai érzékét igazolta az a rendelkezése, hogy a beregszászi gimnáziumban a ruszin nyelv helyett a cseh nyelvet tette kötelezővé a magyar osztályokban. A magyar diákot erőpazarlástól kímélték meg. Az elemi iskolákban is hasonló intézkedés kisürgetése a feladat. Ezeken az életbevágó problémákon kívül nem csekély jelentőséggel bír az új adottságokhoz való alkalmazkodásnak a kérdése, a republikánus és demokratikus szellemnek az érvényesülése iskoláinkban. Üj tankönyvekre volt szükség és a tájékozatlanság első éveiben új magyar tankönyvek úgy láttak napvilágot, hogy a tollat forgató magyar tanítók társszerzőt kerestek, aki tekintélyével biztosította a könyvnek a bevezetését az iskolákba. Ma már ez alól a gyámság alól lassan és fokozatosan függetlenítik magukat a tankönyvírók és egyre több az olyan szerencsésen szerkesztett tankönyv, mely az államhűségnek és a nemzeti öntudatnak szerencsés színtézisét mutatja. A magyar iskolaügy részére már az is újítást jelentett, hogy a 6 (éves iskolázás helyét a 8 éves, tehát a 14 éves korig kötelező népiskolai oktatás váltotta fel. Még nagyobb feladatot jelentett a monarchikus szellemnek kiküszöbölése és republikánus lélekkel való helyettesítése, aztán a nemzeti állameszmének a népiség fogalmával való pótlása. A monarchikus alattvalói hűség azt jelentette, hogy az emberiség történelme nem volt egyéb, mint uralkodók tetteinek a sorozata és a tanítás abban csúcsosodott ki, hogy az emberek sorsát úgy ismerték meg az iskolások, mint a kegyes uralkodók irgalmának, bőkezűségének, adományozási kedvének a következményét. Mindenkinek a boldogulása az uralkodó kegyétől függött. A republikanizmus egészen más életszemléletet kíván, kinek-kinek tisztába kell jönnie a maga tehetségé95