Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

1. A nagy példák - IV. Apácai Cseri János

a gyermekkortól fogva állati tudatlanságra termett népnek. Akadémiák vagy leg­alább jeles kollégiumok mentenek meg bennünket ezen gyalázattól, nem az erőtlen nyelv, nem a hiú, magával eltelt vélemény, a vak és magának mindig hízelgő indu­lat. Bizonyára elveszünk, ha hamar magunkat meg nem gondoljuk, mert hol nincse­nek eszes tanácsok, elvész a nép, mint a példabeszédek bölcse int." Sürgette a hazai akadémiákat Apácai, hogy a magyar ifjak ne kényszerüljenek arra, hogy külföldön szerezzék meg a doktori címet és rangot, mert a mérhetetlen erkölcsi haszon mellett „megkisebbíthetnők a tanulni idegen országokba járásunk miatt esett rettenetes nagy summát, úgy mint kik szegény hazánkból három eszten­dők alatt kitakarítunk 18.000 tallért, azonban pedig ott fentereg a magyarság, mely sárban nagy költése előtt volt". Apácai nem volt azonban csak az elmélet embere, aki lelkes szavakkal hir­dette az akadémiák-egyetemek nélkülözhetetlenségét, hanem egészen határozott ja­vaslatot is tett arra nézve, hogy mibe kerülne az ilyen felső iskola. Bethlen János gróf levelei között találtatott az a kegyes elmélkedés, mely memorandumképpen ke­rülhetett Barcsai fejedelem elé és amelyben pontos tervezetet találunk „a magyar nemzetben immár elvégtére egy akadémia felállításának módja és formája felől, melyben megmutattatik, mind amely könnyen mindjárást is meglehetne, mind pe­dig micsoda kicsin akadályok állottak ebben ennek előtte is ellene." Kiszámítja, hogy a fehérvári kollégium költségeiből akár egyetemet is tart­hattak volna fel a fejedelmek. A külföldi professzoroknak fizetett nagy pénzek hasznosabban kamatoznának, ha hazai tanárokat alkalmaznának. Az akadémiát vég­zett diákoknak, akik diplomát nyertek, a fejedelemtől nemesi levelet követel. Rész­letesen foglalkozik az akadémiának tantervével és igazgatásával és az akadémia mellé könyvtárat, nyomdát és füvészkertet sürget. A nyomda-typográfia azért kell, hogy a professzoroknak ne kelljen attól félniök, hogy a molyok fogják megemész­teni kézirataikat. A könyvtár — bibliotéka — kell a professzoroknak, hogy a ritkább könyvekért legyen hová bízni, de kell a diákoknak, akik szerdán és szombaton jut­hatnának a könyvekhez. A füvészkertben füveket és ritkább fákat szeretne látni, hogy azokról az orvostudományok professzora tarthatna előadást, megismertetvén természetüket a hallgatókkal. Apácai nemcsak álmainak, az akadémiáknak tervezetét és költségvetését dol­gozta ki nagy gonddal, hogy ezzel is a tunya uraknak elhatározását siettesse, ha­nem rámutatott azokra a veszélyes és mérges forrásokra is, melyek a magyarság barbár állapotának okozói, az iskolák fejlesztésére irányuló törekvéseket hiábava­lókká teszik. Négy ilyen forrást sorol fel és tárgyal az iskolák szükségességéről tartott beszédében. Barbárságunk első kútfőjét az iskolák polgárainak és tanulóinak természeté­ben látja! „Legnagyobb része azoknak, kik e név alatt mutogattatnak, inkább teher­hordásra és szántásra születtek, mint a tudományokra és művészetekre. De mint­hogy különben örökös jobbágyi állapotban vagy rendkívül nagy szegénységben kel­lene folytonosan szolgálniok, hogy e súlyos bajt nyakukról elhárítsák, az iskolák oltáraihoz menekülnek és tisztán bebizonyítják, hogy ők nem a tudományok szerete­téből, de csupán a testi nyomorúságoktól féltükben adták lelküket tanulásra és csak akkor lett belőlük fuvolás, miután lantosak nem lehettek." Bizony nem felelnek meg a tanulók nevének „azon tétlen, hasuknak élők, kik az összes filozófiát és teológiát Ézsauval egy tál lencséért készek eladni." Apácai keserű panaszát olvasva, eszünkbe jut Komenszký esete Sárospatakon, aki az iskolát szintén a tanulók tunyasága miatt hagyta ott, mert reménytelennek látta munkáját. 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom