Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

6. A magyar tankerületek és tanítóik - X. Subulý Mátyás: Tapasztalataim kerületem magyar iskoláiban

Ez a megismerés, közvetlenség rövid idő alatt bizalommá, testvéri megértéssé fejlődött ki köztem és kerületem tanítói között. Ma is csak dicsérettel és elismeréssel emlékezhetem meg e helyen is kerületem magyar tanítóságáról s demokratikus szellemű, értékes népnevelő munkásságáról. Négy évig volt vezetésem alatt a bodrogközi tankerület s mondhatom, hogy e négy év alatt a kerületembe tartozó magyar tanítóság az ifjú csehszlovák köztársaság iskoláinak demokratikus szellemű kifejlesztésében értékes és maradandó munkát végzett s végez ma is. Amikor 1923-ban a bodrogközi kerület tanítóit, illetve iskoláit át kellett adnom az újonnan szervezett nagykaposi tanfelügyelőségnek, nehéz szívvel váltunk el egymástól s én a magyar tanítóság őszinte szeretetét s ragaszkodását hoztam el magammal emlékül; de nyugodt lélekkel adtam át az ottani iskolákat az új tan felügyelőségnek, mert megismertem azokat a magyar tanítókat s az ő egyéniségük, magatartásuk biztosított engem arról, hogy az ottani szlovák kartársaikkal együtt azon az úton fognak tovább haladni, amelyen ott, a határszélen erős támaszát építik fel a csehszlovák köztársaságnak, a demokratikus szellemű népiskolákban. Nem csalatkoztam bennük. Ugyanezen évben, 1923-ban, hozzám csatolták a sečovcei járás tanítóságát, illetve iskoláit, amikor is a tanfelügyelőség székhelyét Trebisovra — a járás mai székhelyére — helyezték át. Az új tanügyi járás átvételével nagy és nehéz munka várt rám, mert el kellett simítani azokat az egyenetlenségeket, melyeket egyes iskolafenntartók támasztottak. A népesség — ezzel együtt a tankötelesek — számának rohamos szaporodásával a túlzsúfolt iskolákat is fejleszteni, bővíteni kellett, vagy a törvényes követelményeknek meg nem felelő tantermeket átépíttetni s azokba olyan magyar tanerőket állítani, akiknek működése kellő biztosíték arra, hogy a magyar iskolák a megkezdett új szellemben fogják hivatásukat betölteni. Ott, ahol az iskolák fenntartói megértették a haladó, fejlődő kor követelményeit a népművelődés terén is — minden nehézség nélkül győzték le az akadályokat, s csak kevés helyen ment ez nehéz küzdelem árán. S ma már kerületemben nincs magyar község iskola nélkül, s ahol arra szükség volt, ott új magyar iskola szerveztetett. S ez az építés tovább folyik ma is. Ma kerületemben két magyar község van, ahol az iskolafenntartók elzárkóznak iskolájuk fejlesztésétől. Egy magyar község — a nyomasztó gazdasági helyzet következtében — önként lemondott iskolafenntartó jogáról. Egy magyar iskola pedig elegendő számú magyar tanuló hiányában szünetel. Kerületem magyar iskoláiban az iskolák felszerelése általában megfelelőnek mondható, a tanulók beiskoláztatása mindenütt általában jó. A tanítói állások kivétel nélkül mindenütt be vannak töltve, csupán néhány iskolában működik — okleveles rendes tanító hiányában — ideiglenesen kisegítő tanító. A kerület székhelyén negyedévenként tanítói értekezleteket tartanak, amelyeken a szlovák tanítókkal együtt a magyar tanítók is értékes pedagógiai értekezésekkel és előadásokkal vesznek részt s ezek a közös értekezletek is mélyítik a szlovák és magyar tanítók együttérzését. A magyar iskolák tanítói ezenkívül évenkint kétszer vándortanítói értekezleteket tartanak, ahol mintatanítások, felolvasások keretében mutatják ki a magyar tanító értékes képességét. Ezekre a magyar tanítói értekezletekre a szlovák tanítókat is szeretettel meghívják s itt is szorosabbá fűzik a szlovák kartársakkal való jó viszonyukat. E visszapillantás megszabott kereteiben, 15 évi tanfelügyelői működésem tapasztalatai alapján bátran állíthatom, hogy kerületem magyar tanítói azzal a szép és nemes munkával, magasztos hivatásuk tudatában, életüket mind az iskolai, mind iskolán kívül végzett munkásságukkal a csehszlovák köztársaság javára szentelik 241