Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

5. A tanítói munka - I. Bíró Béla: A magyar tanító az egyesületi életben

S ha most önkéntelenül is eszembe jut a kis iskolai törvény igen lassú végrehajtása, a tanítás és az iskolák egységesítésének kérdése, a tanítói törvénnyel beígért egységes szolgálati pragmatika, az államsegélyek időről-időre való meghosszabbítása és újabb leszállítása, nyugdíjügyünk, az állampolgárság ügyének és a szociális intézményeink elhanyagolásával kapcsolatos egyéb függő kérdéseknek rendezetlensége, úgy érzem, hogy nemcsak a magyar, de az egész tanítóságnak tömörülésére is még igen sok feladat megoldása vár. A nagy feladatok részben az anyagiak, de inkább az erkölcsiek terén várják a mi tettrevágyó készségünket. E cél kitűzésénél tehát nemcsak az ált. magyar tanítóegyesületekre, hanem a köztársasági magyarság érdekeit szolgáló pártpolitikai tömörülésre is van szükségünk. Szükségünk van ezekre a munkás politikai egyesületekre, ahol esetleg más számottevő politikai pártok szakosztályaival a kölcsönös megértésen alapuló együttműködés hatalmasságával kivívhatjuk mindazt, amit eddig elérnünk nem lehetett. A köztársasági gondolkozású magyar tanítók a republikánus földmívespárt kebelében 1923-ban alakították meg önálló iskolai szakosztályukat. Ez a tanítói politikai szervezkedés immár egy évtizedre tekint vissza. Az egyöntetű eljárás biztosítása végett 1925-ben ez a novézámky-i magyar republikánus frakció fúzionált a trnavai szlovák frakcióval s ezzel a szlovák és magyar tanítóság közös politikai táborban való együttműködése lehetővé vált. Az így egyesített erők egyöntetű munkája a politika terén számottevő faktorrá vált. Az idő, ez a nagy kritikus minket igazolt, akik a helyesen megválasztott politikai szervezkedéssel a demokrácia eszméjének győzelmét már évekkel ezelőtt megértettük és a legerősebb, a Republikában többségre predesztinált agrárpárt kebelében politikailag is szervezkedtünk oly célból, hogy ezzel nemcsak a magunk elhanyagolt tanítói érdekeit megjavítsuk, hanem a vállalt tagsággal a párt etikai alapját mélyítve magát a magyar republikánus földmíves pártot is erősebbé tegyük. A magyar tanítók a republikánus szervezkedés rövid egy-két esztendeje alatt százával sorakoztak a zászló alá. Dr. Hodzsa Milánnak köszönjük, hogy politikai értékünket észrevette és lehetővé tette a cseh, szlovák, magyar és német tanítóság együttműködését az agrárpárt közös szervezetében. A tanítóság nemcsak a régi rezsim alatt, de az államfordulat óta is a legszeretőbb és leglelkiismeretesebb gondozója a földmíves falusi nép mindennemű érdekeinek. Politikai csoportosulása tehát kizárólag e nép között, azaz annak jelenlegi többsége, a republikánus földmíves nép között lehetett. Végül még egy nagy feladatunk van az ifjúsággal szemben. Mi a magyar gyermekek második szülői vagyunk, szellemileg ép úgy újjászüljük őket, mint a pap az Isten és Egyház számára. Mi köztársasági magyar tanítók, akik a nemzet, a köztársaság reményeit a boldogulás Ösvényére vezetni hivatva vagyunk, az állam tisztelete mellett tartsuk meg őket a fajszeretet s a magyar kultúra részére is. A közoktatás szelleme faji, nemzeti érzésében senkit sem akar elnyomni s a magyar apa gyermeke magyar maradhat továbbra is. A köztársaság magyar ifjúsága érdekében támogassuk összes magyar tanítóegyesületeinket, hogy intézményeik testöltése legyen legfényesebb tanúsága a közöttünk mindinkább erősödő tanítói közszellemnek. Küzdeni erőnk szerint mindig a legnemesebbekért! Ez legyen továbbra is jelszavunk! 179