Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

4. A tanítói pálya - II. A tanítói pálya követelményei

minden tanításának keretén belül is megérezze növendékeinek reaktivitását. A tanító, aki se lát, se hall, csak szigorúan fegyelmez és rendületlenül mondja a maga mondókáját, az kiváló mesteremberré lehet, de hivatásának művésze sohasem lesz. Aki elzárkózik a gyerekseregnek hatása elől, aki a kölcsönös egymásrahatást tudatosan tekintélye féltésében vagy öntudatlanul kiküszöböli oktatásából és nevelő munkájából, az különösebb sikerre nem számíthat. Minden korban a tanító plaszticitása volt a jó tanítás feltétele, ma a pedocentrizmus korában követelménye az eredménynek. Nemcsak a növendékek formálódnak a nevelő hatására, hanem a nevelőnek is formálódnia kell növendékei szerint. Milyen szörnyű valami a lomha, kényelmes gondolkodású tanító eleveneszű, gyors észjárású tanulók között! Micsoda rettenetes gátlás a gyerekek részére, ha tanítójuk lassú üteméhez kénytelenek alkalmazkodni! Micsoda szomorú tanítás az, amikor az egy-két gondolattal előbbjáró gyereket folyton lehurrogja a tanító, hogy várjon, nem tartanak még ott, ahelyett, hogy az ilyen gyereket bekapcsolná munkájába! Jaj, mikor a tanítási vázlatnak, a metódusnak feláldozzuk a gyerek tehetségét, érdeklődését! Hagynunk kell, hogy minket is neveljenek a gyerekek, tárva kell hagynunk a lelkünket, hogy mi is tanúihassunk a tanulóinktól! Az igazi pedagógia kölcsönös egymásrahatást jelent tanító és tanuló, nevelő és neveltje között. 165