Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

4. A tanítói pálya - I. A tanítói pálya szellemi feltételei

A jelöltnek tanújelét kell adnia annak, hogy érdekli őt az ember. Tumlirz szerint a tanító hivatása abban különbözik a mérnökétől, kereskedőétől vagy más foglalkozástól, hogy míg azoknak pályájuknak tárgyi vonatkozásai iránt kell kü­lönösebben érdeklődniük, addig a tanító pályáján nem elég a tárgyi tudás, ember­ismeret és emberszeretet is nélkülözhetetlen. Nélkülözhetetlen az emberszeretet, az ifjúságnak a szeretete, mert anélkül hiányzik a tanítóból az életigenlés, a jövőbe vetett hit és a segítőkészség. Emberfor­máló munkát csak pozitív jellemű embertől várhatunk. Akiben a tagadás szelleme lakozik, csak romboló munkát végezhet. Aki nem hisz abban, hogy példájával, tudá­sával az emberiség jobb jövőjének megközelítésén fáradozik, az nem alkalmas taní­tónak, az legfeljebb a materiális meghatározottság (determináltság) taposómalmá­ban járathatja a rábízott nemzedéket. Akiben nincs segítőkészség, az nem felelhet meg a gyermekek igényeinek, mert azok mindenkor segítségre szorúlnak. A népébe gyökerezett tanítótól várhatjuk csak, hogy a tanítás ama felada­tának megfeleljen, mely szerint a kultúr javakat magában és növendékeiben meg­eleveníteni és élménnyé formálni a kötelessége. Egészen különleges a magyar taní­tónak a feladata, akinek ázsiai származásunkat és gondolkodásmódunkat össze kell egyeztetnie a nyugateurópai kultúr folyamattal és világszemlélettel. Ragaszkodnia kell a népi tradíciókhoz és érdeklődnie kell a nyugati kultúra iránt. A ragaszkodás megőrzi, megtartja a népe részére, az érdeklődés fejlődésképessé teszi és módot ad arra, hogy népe kultúrjavait újakkal gazdagítsa. Ennek a sajátos lelki alkatnak, gondolatvilágnak a tanító esetében meg kell találni a helyes kifejezési formát is, hogy közölhesse növendékeivel. Minden pályán mondhatjuk, hogy valamit tudunk, csak nem tudjuk elmondani, de a tanító ezzel nem mentegetheti magát, mert munkáját meg se kezdheti, ha gondolatait nem tudja kifejezni. A jelölteknek kifejező képességéről a felvétel előtt meg kell győ­ződnünk és a tanítóképzésnek főfeladata lesz, hogy ezt a képességet készséggé fej­lessze. Az életalakítás szépségei iránt érzéke legyen! A cselekvő iskolának sikeré­nek egyik titka, hogy az embercsemetét munkája eredményének élvezetére is meg­tanítja. Örülni a sikernek, örülni a legkisebb eredménynek is — az életigeinlés pa­rancsa. Nem nevezhető pedagógiának tanítónak és tanulónak olyan együttléte, mely mindkettőjük részére nyűg. Léha, felületes ifjú sohase ébred tudatára annak a felelősségnek, mely rá, mint tanítóra vár. A kiválogatás erről az oldalról a legkönnyebb. A felvételi kér­vények egymagukban elárulják a jelentkezőnek léhaságát illetőleg lelkiismeretes­ségét. A tanítói képesítő vizsgára jelentkező ideiglenes tanítók kérvényei leg­többször a legszörnyűbb felületességről tesznek bizonyságot, megjelenítik pedagó­giai tevékenységének minden bűnét, hibáját, egész pályaválasztása elhibázottsá­gát. A középiskolákba is bevezetendő személyi lapok értékes útmutatásul szolgál­hatnak majdan ezen a téren. Az iskola igényei ma olyanok a tanítóval szemben, hogy a tanítójelöltek helyes megválasztása, a jelentkezők szellemi tőkéje, kvalitásának a megállapítása a legfontosabb pedagógiai problémák közé sorakozott fel. 160

Next

/
Oldalképek
Tartalom