Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

3. Az iskola és a demokrácia - II Az iskola demokratikus reformja

gát sokszorosan fokozza, ha nemcsak látási és hallási képzetekből tevődnek össze, hanem tapintási képzeteink is igazolják realitásukat. A szemléltető oktatás szinte teljesen értékét veszti, ha Összehasonlítjuk a munkaiskolának öntevékenységre alapozott metodikájával, amikor az emberi kéznek elsődleges szerepe van még a szemmel szemben is. Ha meggondoljuk azt is, hogy kezünknek ősi állapotban maradása ép olyan szerencsénk, mint agyunknak szinte túltengő fejlettsége, akkor életünk berendezésében gondoskodnunk kell arról, hogy kezünk meg is tarthassa ősiségét. Kezünknek ősi sajátsága, hogy az 5. ujjunk, a hüvelykujjunk megtartotta kezdettől fogva eredeti nagyságát és mozgékonyságát. A majomi kéz hüvelykujja sorvad, teljesen alkalmatlan az emberi munka végzésére. Az a szerencsénk, hogy a kezünk egész földi létünk alatt nem specializálódott, nem alkalmazkodott valami különleges munkának (ásásnak, úszásnak, mászásnak stb.) végzésére. Kezünknek minden specializálása veszélyezteti munkaképességét, munkaképessége sokféleségét, emberi haladásunk feltételét. Miért hanyagoljuk el hát a kezünk sokoldalú képzését? Kropotkin az integrális nevelést (education integrale) követeli: teljes tudományos készültséget és teljes kézügyességet. Dewey az iskolában miniatűr műhelyt lát, ahol próbálgatások, közvetlen tapasztalások révén ismeri meg a gyerek a mesterségek lényegét és főkép azt a fegyelmezettséget szokja meg munkájában, mely a mai ipari társadalomban nélkülözhetetlen a rend szempontjából. Hangsúlyozza természetesen, hogy az aktív iskola munkateljesítménye azt a fokot nem érheti el, hogy emberi munkaerő kiaknázásának számíthasson. Eltévesztett dolog volna, ha az iskolások kézimunkájának termékeit gazdasági értékük szerint mérnők ós nem csupán abból a szempontból, hogy a szociális erőknek és a szociális belátásnak fejlesztésére szolgálnak. Dewey és nyomában a demokratikus iskola nem olyan műveltséget akar adni, mely csak azoknak az embereknek való, akik sohasem dolgoztak, nem dolgoznak és nem is fognak dolgozni. Számot kell vetnünk az embernek azzal a természeti meghatározottságával, hogy szerszámkészítő teremtés. Köztársaságunknak tantervében a nevelő kézimunkának az a feladata, hogy a szellemi nevelést integrálja megfelelő kézügyesség által. Hogy nem valami pepecselésre gondol, hanem ténylegesen nevelő munkára, azt mutatja az a kívánság, hogy felsőfokon munkatermekben kívánja végeztetni a kézimunkát. Amikor egész embereket akarunk nevelni, akkor nem elégedhetünk meg a szellem művelésével, hanem a szerszámkészítő teremtést meg kell ismertetnünk az anyagnak és a szerszámoknak a lelkével is. Helyesebben módot kell neki nyújtani arra, hogy az anyag természetébe saját tapasztalásai segítségével behatoljon és a mindennap szeme elé kerülő szerszámok természetét is kitapasztalja. Kropotkin a skótországi aberdeeni (eberdíni) Gordon College tanmenetét tartja ideálisnak, ahol a tanulók nem holmi díszítő munkákat tanulnak, hanem az asztalos-, a kovács-, a lakatosműhelyeken keresztül ezeknek a mesterségeknek a gyakorlati oldalát ép úgy elsajátítják, mint filozófiájuknak mélyére is hatolnak. Az agynak és a kéznek kölcsönössége az oktatásnak és nevelésnek alapja. A nevelő kézimunkának a legújabb tantervben Önálló tárggyá való emelésével megint közelebb jutottunk annak a követelménynek teljesüléséhez, hogy ne reprodukáló munkát követeljünk a tanulóktól, hanem produkáló munkát, melyben tehetségeit kifejti. Önálló gondolkodás, önálló következtetés, Önálló munkakészség a munkaiskola tantervének követelményei. 152