Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

3. Az iskola és a demokrácia - II Az iskola demokratikus reformja

ményt látnak. Nincs semmi akadálya annak, hogy az egyházaknak engedelmes fiai erényeikben ne öregbed jenek a polgári öntudat által. Valláserkölcsös nevelés és polgári nevelés nem zárják ki egymást, nem egymás ellen vannak, hanem egymás kiegészítésére szolgálhatnak. A legújabb tanterv mindenesetre valami kis megingást árul el mind a honismeret, mind a polgári nevelés terén. Eltolódások mutatkoznak mind a tananyagban, mind az óraszámban, és az az érzésünk, hogy mindazoknak az aggályai érvényesültek, akik nem tudtak sem a honismerettel, sem a polgári neveléssel mit kezdeni, mert a honismeretet szűkebbre szabott földrajznak minősítették, a polgári nevelést pedig olyan tárgynak, mellyel kevés tanító tudott valamit kezdeni. Ügy tetszik, mintha egy pillanatra megingott volna a reformbizottság előtt az egész iskolareformnak eszmei tartalma! Ha magunk elé idézzük az egész ideális programot, akkor meg kell állapítanunk, hogy az iskolareform vezető eszméje a haladás gondolata, az iskolaszervezés alapvető eszméje az egységes iskola ideálja, az oktatás reformjának elve a munka (cselekvő) iskola eszméje, a nevelés ideálja a társas iskola gondolata és az iskolareform politikai ideálja a tényleges demokráciának a megvalósítása. A demokráciának komoly akarása követeli meg tőlünk, hogy az iskolát olyan társas találkozóhelynek tekintsük, ahol a gyerek a kortársaival való érintkezés révén tanul legtöbbet. Nem a tanító ajkáról lesi a szőt, mint valami kinyilatkoztatást, amely fölött nem is kell gondolkoznia, csak az emlékezetébe kell bevésnie, hanem az osztálytársai tapasztalataival egészíti ki a maga tapasztalatait, illetőleg azokkal ellenőrzi a maga tapasztalatai helyességét, a társaival és tanítójával folytatott beszélgetésből szűri le következtetéseit. A demokráciának megvalósítása szolgálatában szerveztük át népiskolai oktatásunkat úgy, hogy ne osztálykülönbségek talajául szolgáljon, hanem az egész nép művelődését biztosítsa. Polgári iskoláink ma nem egy alacsonyabb kategóriájú hivatalnokosztály nevelését célozzák, hanem arra hivatottak, hogy a nép minden fiainak egyforma műveltséget adjanak. A középiskola alsó osztályaival egységes tananyaguk révén megnyitják mindenki előtt az érvényesülés lehetőségét. A középiskolába jutás immár nem kiváltság, hanem általános lehetőség. A haladás eszméje érvényesül a munkaiskolák megszervezésében. Abba a fejlődési vonalba illeszkedik bele, amelyet az emberi szellem történelmében megállapíthatunk. Ezt a fejlődési vonalat Verworn nyomát követve állapítom meg. Verworn 3 nagy kort különböztet meg az emberi szellem fejlődésének menetében: 1. az érzékien impresszionista szellem korát, amely az eolitikus kultúrának kora, 2. a naivan praktikus szellemi élet korát, amelyhez az archeolitikum és a paleolitikum tartozik, 3. a teoretizáló szellem korát a neolitikumtól napjainkig. A naivan praktikus szellemi élet korára fejlett technikának látószögéből bizonyos kicsinyléssel nézünk, pedig az embernek első eszközei óriási szellemi munkának a termékei. Sok érzéki megfigyelésen alapuló szemléleteknek egész hosszú sorát kellett végkövetkeztetésekké társítania (asszociálnia), és ezeknek a következtetéseknek eredményeit praktikusan értékesítenie, míg a tűzkőből eszközöket gyárthatott. Meg kellett figyelnie, hogy a kövek törékenyek, közülök ki kel150