Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)
A régi élet
55 mint a kertészetnek XI. századból való emléke. Végtelen legelőkön marha legel, szántásra csak annyi kerül, hogy elláthassa a lakosságot. A termés elszállítása nagy nehézségbe ütközik. /V,a alig érthető meg hogy 1248 ban Nyitra mellett ^ csejthei nemeseknek van földje, a Mocsonok felé vezető útnál a ludányiaknak erdeje. 3) A méhészkedés sikere nem a szaktudás, hanem a véletlen esélyeinek van kitéve. Lodomér érsek 1285. évi oklevele szerint a nyilrai egyház világító anyagokban szegény, igy akkor gyenge mézelés lehetett. Nem volt tehát viasz. Kisszelezsény 1633-ban évente két messzely mézet ad török földesurának, Maróth 40 et, Ebedec 10 pintet. Kertekben, szőlőkben, állanak a kasok Evlia Cselebi török utazó — aki 1663 ban Nyitra bevételénél jelen volt — azt irja, hogy Léva táján a Garam völgyében egykor sok rizs termett. Ha ez igaz, akkor török próbálkozásról van szó. Mezőgazdasági évzárás kedvelt ünnepe a szüret. Buját baját feledni szőlőhegyre járt a vidék, mig a Lédeczen 1895-ben hivatalosan megállapított filoxera 4) gyökerét nem vágta ennek a szép termelési ágnak. Lédec sokat beszélhetne arról, ami elmúlt. Víg szüretek alatt felcsendült munkásaik dala: Érik már a fekete szőlő, Ne menj arra kis angyalom, elfog a kerülő! Nem félek, nem félek, nem bánt engem senki, Csak a régi kedves kis angyalom ne szeresse senkii A kormos cigánybanda hívatlanul is pontosan megjelent, eljöttek látogatóba a maróthi urak; vig dal és kacaj repült az erdő alatt, a völgy felett. így számol be róla a Barsmegyei Hirlap 1883-ban: A lédeczi szüret október 22. én és 23,-án ősi módon tartatott meg mozsárdurrogás, cigányzene mellett. Sült a cigánypecsenye, főtt a gulyás, csurgott bőven az óbor Sümegh Jánosnál, Kon3) Vurum Episc. Nitr. 199. lap. Ó Barsi Ellenőr 1895. évi 25. »r.
