Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)
A magyarság térvesztése
45 hódolattal adózott bátorságuknak. Európa melyik népe tette meg ily arányban ugyanezt ? Az se csoda, ha a fáradt nép idefent megunja a folytonos csalát. A mi vérünk, a halnikész Pogrányi Benedek korponai kapitány irta: Hiába pergetek dobot és fujatok trombitát, alig néhányan gyűlnek össze! Szelezsényi házam minden köve véres fájdalmak, szenvedő dicsőség tanuja. Hasadozott boltivei alól kormányozza Barsmegyét 1576-ban Szelezsényi Gáspár alispán, majd idehozza a török a vasravert Konkoly Pétert 1663 ban, hogy a kuria akkori gazdájától Emódy Istvántól kölcsönzött pénzen a követelt sarcot megadhassa. Itt pengett sarkantyúja az egész törökvilág legnagyobb vitézének Thury György lévai kapitány, barsi főispánnak, aki Szelezsényi Gáspár sógora volt. Egyre-másra hivta ki párviadalra a török pasákat s bár hirére még Kisázsiából is jöltek vele mérkőzni kivánó bajnokok, öt senkifia legyőzni nem tudta ! Valóságos oltár, melyhez annyi szent nevet egy ezredév csatolt! Most a keresztény némelek viselt dolgait nézzük meg, mert ők segítettek minket a pogány rablánc lerázásában Az Úristenen kivül csak egy fórum maradt a földön a nyomorult nép segítésére, az annyit ócsárolt — vármegye ! Ehhez fordul a szegénység 1672-ben: Nagyságioknak, Kegyelmeteknek ! Aki nem utolsó romlásunkra vagyon, a nyilrai dragonyos némelek, fából szénából abrakból és egyéb mindenféle élésből annyira sarcolnak bennünket s fenyegetnek vernek, hogyha egvéb Ínségben nem volnánk is csak amiatt el kell pusztulnunk, ha Nagyságtok Kegyelmetek meg nem orvosolja ínségünket Kegyes választ várunk. Nagyságtokért Istent imádunk: Nyitra táján lakozó szegénység. 1 4) Ha megemlítjük, hogy Szalakusz és Bodok kastélyok német őrségének elvezénylését kéri Nyilramegye 1664 ben de Souches generálistól, mert azok csak a népet zsarolják és sanyargatják, 1 5) akkor már elegendő Hunyady András 1697. M) Nyitra várm. levéltárában. »») Közgy. jkv. várm. levt. 1694-559. lap.
