Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)

A magyarság térvesztése

42 Nagy Heese, Kis Heese. 1) Mösl Hizerovce és Hoča* Hozzátartozó puszta 1494-ben Bardóczfölde, me­lyen kishecsei Barduz Ferenc gazdálkodik. 2) Sze­lepcsénynél — most Slepčany — 1234. évi határjárás­ban egy facsoportot Moys gallyának neveznek, olt van az eresztevény erdő, valamint egy gödör, mely­nek neve poklosverem. 3) A Néver mellett lévő Cheke puszta ma Cakin; 1557-ben egyik része Theke­newsvölgye. Ugyanekkor a Kis Bélád szelezsényi határon domb áll, melynek neve Kapushatára.«) A vidék ekkor már alaposan keverlnyelvű, tanu­kép vall Kolár Mátyás kisszelezsényi lakos, aki Horváth Péter jobbágya, Nyerges Flórián Nagy Herestyénben, Gaal Miklós Nagy Szelezsényben jobbágykodik, de Velsicen se hiányzik Pap Miklós és Kalmár Lőrinc. 5) Kisszelepcsényt a XV. század­ban elfoglalják az ujfalusi Medenczés család tag­jai és elnevezik Mikófalvának, mert egyik tagjuk Mikó volt. A falu más részébe szinlén nemesek szállanak, ott házakai építenek Kis Jóka néven,, magukat Jókaiaknak irják. 6) Mindezt csak szemelvénykép mutatom be az életfolyamat megvilágítására és mintául arra. hogy község, dülő, nemesi valamint jobbágynevek cso­portosításával kell a való igazságot esetról-esetre kideríteni. Általánosítani semmit sem lehet ; nagy munka ez, egy ember erejét meghaladó, de szer­vezetten megbirkózhatunk vele. Az előbbi bekez­dés mutatja, hogy mi volt egykor és mi nincs ma, már pedig volt nincs között óriási különbség van. A tatár, cseh-huszita háborúk után nyakunkra szakadt a török veszedelem. Rabszíjra fűzve hur­colták eleinket ezrével a pogány fogságba, bár ez közismert dolog, mégsem térhetünk egyszerű szó­lás-mondással napirendre fölötte Pusztult a férfi, asszony és gyerek Oláh Miklós érsek megirja o Árp. uj okmt. VI. 340.) 2) Haiczl K. A Kistapolcsányiak 156. lap. 3) Árp. uj okmt. XI-266. lap. *) Eszt. érsek vit. levéltára R. 16; — 5) Ugyanazon okmányban. 6) Knauz Szt. ben. apáts. 205. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom