Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)

A zoborhegyi kolostor

35 eredő Motesiczky családnak sarjadéka. Zsigmond király alatt Hinkó vagyis Henrik voli a zobori konvent apátja, kit a király 1405 tá­ján a nyitrai püspöki székbe emelt, a pápai meg­erősítést azonban viszálykodások miatt csak évek múlva tudta megszerezni. Hinkó ezen az alapon megmaradl püspöksége melleit az apátság kor­mányzójának s ebből a viszonyból született az eszme, hogy az apátság gazdag javai megfelelők lennének a gyönge jövedelmű püspökség részére. A már emiilett Miklós apáttal azoknak sora 1468­ban bezárul. Ez időben történt, hogy János érsek Mátyás király ellen párlütést támasztva Nyilrát hatalmába kerítette. Debrenthei Tamás nyitrai püspök abba a gyanúba keveredett, hogy a Nyilrát ostromló csehekkel egy követ fúj, azért állásából elmozdí­tották, egyházi ügykörét maga az érsek látta el. Nyílra vára élére bizonyos koth Péter került, aki egyúttal alispánja is volt a vármegyének. Ilyen mi­nőségben kiadott két oklevelét a Forgách levéltár őrzi. Pecsétje gót betűs, körirata: Pečat Petra de Koth. Ezen nincsen mit csodálkoznunk, ha tudjuk, hogy csak az 1830. évi VIII. tc. köveleli meg a ma­gyar állam tisztviselőilöl a magyar nyelv tudását ! Koth Pétert az érsek felküldte a Zoborra, az apát­ságot lefoglaltatta és 1468. julius 30 án a konvent­nek minden iratát, melyek egy festett ládában őriz­tettek, magához velle. Mátyás király azonban a lázadókai hamaro­san legyőzte, Nyilrát elfoglalta, a zobori apátságot megszünlelte, annak javait pedig a nyitrai püspök­séghez csatolta. Az 1498. XX. tc. mely az egyhá­ziak részéről való bandériumok kiállításáról intéz­kedik, a zobori apáira 50 banderistát vet ki; eny­nyit ró a törvény a nyitrai püspökre is. Mivel azon­ban a zobori apátság ekkor már megszűnt, mind a száz lovas kiállítását a püspök vette át. A püs­pökség bő javadalmazása tehát a nagy magyar király bölcs gondoskodásának gyümölcse. A zobori zárdaépület tehát már célját vesz­tette, lakatlanná vált és elárvult, szerzetesei elszé­ledtek. A pannonhalmi rendtörténet kél tagot em­2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom