Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)
A határvédelem
9 török eredetű szavak, Kürth jelentése — mint Németh Gy. kifejtette — hólavina. Kér-é óriás, Gyarmaté fáradhatlan, Keszi é töredék Lapás Gyarmath, Bánkeszi, Nagykér, Kiskér ezer esztendő multán i6 hirdeti, hogy tanuja volt az első foglalásnak. Árpádkori személynév az Andacs, Tormás. 3) Szili, Csáb, Káp és más falvak ősi magyar nevüket megőrizték, habár évszázadok viharában lassan szlovákká változtak Egyes falvakban — pl. Barslédecen — a Székely család név ma is gyakori, ami a származásnak bizonyítéka. Ifjú koromban zoborvidéki kúriákban hallottam a hagyományt, mely szerint a székelyek eredeti fészke itt lett volna s innen kerültek később Erdélybe. Nézzük tehát a nyomokat. Kolon árpádkori alapítású templommal biró falu, nem messze tőle a kishecsei, másként bardóczföldi birtokba a Forgáchokat 1519-ben iktatják be. Kállay Ferenc a nemes székely nemzet eredetéről 1829-ben kiadott históriai értekezésében feljegyzi, hogy az udvarhelyi levéltár adatai szerint az egyik székely baján neve Kolon, kinek atyja Bardótz. Nagy Géza 4) rámutat, hogy a nyitrai Bodok helységnév párját megtaláljuk a sepsiszéki Bodokban, Zoborét pedig Homoród vidékén. Haiczl Kálmán dr. az esztergomi primáši levéltár 1647. évi visitatióját emliti, mely szerint „Keresztúr, Zsikva és Fenyőkosztolány székely lakossága" még lutheránus. Zsére neve 1349-ben Syra, 1358-ban pedig Nicolaus de Syra küküllöi alvárnagy. 5) Ujabban román történetírók a Vágvölgyén keresik a székelyek első települési helyét — ahol valóban nagy számmal éltek; — igy tesz Schiopul Josif Contributiuni la istoria Transilvanei etc. munkájában. Ghymes nevének párja az erdélyi Gyimes, elég alapunk van tehát arra, hogyha nem is a Vág mellett, de Nyitra körül találjuk meg a fészket, honnan a székelyek zöme Erdélybe származott. Anonymus szerint a székelyek a bihari kazárok közelében éltek. Fi3) Magyar Nyelv 1931. évi 3—4. sz. «) Etnografia 1890. évi 4. szám. 5) Monum. Eccl. Strig, lit —672 és Anjoukori okmt VII—56.
