A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

maga mertelen legyen. A pórviadal azonban elmaradt, mert Falkos titkon elhagyta az országot. Birtoka és a vár a király kezére került. V. István király 1280 körül Egyed mesternek adományozta, de 1311-ben Csák Máté erőszakkal megkaparintja. 1321-ben a király hadai kiverik Csák Máté sere­gét és a vár ismét királyi birtok. 1435-ben Zsigmond király a három Bebek-fivérnek, Péternek, Imrének és Lászlónak adja zálogba, majd néhány év múltán a Perényi-nemzetség bírja ugyancsak zálogban s kisebb megsza­kításokkal e nemzetség kezén is ma­rad Mátyás királyig. A XV. század de­rekán a husziták ostrommal beveszik s rövid ideig uraskodnak benne. 1483-ban Perényi István a várúr, ki Falkos példáját követve, sorra fosz­togatja a környékbeli községeket, miért is Mátyás király hadat küld el­lene. Ezután egyideig Mátyás király kezén volt a vár, de 1523-ban Bebek Ferenc bírja. 1553-ban a török szerzi meg könnyű szerrel, az akkori várka­pitány, Jánossy Pál, erélytelensége folytán. Négy évtizedig a török az úr benne, míg azután Pálffy Miklós 1593 novemberében visszaveszi a várat. Ez­után ismét a koronához tartozik, majd 1605-ben Bocskay István kemény ost rom után meghódítja. A bécsi béke folytán azonban ismét visszakerül a király kezére. 1619-ben Bethlen Gábor fejedelemnek hódol meg Fülek vára, de alig két év multán megint királyi birtok. A fejlődő hadászati céloknak megfelelően folytonosan átépített és megerősített vár jelentősége kiváltké­pen a XVII.—XVIII. században emel­kedik ki s ennek tulajdonítható, hogy Thököly Imre fejedelem 1678-ban hasztalan ostromolta, be nem vehette. 1682-ben aztán a török segítségével — 140.000 emberrel — jelent meg újra a falak alatt. Két hétig hasztalan vívta, míg azután gróf Koháry István vár­kapitány háta mögött megegyezett a várőrséggel s annak szabad elvonulást adott. Thököly bevonult a várba, Ko­háryt elfogta, a várat magát azonban lerontatta és fegyujtotta. Ezzel azután a füleki vár mindörökre megszűnt történelmi szerepet játszani. Fülek a XVII. század derekán mind katonai, mind politikai szempontból egyaránt lényeges súllyal bírt, mert ez időben nemcsak Nógrád és Heves, ha­nem Pest vármegyének is székhelye. A török előnyomulása elől ugyanis Pestvármegye főispánja egész hivata­lával Fülek falai közé menekült. Át­meneti fővárosi jellege nagyszámú előkelőséget vonzott a várba s ezek között találjuk a Vécsey-, Thassy-, Bezzeg-, Báthory-, Ebeczky-, Oláh- és Kürthössy-családokat. A XVIII. század végén gróf Berchtold Antalnak, báró Mednyánszky Teréznek, Török János­nak és Révay László bárónak volt itt birtoka, de alig félszázad multán már Coburg Gothai Fülöp hercegnek és a gróf Cebrián-családnak van itt ura­dalma. Az összeomlás előtt Coburg­Gothai Fülöp herceg, gróf Cebrián Mária és Stephani Ervin bírt itt na­gyobb birtokkal. Fülek az általános művelődésnek is bástyája volt már a középkorban, ösi plébániája Pázmány Péter szerint már 1320 körül fennállott, a Szent Ferencről elnevezett rend zárdája a XV. században létesült és sok viszon­tagságon ment keresztül. 1554-ben a török lerontotta s alig, hogy 1615­ben újraépült, leégett. Bosnyák Tamás várkapitány 1629-ben helyreállította, de 1682-ben az újabb török invázió ismét megsemmisítette. Mai alakjában 1727 óta áll fenn s különösen értékes régi könyvtára. A szabadságharc idején az osztrák és az orosz hadaktól, majd napjaink­ban a cseh elnyomóktól sokat szenve­dett. A község területe 2810 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 4838. Van zománcedény- és fémáru­gyára, téglagyára, műmalma. Hozzá­tartozik: Bazárkert, Barátrét, Cigány­sor, Jakabvölgypuszta, Szentfalipuszta, Thüringer-tanya. Fülekkelecsény. Keletkezésének ideje ismeretlen, de a XV. században már létezett s ez időben a Kanizsai­család bírja, míg a XVI. század ele­jén Werbőczi István birtoka. 1506-ban azonban zálogként Csekekátai Balázs kezére kerül, majd később a Horváth-, Kántor-, Csillom-, Ruttkay-, Beniczky­családok itt a földesurak. Az össze­omlás előtt gróf Czebrián Máriának, Beniczky Árpádnak és Minkusz Antal­nak volt itt nagyobb birtoka. A köz­ség területe 480 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 115. FUlekkovácsi. Okleveles említését elsőnek 1434-ből találjuk s ez időtől húsz éven át füleki várföld s a Pe­rényi-nemzetség fészke. A török alatt teljesen megsemmisült s csak egy év­század multán népesült újra. Az összeomlás előtt gróf Cebrián Máriá­nak volt itt nagyobb uradalma. A köz­ség területe 1439 kat. hold. s lakói­nak száma a visszacsatoláskor 652. Hozzátartozik Alsókurtánypuszta és Felsőkurtánypuszta. Fülekpilis. Az Arpádházi királyok alatt a Zách-nemzetség fészke. Első okleveles említése 1246-ból való s ez időben a Zách-nemzetségbeli Erazmus majorátusa. Az 1300-as évek elején már Varsányi István kezén jegyzik fel, de ennek hűtlensége miatt 1319­ben Szécsényi Tamás főispánnak jut­tatja I. Károly király, ösi plébániája 1397-ben már fennállott. A XVI. szá­zadban a Borsay-, Uza-, Dorcsányi­családok bírják, 1598-ban Bornem­isza György a földesura. Későbbi bir­tokosok még itt a Básthy-, Kubinyi-, Mocsáry-, Vattay- és Darvas-, a leg­újabb időkben pedig a Török-, Sza­káll- és Gellén-családok. A község terü­lete 3500 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 923. Hozzátarto­zik: Bagó, Bányatelep, Erzsébetszál­lás, Gyulavölgypuszta, Kisromhány­puszta, Levélszögtelep, Nagyromhány­puszta, Szombatpuszta. Fülekpüspöki, ösi magyar telepü­lés és 1426-ban királyi adomány foly­tán az esztergomi érsekség birtoka. Plébániája 1246-ban már létezett. A török alatt elpusztult. A XVI. század­ban szultáni főemberek hűbérbirtoka, majd 1598-tól 1848-ig ismét érsekségi uradalom. Az összeomlás előtt leg­nagyobb birtoka Stephani Ervinnek volt itt. A község területe 1378 kat. hold s lakóinak száma a visszacsato­láskor 955. Füleksávoly. Elsőnek az 1332— 1337. évi pápai tizedjegyzékben merül fel a neve. Plébániáját 1397-ből em­lítik. Évszázadokon át füleki várbir­tok, majd az idők folyamán Bebek Ferenc, Serény Mihály, a Balassa-csa­lád, báró Vécsey Sándor, gróf Berch­told Antal, herceg Koháry Ferenc a földesura. Az összeomlás előtt Coburg Góthai Fülöp hercegnek volt itt bir­toka. Határában a XVI. században a török hadakat súlyos vereség érte. A község területe 1888 kat. hold s lakói­nak száma a visszacsatoláskor 600. A két évtizedes cseh megszállás alatt a község keményen elleneszegült a prá­gai kormány mesterkedéseinek. Für. Egyike legősibb települései­nek. Már honfoglaló eleink is élénk emberi szállást találtak ki, védtele­nebb oldalán földvárszerű védelmi töl­tésekkel, melyek még a XVIII. szá­zadban is láthatók voltak, ösi szál­lásbirtok, mely később, az Anjou­királyok idején egyházi tulajdonba megy át, 1631-ben a pestisjárvány majdnem teljesen elnépteleníti, majd tűzvészek is pusztítják. A község te­rülete 2799 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1283. - 29 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom