A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Varga Imre: A felvidéki magyarság a statisztika tükrében

A nyelvhatár loval»!» is merőlegesen délre halad Császlóc és Hosszúmező irányában. Mind a két község a XVIII. század végi adat szerint ruszin eredetű, de később Pesti Császlócot már csak magyarnak említi. Mindkettő elinagvarosodik úgy, liogy Hosszúmező 1910-ben 100 százalékos magyarságot jelez. Császlóc pedig 99 százalékot. Az utóbbi község a kisebbségi sorsban 's megőrzi fölényes többségét. Hosszúmező azonban elveszti még a többségét iv A felszabadulásnál egészen jelentéktelen kisebbség mutatkozik csak a két községben. A következőkben Kis- és Sayydobronyt, Csomonyút és Barkaszót érintjük. Mind a négy község színtiszta magyar falu. Jellegüket a kisebbségi sorsban is jelentősebb veszteség nélkül megtartják. Ugyanezt lehet mondani a további nyelvterületen lévő Izsnyétéről. Dercenről és ľomosról, bár Izsnyéte 1890-ben csak ">8%-ot ér el az előző évi 83% mellett, de többségét így sem veszíti el. A másik két község tiszta magyar színezetét még a kisebbségi sorsban is megtartja. A felszabadulás után Izsnyétén 22% rutént találunk. Dercen községben 99%. ľornosban pétiig 100% jelentkezik magyar nemzetiségűnek. Fornostól a nyelvhatár délre kanyarodik, hogy a Tiszán áthaladva esallakozhassék a román-magyar nyelvhatár vonalához. Ebben az irányban Bereyújfalut, Salánkot. Fekete patakot és Tiszaújhelyt érintve jut el a nyelvhatár legszélsőbb pontjához, TiszaújlakIwz. A fenti községek magyar eredetük mellett rután kisebbséget is magukba foglaló községek. A mult század második felének jellegzetes magyar törekvései és a magyarság belső megerősödésének vetületei a községekben azt a változást hozták, hogy a rutén kisebbsé gek valamennyi községben 1910-ig úgyszólván eltűntek. Salánk 1910-ben 100% magyar nemzetiségű lakosságot jelent. Feketepatak 95%-os. Verbőc 99%-os. Tiszaújhely 90%-os és Tiszaújlak 90%-os magyar. A nemzetiségi megoszlást tovább kutatva azt találjuk, hogy 1938 ban Beregújfalun 12%, Salánkon 4%. Verbőcön — ami joggal meglephet bennünket — 90%, Tiszaú jhelven 14% és Tiszaújlakon 1% rutén kisebbség él. Tiszaújlaknál a nyelvhatár bezárja a harmadik magyar etnikumot, amely egyúttal a csehszlovák köztársaságban élő magyarság keleti pontját is alkotta. * Igy községről-községre haladva, miután meghúztuk a magyarság nyelvhatárát, összefoglalva az eredményeket. az alábbi konklúziókra juthatunk. A kisebbségi sorsba jutás alkalmával 818 helységet mondha tunk magyar jellegűnek. Ezek közül a fentebbi kutatási módszer alapján 703 magyar eredetű volt. Az 1918-as összeomlásig e községek közül 69-ben veszített a magyarság arányszámában. A nagy szám mellett ebben az időben csak 17 községben erősödött meg a magyarság az említett 818 közül. Ez a tény is bizonyítja. hogy a legbensőségesebb nemzeti életben is ellentétes folyamat játszódott le. ami a szlovák néptömeg feleslegének déli irányba való szivárgását jelenti. A 818 község közül 91-ben a XV III. század végén még nem élt magyar. Ez elmagyarosodott 91 község közül a magyarság nyelvhatárvonalát csak 44 helység egészíti ki északabbra, mert 35 a magyar élettér belsejében szigetképződmény volt. A 44 község a legjobb bizonyíték arra, hogy teljesen hamis és alaptalan minden olyan állítás, amely a magyarságot azzal vádolja meg, hogy hatalmi törekvésében erőszakkal is nagyobb területet hódított volna el. A hiányzó 12 elmagyarosod(»lt község a szlovák élettérben keletkezett. A kisebbségi élei alatt az 1930-as népszámlálások végeredményeképen 58 helység vesztette el magyar jellegét. A részletezésekor kitűnik, hogy 30 visszaszlovákosodott, mert eredetében sem volt magyar. 25 pedig a már régen szlovákosodásnak induló községek közül való. Az 58 község közül harmincnégyet a nyelvhatáron. tizenhetet a megrajzol! nyelvhalár feletti nyelvszigeteken és hetet a magyar etnikum belsejében veszítettünk el. Ha a magyarság által lakóit egész ierülelet kutatva, csak felületesen tekintünk a régi Szlovákia térkepére. akkor is láthatjuk, hogy az itteni magyarság elhelyezkedése nem előnyös, mert a déli határ mentén hosszú szalag alakjában, egymástól túlmessze helyezkedünk el. Ez a hosszú szalag amint azt a kutatásunk alkalmával láthattuk két helyen megszakad s az amúgyis messzeeső területeket három különböző részre osztja a közénk ékelődő szlovák nyelvterület. A magyarság által lakotí terület határozott körvonalait leginkább az fejezi ki, hogy az 1930-as népszámlálás 740 olyan községet talált, ahol a magyarság a község lakóinak többségét alkotta és csak húsz olyant, ahol a lakosság magyar része legalább 20 százalékot jelenteti. E kél szám minimális különbsége arról tesz tanúságot, hogy az itteni magyarság szempontjából előnyös helyzet adódik annyiban, hogy tömegeinek több mint 90%-a zárt egységben helyezkedett el. A fent említett 740 magyar többségű község területileg 9.913 négyzetkilométert köt le. F helységek közül a többség Szlovákiára esik. ahol az összes terület 17.43%-át leszi ki. 8.540 négyzetkilométer kiterjedéssel, míg Kárpátalján az összes földterület 10.88%-a van magyar kézen. 1.373 négyzetkilométer kiterjedésben. Ha ezeket ;iz adatokat az 192l-es adatokkal összehasonlítjuk, arra a fájó következtetésre juthatunk, hogy a kisebbségi sors sorvasztó légköre a földet is kihúzta a lábunk alól. 1921-ben Szlovákiában még 9.080 km

2 tartozott a magyar többségű falvak területéhez. Tíz év alatt tehát kerek 540 négyzetkilométernyi nyelvterületet veszítettünk el. Kárpátalján pedig ugyanezen idő alatt SV —