A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Varga Imre: A felvidéki magyarság a statisztika tükrében

visszakerülés után itt a magyarság újból a 100°/o-ot éri el. Szeszta község a rendelkezésünkre álló legrégibb adatok szerint magyar, de később Fényes és Czoernig adatai szerint már rutén kisebbséget találunk a községben. A mult század 60-as évei körül Pesti magyarszlováknak említi, az 1880-as népszámlálás adatai szerint ez a szlovák kisebbség 38%>-ot ér el, de innen kiindulva ezt az arányszámot az ott élő szlovákok tartani nem birják s egész jelentéktelen kisebbséggé zsugorodnak össze. A magyarság térhódítását az új államhatalom nagymértékben visszaveti, mert az 192l-es 69% és az 1930-as ugyancsak 69%-os magyar arányszám már számottevő szlovák kisebbséget mutat A küzdelem a felszabadulással ismét a magyarság javára dül el és az 1938-as magyar népszámlálás tükrében teljes fölényt mutatva, 97%-ot jelent. Nagyida eredetétől kezdve magyar, elenyészően jelentéktelen szlovák kisebbséggel. A magyar nyelvhatár szélső pontján a csehszlovák uralom változást hozott. Az 1921-es népszámlálás 88%-os és az 1930. évi 52%-os magyarságot mutatott ki. A felszabadulással a küzdelem a magyarság javára dőlt el. Mindössze 3% szlovák maradt a községben. Az Ida patak völgyében lévő 12 község közül Saca szlovák eredetű, de ez a szlovák község a mult században teljesen elmagyarosodik s az 1938-as magyar népszámlálás alkalmával már csak 14% szlovákat találunk. Nagyidától keletre a legészakibb magyar telepek Szina és Kenylxec községek, melyek már a Hernád völgyében húzódnak meg. A Hernád-völgyi nyelvhatár szakasz fölött a kb. Kassa magasságában lévő O sva és Tarcal patakok völgyében lévő magyar nyelvszigetekel az előző — összefüggő — középső nyelvterület befejezése után tárgyaljuk. Szina és Kenyhec magyar eredetű községek a Lexicon adataiban, de a mult század elejétől szlovák, illetve Szinán rutén kisebbség is jelentkezik. Ez kifejezésre jut a hivatalos népszámlálási adatokban is, mert Szinán 1880-ban 62%, 1890-ben 75%, 1900-ban 75% és 1910-ben 92% volt magyar. Ez idő alatt Kenyhecen 76, 79, 79, 90% arányt ért el a magyarság. A kisebbségi élet alatt Szinában 1921-ben még 73% volt a magyarok ereje, de 1930-ban már csak 34%. Kenyhec a kisebbségi sorsban éppen ilyen arányú fogyást mutat, mert az 1921-i 91%-át nem birta megőrizni s a szlovákság 59%-ra szorította vissza. A fölszabadulás után az 1938-as népszámlálás tükrében mind a két falu magyarsága visszanyeri túlsúlyát. Az Osva-völgyi magyar szigetet Garbócbogdány, Abaújváros, Felsőcsály, Györké és Magyarbőd községek alkotják. Ha e községek nemzetiségi arányát végigkutatjuk, a következő adatokat találjuk: Garbócbogdány két egyesített községből Garbóéból és Bogdányból keletkezett. Garbóc a Lexicon adataitól Fényes adatáig magyar nemzetiségű. Bogdányt már csak a Lexicon és Korabinsky tünteti föl magyarnak. Fényes már magyar-szlováknak tünteti föl, sőt Czoernig mindkettőt szlovák-magyarnak. A mult század közepe táján Pesti magyar-szlováknak mondja, amit az első hivatalos népszámlálás adatai is igazolnak, ahol a két község együttesen 82%-ban mutatkozik magyarnak. A község egyesítése után 1890-ben 61%, 1900-ban 44%, 1910-ben 78% a magyarság, ami a kisebbségi sorsban töréssel folytatódik, mert az elszigetelt község magyarsága 18%-ra, 1930-ban pedig 2%-ra morzsolódott le. A fölszabadulás után éppen ilyen törésszerűén, mintegy folytatva az 1910-i adatot 77% magyarság mutatkozik. Abaujrákost a Lexicon is, Korabinsky is szlováknak, Fényes és Czoernig szolvák-magyarnak, Pesti pedig magyar-szlováknak mondja. A népszámlálások tükrében 48, 48, 72, 65%, majd 1921-ben 25%, 1930-ban 14%, 1938-ban az 1910. évi adat folytatásaképen 77% magyarság mutatkozik. Felsőcsány, Györké és Magyarbőd is magyar eredetűek, de már a mult század első felében jelentkezik a szlovák kisebbségük s ez úgy megerősödik, hogy a magyarság az alig túlsúlyt jelentő 77%, 44%, illetve 85%-ra szorul le az 1910 évi adatok szerint. Ez a hirtelen fogyás, ami csak elszigetelt községnél lehetséges, 1921-ben 35%, 48% és 24%on tud csak megállni. A fölszabadulás utáni népszámlálás eredményeiben Felsőcsány és Györké 95%, illeive 75% magyarsággal szerepel. A Tarca völgyében ugyanígy elszigetelten 4 magyar községet találunk. Ez a magyarság azonban részben későbbi elmagyarosodással keletkezett. Alsóhutka és Beszter magyar eredetűek, de a magyarság Alsóhutkán úgy elszlovákosodott, hogy mindmáig még az 50%-os egyensúlyt sem tudta visszahódítani. Megfigyelésünk ideje alatt a Lexicon adatát leszámítva a magyarság 40% körül mozog. Ugyanezt az ítéletet lehet alkalmazni Beszterre is Benyék és Tarcavajkóc szlovák eredetű községek. A legkevesebb számú magyart találjuk Benyéken, amely úgyszólván teljesen visszaszlovákosodott. Vajkócon még 1921-ben is 32% magyart találunk, de az 1930-as népszámlálás adataiban ez a szám teljesen eltűnik. A magyarság sorsát megpecsételte az, hogy Vajkóc Szlovákiában maradt. E két szigetmagyarság nemzetiségi képének fölrajzolásakor nem lehet elhallgatni azt a tényt, hogy a községek lakói a legutóbbi időkig teljes egészükben kétnyelvűek voltak. Nemzetiségi magatartásuk tisztán attól függött, hogy melyik nemzetiség mutatott irányukban nagyobb érdeklődést. A magyarság számára a semmittevés kényelmes álláspontja a két nyelvsziget elvesztését hozta. A legutóbbi időben a Sz. M. K. E. foglalkozott ezzel a népcsoporttal s az eredmény a Sz. M. K. E. munkájának legszebb fejezetei közé tartozik. Kenyhecriél a megszakadt nyelvhatár a Ronyha-völgyi Lesztócnál folytatódik. E két község távolsága választóvonalat alkot a középső és a keleti magyar etnikum között. - 86 —