A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Varga Imre: A felvidéki magyarság a statisztika tükrében

i iilve 1921-ben a magyarságnak ínég további megerő­södéséről szerezhetünk tudomást a 76%-os arányszám­ból, de a következő népszámlálásig fejlődő irányza­tát elveszítve, az ottani magyarság sorvadni kezd s ere­jét csak az alig többséget jelentő 51°/o fejezi ki. A hir­telen változás után nem lephet meg bennünket az, hogy 1938-ban a felszabadulás nagy lelki forrongásában újra 98%-ot ér el a magyarság. A Sajó vízrendszeréhez tartozó terület egyik leg­nagyobb települése Rozsnyó. Habár a Lexicon adatai minden hitelt érdemlően magyarnak állapítja meg. a XIX. század elejétől német és szlovák, később pedig csak szlovák kisebbséget is fel kell tételeznünk. Hogy a magyarság túlsúlya milyen arányú, azt a háború­előtti népszámlálások számadataiból könnyen leolvas­hatjuk. 1880-ban 82. 1890-ben 96, 1900-ban már csak 92. 1910-ben 90°/« a magyarok erőviszonya. Az idegen uralom kezdetén, mint minden városból, innen is nagy­számú magyar hivatalnoki réteg vándorol el és helyét idegen nemzetiségűek foglalják el. ami azután a nem­zetiségi arány elváltozását iiozta maga után. Igv vált lehetségessé az. hogy 1921-ben még 79%, 1930-ban pe­dig 51% lett a magyarság. Az 1938-as felszabadulás után a városban 92% magyart. 6°/« szlovákot és 2% németet találunk. Rozsnyótól északra Sajóháza és Csúcsom jelzik egymás fölött a magyar nyelvterület előretolt végvá­rait. Sajóháza magyar-szlovák vegyes lakosú helység. 1880-tól a magvarság arányszámai 76. 79. 65 és 63%. ami a várt erősödés helyeit a lassú elszlovákosodásl tükrözi vissza. Egészen különösen hat az, hogy a már kisebbségben megtartott 192l-es népszámlálás alkal­mával az előbbi adatokhoz képest erős növekedéssel 76%-ot tett ki az ott élő magyarság. Az emelkedő ten­denciát a később megerősödő államhatalmi törekvések áttörik és Sajóházán sikerült a magyarság erejét 35%-ra visszaszorítani. Hogy ez az arányszám meny­nyire nem reális, mutatja az a tény. hogy a fölszaba­dulás után 87% magyar és mindössze 13% szlovák mutatható ki. A fölötte lévő Csúcsom község szlovák nvelvlengerrel van körülövezve és nemcsak a legrégibb, hanem a legújabb adatok szerint is tiszta magyar jel­legű. Ezt a magyar jellegét még az idegen uralom sem tudja elsorvasztani, meri 1921-ben is 90%. 1930-ban pedig 89" o-ot jelentő magyarságot mutat. A fölszaba­dulás után ez a túlsúly csak fokozódik egész 95% ig: ugyanakkor a szlovákok arányszáma 3%-ot. a néme­teké pedig 2%-ol lesz ki. Csúcsomtól délkeletre fekvő Krasznahorkaváralján keresztül a Csermosnva völ­gyében fekvő Dernő. Kovácsi, Lucska és Haiku köz­ségek adják a nvelvhatárt. Nemcsak a határt jelző községek, hanem a másik három Csermosnya-völgyi község is — Jólesz. Várhosszúrét és Hárskút is- tiszta magyar községek, amelyek közül 1921-ben is Vár­hosszúrét, Hárskút és Lucska 100%-ban. Jólesz 99% ban. Dernő és Kovácsi 89%-ban. Barka 97%-ban és Krasznahorkaváralja 95%-ban volt magyar. Ezek a községek az 1930-as népszámlálás számadataiban is megtartották magyar jellegüket, mert Jólesz 96%, Várhosszúrét 97%, Krasznahorka Váralja 79%, Hárs­kút 93%. Dernő 92%. Kovácsi 97%. Lucska 95% és Barka 92% magyarságot őriztek meg. E községcso­port példaképe a szívós és magát meg nem adó ma­gyar nemzetiségnek, amilyennel a nyelvhatár vonalát követve csak kevés helyen találkoztunk. Barkánál elhagyva a Csermosnva völgyét, észak­kelet felé átkelve a hegyeken. Jászóváraljánál a Bodva völgyébe lépünk, hol azután a nyelvterület határai a lölyó északdéli irányú völgyében Jászó. Debröd és Szepsi jelöli ki. Jászóváralja minden adat szerint ma­gyar. Igaz ugyan, hogy 1800-ban mindössze 75% jelzi a magyarság arányát, de a későbbi adatok szerint ez nagyban fölfokozódik és a kisebbségbe jutás két nép­számlálási évében 95%-ban, illetve 83%-ban meg­erősödésének határozottságáról ad tanúságot. Ezt iga­zolja az 1938-ban elért 90%-os arányszám is. Jászó tiszta magyar község. Az 192l-es 94% és az 1930-as 74% is a magyar lakosság törheletlensége mellett tesz tanúságot. 1938-ban a szlovákok száma 2%-ra apad le. de azzal a megszorítással, hogy a Szlovákiában maradt Felsőmecenzéf községből visszacsatolt Lucia­bánya külterületén élő szlovákok is benne foglaltat­nak ebben az arányszámban. A színtiszta magyar községek sorát a nyelvhatár szélén Debröd folytatja .amely még az 192l-es cseh­szlovák népszámlálás tükrében is 100%-ban tett hit­\allást magyarsága mellett. Hogy Debrődnek ez a ma­gyar nemzetisége acélossága mennyire az ott lévő álla­potok pontos regisztrálását jelenti, mutatja az 1938-as 98%-os arányszám is. A vidék járási székhelye a szín­tiszta eredetű Szepsi nagyközség. Magyarságának tisz­taságát nagyon kevés szlovák kisebbséggel egé­szen az összeomlásig megőrizte. Az összeomlással elő­állott új hatalmi törekvéseknek azonban Szepsi sem tudott ellentállni és az 1921 -es népszámlálás adataiból már csak 93%-os magyar többség került ki. majd az. utána következő elvándorlások és betelepülések folytán az 1930-i népszámlálásig 74%-ra süllyesztik ezt az arányszámot. 1938-ban mindössze 1% németet és í% szlovákot találunk a községben. Szepsitől a nyelvhatár a tőle keletre fekvő Csecs, Szeszta és Nagyida községeket érinti. Csécs a XVIII. század végén még magyar község, de Pesti a XIX. század második telének elején már magyar-szlováknak tünteti lel. Hogy ez a szlovák kisebbség a későbbi idő­ben milyen erőt képvisel, azt az 1880-as népszámlálás adataiból már pontosan lemérhetjük. K kimutatás sze­riül a magyarok száma mindössze 63%-ot ér el, de az irányvonal emelkedő, mert 1910-ig 93%-ig emel­kedik lel. 1921-ben 65%-ra esik vissza a magyarság száma, s további fogyással 1930-ban az alig túlsúlyt jelentő 55%-ot teszi csak ki. Az Anyaországhoz való - 85 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom