A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Varga Imre: A felvidéki magyarság a statisztika tükrében

csehszlovák statisztika. Az összlakosok száma közben 124.000-re nőtt meg, s így az 1930-ban kimutatott 16 százalékos magyarság is 19.000 lelket tett ki, míg az 1880-as 15 százalék csak 7270-et. Pozsonyt elhagyva, a Pozsonytól keletre fekvő csallóközi községeket vesszük vizsgálat alá. Csallóköz lakossága úgyszólván kizárólag magyar. A török világ elmultával a falvak egymás hegyén-hátán épültek fel, úgyhogy az ország egyik legsűrűbben betelepített vidékét alkotta. A termékeny csallóközi Kánaán, sokáig vonzott; a két Duna között elterülő mocsaras síkság búvóhelyet és nagyszerű életlehetőségeket adott. A sziget előnyét azonban nemcsak a magyarok használták ki, hanem északról a szlovákok, délről pedig a svábok. A szlovákok az idő folyamán úgyszólván teljesen eltűntek. Érdekes, hogy Csölle, Misérd, Dénesd és Torcs községeket, melyek német mivoltuk miatt nem kerültek vissza az anyaországhoz, Czoernig még magyar többségüeknek mondja. A magyar népszámlálások végig magyar kisebbségi vegyes jelleget mutatnak, s általában a magyarság aránya közel jár a 20 százalékhoz. Csöllén 1890-ben 59%>-ra emelkedik a magyarok száma, 1910-ben 22°/o-ra apad le, de 1930-ban már 25.48%-ra nő ismét. Dénesden 1880 ban csak 16°/o volt a magyar, 1910-ben már 45°/o, 1930-ban pedig 40°/o. Torcson 1880-ban csak 17% magyar volt, 1910ben 24% és 1930-ban szintén 24%. A német településtől északra fekvő Duna-Püspöki lakossága a Lexicon adatai óta tiszta magyarságot mutat. Még 1930-ban a lakosság 82%-át magyarnak tüntette fel a csehszlovák statisztikai hivatal. A nyelvhatár vonalát keresve, Szunvogdi községhez érünk, melynek lakossága az adatok szerint magyar, s még az 1930-as népszámláláskor is 82%-os magyar többséget talál a csehszlovák népszámlálás. Észak felé haladva Vereknye község adja a magyar etnikai halár vonalát. Népessége a Lexicon adatai óta végig liszla magyar, csak 1880-ban apad a magyarság száma 75%-ra, de az 192l-es népszámlálás 88%-kal, az 1930-as népszámlálás pedig 86%-kaI magyar többségűnek találta a községet. Csallóközben tehát a jelenlegi nyelvhatárt a következő községeket összekötő vonal adja meg. A NagyDuna partján fekvő Szemet és Gutor, — megkerülve a fentemlített 4 német települést — Uszor, — Pozsony •elé hajolva — Püspöki, s Vereknyénél közelíti meg legjobban Pozsonyt, majd ettől az iránytól keletre hajolva Éberhardhoz érünk, mely 1930-ban 58%-ban volt csak magyar, erős szlovák kisebbséggel, de az 1938-as magyar népszámlálás újra 100%-ban magyar nemzetiségűnek találta a község lakosságát. A vonaltól keletre elterülő csallóközi községek nemcsak a legrégibb adatok szerint, de úgy a két csehszlovák népszámlálás szerint, mint az 1938 december 15-i magyar népszámlálás szerint is tiszta magyar lakossággal bírnak. Az 1938 december 15-i népszámlálás adatai nem tükrözik hűen vissza tiszta magyar voltát ennek a vidéknek, amely a beköltözött, főként telepes csehszlovákok későbbi elköltözésével, teljesen megtisztult. Csallóköz 23 községében még az 1930-as csehszlovák népszámlálás is 100% magyar lakosságot mutat ki, ami egyúttal bizonyítéka annak, hogy ez a vidék őrizte meg legtisztábban 20 éves kisebbségi sorsában magyar mivoltát, de bizonyítéka annak is, hogy a falulakó s földhözkötött egyének a legjobb őrzői nemzeti mivoltuknak. Éberhardnál átlépve a Kis-Dunát, a nyelvhatár vonala északra tart, Dunaújfalu, M<icjijar-Bél és NémetBélen át. A Kis-Duna balpartján az első község Dunaújfalu, melynek lakosait 1773-ban a Lexikon még szlovákoknak találta, Korabinsky szintén. Fényes már magyarnak említi és attól kezdve végig tiszta magyar lakosság lakja. A nemzetiségi vonal következő községe Magyar-Bél, amelyet a Lexikon adatai óta végig magyarnak ismertünk, de 1921-ben az első csehszlovák népszámlálás alkalmával már szlovák kisebbséget mutatnak ki, s ez 1930-ban 79%-ra gyöngíti le a magyarság arányszámát. Az 1938-as népszámlálás újra 95 százalékos magyarságot talált a községben. Német-Bélre érünk, mely a rendelkezésünkre álló források szerint mindvégig színtiszta magyar volt. A kisebbségi sorsban is — 1930-ban — 98%-ban magyarok a község lakói, s így nem lephet meg bennünket az a fejlődés, mely 1938-ban 100%-ban a magyar nemzetiséghez való tartozást tükrözi vissza. E községektől keletre van Torony és Zone. Toronyban a Lexikon adatai szerint abban az időben még szlovákok laktak; Korabinsky és Fényes adatai szerint szintén. Tehát 1830-ig szlovákok lakják: ettől kezdve lassan elmagyarosodnak úgy, hogy Czoernig már magyarnak jelöli. Az első magyar hivatalos népszámlálás 1880-ban már 78%-át a lakosságnak magyarnak találta. s ez arányszám további növekedésével a magyarság 1921-ben 97. 1930-ban 96, 1938-ban pedig 100 százalékot ér el. Zone magyar település egyidőben elszlovákosodott, de 1880-ig újra visszamagyarosodott, s azóta is megőrizte nemzetiségi tisztaságát. 1921-ben 99, 1930ban pedig 93 százalékos arányban lakták magyarok. 1938-ban pedig 99 százalékra növekedett az arányszám. A lenti két község nemzetiségi arányszáma tehát a magyarság javára változott meg, de ugyanekkor elvesztettük a Magyar-Béltől nyugatra lévő Cseklészt. mert bár a Lexikon és Korabinsky adata szerint ezt a községet még magyarok lakják, később erősen elszlovákosodnak, sőt a német spóra is jelentkezik. Itt 1880ban 83, 1890-ben 45, 1921-ben 18, 1930-ban pedig már csak 9 százalék a magyarság száma. A két népfaj versengő küzdelme a terjeszkedési