A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Varga Imre: A felvidéki magyarság a statisztika tükrében

À második jellemvonás, melyet kialakított ebben a nemzetrészben az elmúlt liúsz év: a tevékenység, a megvalósítás iránti nagyobb iisztelet és nagyobb érzék. A formális kérdések körüli viták eltűntek és helyükbe lépett a célszerűség és a lényeg keresése. A felvidéki embernek az imponál, amit meg lehet valósítani. A „hogyan", a „forma" kérdése annyiban érdekli, hogy nem akar összeütközni az erkölcsi parancsokkal, mert tudja, hogy ami erkölcstelen, az gyönge, végső eredményben: életképtelen és haszontalan. A felvidéki nemzetrész fejlődése határozottan affelé indult, hogy megvalósul az új, a belső értéken, a végzett munkán és a tudáson felépülő magyar társadalmi tagozódás. Üj társadalmi réteg volt keletkezőben. A harmadik nagy eredmény, melyei elkönyvelhetünk, az, hogy kialakult egy egységes nemzeli program, melyet magáénak vallott lassanként világnézeti és társadalmi különbség nélkül az egész felvidéki nemzetrész. Ennek a programnak jellegzetessége, hogy nem általánosságokban és jelszavakban mozog, hanem egész tisztán körülhatárolható követelményeket állít föl. A felvidéki magyar társadalom húszesztendős fejlődéséi a következőkben foglalhatjuk össze: az ellenséges politikai, gazdasági nyomás és a magyar társadalom belső osztály-átcsoportosulásának eredményeként a népi eredetű, osztálytalan magyar társadalom vonalai kezdtek kibontakozni. Ez az új magyar társadalom kollektív és szociális lelki habitusával különbözik az előző liberális idők társadalmától. És a lelkiség, melyet ez a társadalom jelent: már az új magyar megoldások és tennivalók útját mutatja. Á felvidéki magyarság a statisztika A «>« 'lg f? Tg tiikpeiieii Irta VARGA IMRE A statisztikai felmérések és megfigyelések a népi élet nagy folyamának keresztmetszetét adják. A beiszapolt medrű, szabálytalan folyású, hol szilaj természetével előre törő, hol szabad lefolyásban érthetetlenül gátolt, részben szabályozás alatt lévő folyamnak -— mint amilyen a magyar nép — átmetszeti ábráját megrajzolni s fejlődésének fázisait lerögzíteni nem csak nehéz, de mennyiségben is nagy munka. Nehéz ez a feladat akkor is, ha ennek a semmiféle rendszerbe nem foglalható kialakulásnak csak egyik területi részével kell foglalkozni. Mint jelen esetben például a magyarság azon részével, mely a világháború után a Csehszlovák köztársaság kötelékébe került. A népességi-demográfiai elváltozásoknak vannak elsőrendű, másodrendű s kevésbbé fontos tényezői is. Minden egyéb felett áll — mint elváltozást hozó ok — a születés és a halál. A születés az alapja annak, hogy tömegek mozgásairól, változásairól, megduzzadásáról, vagy elfogyásáról, vagy akár egyáltalán létéről is beszélhetünk. A születések nagy, vagy kis száma az alapja egy nemzet magasra ívelő hatalmának, vagy eltűnésének. A halál pedig, mint ennek a lüktető s mozgató energiának a megsziintetője, mint a feszítő erők levezetője jelentkezik. A demográfiai elváltozások további okait a vándorlásban, a házasságok minél nagyobb számú kötésében, az élő népesség korának mi— 74 — Y