A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Darvas János: A felvidéki magyarság politikai története a csehszlovák megszállás alatt

mennyi magyar főiskolás egyesület csúcsszervezete, a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége. Az ifjúsági mozgalmak szócsöve, a losonci „A Mi Lapunk" körül alakul ki a „sarlós" mozgalom. Ezek az ifjak Ady, Móricz és Szabó Dezső irodalmi hatása alatt a nyugatos magyar reformmozgalom, valamint a cseh humanizmus szintézisét, a „magyarabb és emberibb" nvugateurópaiasságot hirdetik. A kisebbségi sorsot a magyar megtisztulás tisztítótüzének tekintik, s szentimentális önkárpótlással vértanús magasabbrendűségét költenek belé, miáltal egy túikorai nemzeti szocializmus népi programmját kezdik hirdetni. A becsehelt emigráns magyar marxizmus is hízeleg nekik, mert dinamizmusukban eszközt lát a magyar apák politikai világképének szétrobbantásához, ezért a marxista osztálymetódusok mintájára „nemzedéki osztályharcba" sodorja őket az idősebbek nacionalista társadalmával szemben. A marxista sejtrendszer különös bajtársi légkörében szervezik meg szellemi mozgalmukat, a sajtóban erősen propagálják elgondolásaikat, röpiratokat adnak ki s szervezettségükkel megsokszorozzák jelentőségüket a társadalom szemében. Szereplési és irányítási vágyuk sokszor a manifesztomániáig fokozódik, míg végül Kassák-imádatukban a falu népétől a munkásmozgalmak felé fordítják tekintetüket. A sarlósok mozgalma 1929-ben meghasonlik, válságba kerül. mert egyik részük a marxista internacionalizmus vizeire evez és az emigráns-aktivizmusban, vagy a kommunista pártban köt ki, a másik részük pedig az idősebb nemzedék magyar nemzeti szemléletéhez tér vissza. A fiatal újítók ezzel elvesztik szervezettségüket s ezután a fiatalság irányításának vezetőszerepét a Prohászka-körök és a Magyar Nemzeti Munkaközösség veszi át. Ebben a korban alakul meg a magyar újságírók két egyesülete: a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusa (1926) és a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Uniója (1929) is. A cseh-német-szlovák polgári többség csak addig volt kitartó a cseh szocialista-kommunista ellenzékkel szemben, amíg a gazdasági fellendülés évei tartottak. Mihelyt a termelés a piaci zavarok miatt megcsappant és a munkanélküliek számának emelkedésével a szociális feszültség is nőni kezdett: a polgári többség tömegei kezdtek lemorzsolódni. Ezenkívül a szlovák kérdés is égetőbb formát öltött. Az 1928-as év, a köztársaság fennállásának tizedik éve, mely az ünnepségek fénye ellenére sötét árnyékol vetett az állam jövőjére. A szlovákok elszakadási törekvései ekkor öltenek először határozottabb alakot. Ugy lehet jelölni, hogy az 1927. év a magyar revizionizmus föllobbanásának volt az éve, míg 1928. a szlovák szeparatizmus föllángolását eredményezte'. Az utóbbiak mozgalma a pittsburghi szerződés kultuszából indult ki, de 1928-ban a turócszentmártoni deklaráció tízéves jubileuma újabb tápot adott neki. Az ünnepi év első napjára Tuka Béla dr. egyetemi tanár és nemzetgyűlési képviselő, a szlovák néppárt ügyvezető elnöke, Európaszerte föltűnést keltett cikkben megírta, hogy a turócszentmártoni elszakadási nyilatkozatnak titkos záradéka is volt, amelyet azonban a cseh-szlovák barát politikusok, elsősorban Hodzsa kezdeményezésére külpolitikai okokból sohasem hoztak nyilvánosságra, illetve elsikkasztottak. Ez a záradék kimondotta, hogy amennyiben Szlovákia a csehektől tíz év alatt nem kapja meg a kikötött önkormányzatát, akkor tíz év múlva a szlovákság önmaga rendelkezhet a csehekkel való államjogi kapcsolata felől. Tuka e záradékból azt vonta le, hogy amennyiben 1928. október 30-áig az önkormányzat, vagyis a törvényhozási joggal fölruházott szlovák nemzetgyűlés nem valósul meg, akkor ez szerződésszegés, melynek következménye az, liogy a szlovák deklaránsokra visszaszáll az önrendelkezés joga. E nélkül jognélküli állapot, vacuum iuris következik be, Szlovákiában jogtalanná válik az adószedés, az újoncozás, s a csehszlovák állami hatalom gyakorlása jognélküli erőszakká süllyed. A pittsburghi szerződés záradékának nyilvánosságra hozatala a szlovákság körében óriási visszhangot, a csehek és a becseheltek körében pedig hatalmas ellentmondást váltott ki. Tuka az elméleten túlmenően gyakorlati előkészületeket is tett egy forradalmi mozgalom megszervezésére. A szlovák néppárt fiataljaiból karhatalmi alakulatot szervezett, a félkatonai jellegű rodobranát. A hivatalos hatalom Tukát annak ellenére, hogy kormánytámogató pártnak volt az alvezé e, 1929-ben perbefogatta, letartóztatlatta és hazaárulás címén tizenöt évi börtönre ítéltette. A rodobranát föloszlatták. Természetes, hogy ezzel a szlovák néppárt végleg ellenzékbe kényszerült s egészen az 1938. évi államválságig ellenzékben is maradt. A szociális nehézségek arra késztették a kormányt, hogy új választást rendeljen el. Ez a választás megpecsételte a már halálos betegségben szenvedő Švehla kormánytöbbségének sorsát. A szocialista pátok megerősödtek. Švehla utóda, Udržal Ferenc fel is vette őket kormányába, sőt kedvükért a német szociáldemokrata pártot is bevette. Ezek kedvéért viszont a német keresztényszocialista néppártot kiszorította a többségből. Ezen a választáson a két magyar párt a legteljesebb egyetértésben haladt egymás mellett és a szepesi német párttal együttesen 257.231 szavazatot kaptak. A keresztényszocialista - 55 —