A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Darvas János: A felvidéki magyarság politikai története a csehszlovák megszállás alatt

még csak a szociális alapelvét domboríthatták ki, de a gyakorlatban még nem bizonyosodott be elnemzetlenítő hatása, a földosztás ígérgetésével magyar kisembereket is szédíthettek. Az évek során azonban szerencsére kiderült, hogy a magyarok csak Ígéreteket kapnak, de földet nem. a szociális törvények csak a cseheknek kedveznek, a magyaroknak nem, ekkor az emigráció hitele is lejárt, a marxistákról nyilvánvaló lett, hogy egyszerű cseh bérencek, a cseh nacionalizmus szolgái. De amíg ez kiderült, amíg a magyar nemzeti öncélúság jegyében haladó magyar pártszervezetek kialakultak, hosszú és szívós harcot kellett folytatni a cseh hatalom minden kegyét élvező magyar hon- és nemzet-árulók ellen. A magyarság politikájának kettős célja volt: védekezés a csehek elnemzetlenítő törekvéseivel szemben és védekezés a belső ellenség, a nép erejét bomlasztó osztályharc ellen. A nemzeti önvédelemre egy átfogó magyar nemzeti párt lett volna az alkalmas keret, ennek megalakítására történt is kísérlet, ezt azonban a hatóság nem engedélyezte. Nemzeti alapon nem lehetett szervezkedni, tehát más úton kellett elindulni a végső cél: a nemzeti alap felé! Két mederben indult meg a szervezkedés: világnézeti alapon: a magyar-német jellegű Országos Keresztényszocialista Párt megalakításával és osztályalapon: az osztályjellegű Országos Magyar Kisgazda és Földműves Párt létrehozásával. A keresztényszocialista mozgalom az egykori néppárt és a Gieswein-féle keresztényszocializmus szellemi örököse volt. Közvetlen a háború után Ausztriában is szinte uralkodó áramlat lett, Magyarországon pedig egyenesen keresztény kurzus uralkodott. De nemcsak a világháború ellenhatásakép világszerte megerősödött vallásosság általános irányzata tette magától értetődővé a magyar keresztényszocilizmust, hanem ezenfelül külön ok is volt rá: a cseh rendszer részben vallásellenes, részben huszita irányzata. A csehek a politikai hatalom kézbekaparintásával Szlovákiában egyúttai a szabadkőműves-huszita világnézetüket is türelmetlenül rá akarták erőszakolni az őslakosságra. A vallásos lelkületű szlovákság és magyarság körében azonban a nacionalista cseh kezdeményezés heves visszahatással találkozott, a vallásvédő kultúrharc fokozta a nemzeti ellenállás erejét, végül évek múltával maguk a csehek is belátták, hogy eredménytelen és káros számukra, ha a nemzetiségi villongást még kultúrharccal is tetézik s kibékültek Rómával. De annyi bizonyos, hogy a szlovákság ellenzékisége kezdetben inkább a megsértett vallásos érzésből, mint a szlovák nemzeti dacból táplálkozott. A magyar keresztényszocializmus a nemzetközi marxisták osztályharcával a nemzetek és osztályok fölötti keresztény univerzálizmust állította szembe, nacionalizmusa az Egyház simm cuique nemzeti pro gramja, szocializmusa pedig XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikájának szociális tanait tükrözte. Ennek megfelelően a párt — különösen kezdetben — erősen katholikus jellegű. Megalakulása idején a szociáldemokrata párt magyar-német összetételű volt, ezért a keresztényszocialisták is e két népnevet vették föl pártjuk nevébe s az 1920-as parlamenti \álasztásban is e néven vettek részt. Később azonban a szlovákságra is kiterjesztették működésüket s ettől kezdve a párt a nemzetiségi jelleg mellőzésével csak „országos" keresztényszocialista pártnak nevezte magát. A párt Kassa és Pozsony katholikus legényegvesiileteiből nőtt ki. 1919. november 23-án Kassán alakult meg s főleg a városi iparosság, kispolgárság és az értelmiség körében volt erős. Alapítói Kassán: Wirth Gyula, Fleischmann Gyula dr., Körmendy-Ékes Lajos dr., Tost Barna, Grosschmid Géza dr., Pozsonyban pedig Lelley Jenő dr., Tobler János, Jabloniczky János dr. és Bittó Dénes. 1920 március 23-án tartott pozsonyi első kongresszusán Lelleyt választotta meg elnökének. A magyarság másik pártja, az Országos Magyar Kisgazdapárt, az 1900-ban megalapított Nagyatádiféle kisgazdapárt folytatása volt. Ez is két gócból indult el. Nyugaton Komáromból. Keleten Rimaszombatból. Komáromban a Nagyatádi-párt helyi szervezete a párt központi végrehajtó bizottsági tagjának, Fiissy Kálmán kisgazdának és Mohácsy János dr. ügyvédnek kezdeményezésére 1920 február 17-én önállósult. Rimaszombatban az államfordulat idején több mint tizenegyezer kisgazda volt együtt a GömörNógrádi Gazdaegyesületben Szent-Ivány József, Törköly József dr. és Fodor Jenő vezetése alatt. A kisgazdapárt azt tűzte ki céljául, hogy a magyar kisgazdatársadalmat szervezi meg nemzeti alapon. A színleg osztályjellegű párt azonban sokkal szélesebb föladatot töltött be, mint amire vállalkozott. Egyre erőteljesebben hangsúlyozta ki. hogy ő az egyetlen politikai keret, amely nevében is kihangsúlyozza magyarságát s a kisgazdák nagy többségének megszervezése után egyre szélesebb társadalmi rétegekre terjesztette ki szervező tevékenységét: 1922-ben a kisiparosokra, majd később a városi polgárságra is, olyannyira, hogy 1925-ben már leveti osztályjellegét s az átfogóbb Magyar Nemzeti Párt nevet veszi föl. Ez a párt Szent-Ivány József, Törköly József dr., Szilassy Béla dr., majd Jaross Andor irányításával később is mindig kezdeményezője volt a pártok egyesítésének, az egységes magyar nemzeti keretnek. Kárpátalján a — 45 —