A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

új adományt e birtokra. Később, a főapátságon kívül még a Ghyczy-, Sza bó-, Matkovich-, Kajdacsy-, Orbán-, Pázmány-, Priviczer-, Markovich-, gr. Somogyi-, Pach- és Tara-családok a közbirtokosai. A török időkben sokat sanyargatták, 1867-ben teljesen leégett. 1918—38. években a prágai zsoldosok uralmát nyögte. A róm. kath. templom építési ideje ismeretlen, 1762-ben átalakították. Hozzátartozik Almáspuszta, Ásványtői csárda, Balogh-major, Dohányosház, Erecspuszta, Ronkapuszta, Szelleház, Varjas. A község területe 3258 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 815. Komáromszemere. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Felsőharaszt, Lapospuszta, Máriamajor, Nagypuszta, Pálpuszta, Szemereharasztpuszta, Szurovinatelep, Vörösmajor. A község területe 4068 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1612. Komárom-Szentpéter. Keletkezését és történelmét mély homály fedi. A török alatt megsemmisült s az 1576-iki összeírás csak 9 lakható házat jegyez fel a községből. A török kitakarodása után újra népesítik s később részben Zrínyi Miklós grófnak birtoka. A költő-hadvezér itt szép udvarházat emeltetett s a nagysallói csata után itt vett szállást Klapka és Damjanich. 1849 óta a Zrinyi-kúria kórház. A XVIII. század elején a Zichyek birtoka. A községhez tartozó Várföldpuszta Ipolyi szerint azonos az egykori Várkeszivel, mely faluról 1243-ban Kesew néven tesz említést IV. Béla királv egy adományozó levele. Röviddel később Kesceu néven, majd 1355-ben Varjobbaghkezeu alakban fordul elő. Mátyás király 1489-ben Várkeszi néven Komárom városának juttatja. Ké söbb ez is a Zichyeké. A községhez tartozik még Téglamajor, Gyulamajor, Erdőpuszta, Hegyek, Páskom, Hosszúnyilas. A község területe 8151 kai. hold, lakóinak száma a visszacsatoláskor 3194. Ebből 65°/o róm. kath., 32°/o réf., 1.3°/o izr. és 1.7% egyéb (baptista). Komját. Egy 1256-ból származó okirat említi először a községet, mint a Huntpázmán-nemzetség birtokát. Később Bél Mátyás említi meg Komját erődítményeit és úgy emlékezik meg a helyről, mint hajdan jelentős és gazdag városról. A várfal egyes maradványai egyébként most is láthatók és a mellette húzódó árkokból ma is gyakran kerülnek felszínre XVI— XVII. sázadbeli pénzek és fegyverek. A község egyik temploma az ú. n. ..külső", egyébként Szent Péterről elnevezett templom a török időkben és az ezalatt zajló vallási harcok alatt véres küzdelmek színhelye és célja volt. 1641-ben el is foglalták a protestánsok. Előzőleg a templom falai kö/t folj't le a komjáti zsinat, amelyet Somorjay János hívott össze. Felkereste a templomot Pázmány Péter is, akinek kortársa, Forgách Ferenc nyitrai püspök ott van eltemetve. Forgách nagysurányi kapitány kastélya máig is fennáll a községben, azóta az új birtokosok, a Wodianer-család építettek itt pompás kastélyt, 1872-ben. Ennek helyén előzőleg gróf Grassalkovich Antal kúriája állott. A község plébániatemplomát, a „belső", Szent Erzsébetről elnevezett székesegyházat is gróf Grassalkovich építtette. A Grassalkovich-család 1750-ben vette át a földbirtokot a gimesi Forgáchoktól és 1858-ban adta tovább Grassalkovich herceg Wodianer Mórnak, miután hosszabb időn át 'a Motesiczkv-család és gróf Viczai Héder bírták zálogul. A birtok később hitbizománnyá alakult, majd 1885-ben ifj. báró Wodianer Albert kapta meg, aki nagyszabású mintagazdasággá fejlesztette és több szeszgyárral, malommal és gazdasági gépek egész sorával bővítette azt. A község területe 8740 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 4212. Konezháza. A község területe 1177 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 529. Korláthelmec. A község területe 3230 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 897. Korláti. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Bányatető, Cövekfalva, Korláti kőbánya. A község területe 1380 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 935. Kóvár. Árpádházi királyaink alatt a Hunt-nemzetség birtokában találjuk. 1244-ben Terra Koarszeg alakban említi egy oklevél. 1303-ban a Kóváricsalád megalapítója, Miklós fia Pázmán kerül a helység birtokába. A Kóvári-család ezután hosszú századokig birtokolja a határt. A XIX. században a Kubinyi-, Dubraviczky-, Bory-, Géczy-, Ebeczky-, Horváth-, Prónay-, Murányi- és a gróf Festetich-család a helység legkiemelkedőbb birtokosai. A község területe 893 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 508. Kovászó. A község területe 1858 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 978. Köbölkút. Az Árpádházi királyok alatt a Torda-nemzetség birtokolta s s az e nemből való Péter 1245-ben családnevét már Köbölkutinak írta. 1299-ben András comes fia, Iván a földesura. A XVI. század elején már a Báthoryak kezén találjuk s 1541-ben Macedoniay Miklós özvegye, Istvánffv Anna és fia, Péter bírja zálogként. A török időben elpusztult s új tulajdonosa, Bottyán János újratelepíti. Később (1732) a Pálffyak birtoka s ilyenként szerepel az összeomlásig. Plébániája már 1332-ben fennállott, iskoláját 1701-ben említik. Hozzátartozik: Kolonia, Párizspuszta, Téglagyár. A község területe 4624 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2420. A cseh uralmat megsínylette. Kőhidgyarmat. Már a honfoglalás után benépesült, de csak a XIII. században történik említés róla, amikor is Wyd fiainak ősi birtoka. A nemzetség magvaszakadtéval IV. László Vécs unokájának, Zovárnak adja. Kívüle birtokkal bír itt az esztergomi érsekség is. A XIV. század elején Csák Máté erőszakkal elfoglalja, de Telegdi Csanád érsek 1320-ban visszaszerzi. 1339ben a Rozgonyi-ősök kezén van, majd az esztergomi káptalan uradalma lesz s utóbbit I. Albert is megerősíti itteni birtokában. A török alatt elpusztult. A káptalan újra telepítette s meg is tartotta birokában a szabadságharcig. Ösi plébániája 1332-ben már fennállott. Hozátartozik: Kékitőpuszta, Kistatapuszta, Rigótanya. A község területe 3535 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1426. m - 46 -