A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

J Jablonců. Eredete és története ismeretlen. A község területe 4442 kat. hold és lakóinak száma a visszacsatoláskor 583. Jánok. Keletkezése és története ismeretlen. Ősi kath. templomát 1767ben újjáépítették. Hozzátartozik Pallakúti tanya. A község területe 3453 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 887. Jánosi. A Szent Benedek-rendi apátságnak volt itt a régi időkben birtoka. 1427-ben a bencés apátság 38 jobbágytelket számlál, ami azt jelenti, hogy Zsigmond király idejében ez tekintélyes község volt. A rend temploma is ebből az időből való és igen értékes történelmi nevezetessége a vidéknek. Idők folyamán a Jánosyak, Fügedyek és Abaffyak voltak a község földesurai, újabb időben a Doroghyak, a báró Vécsey-, Koós-, Fáy-, Lévay-, Vajda-, Vályi-, Szathmáry-, Király-, Borbély- és a báró Nyárycsaládok következtek sorra. Értékes kastély a községben a báró Nyáryféle kuria, amelyet Ferenczy és Izsó szobrászok alkotásai díszítenek. Ezenkívül a Török- és a Vályi-család kúriái is fennmaradtak. A reformátusok templomát 1804-ben építették át egy árpádkori maradványból olymódon, hogy a régi hátulsó részt egy új mellső épületrésszel kiegészítették. A községgel határos Ivánfalva puszta 1427-ben szintén a Jánosyaké volt, Dióspuszta pedig 1413-ban, mint a Derecsényiek birtoka nyer említést. A református templomban több XVII. századbeli értékes egyházi edény van. A község területe 4535 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1282. Külterületi lakott helyei: Bulgárkertészet, Dióspuszta, Haraszközipuszta, Kavicsbányapuszta, Martonpuszta, Mocsárpuszta, Petruszpuszta, Sárközytanya, Szelespuszta. Jászfalu. őskori településének leleteit múzeumok őrzik. A honfoglalás előtti időkben is települt hely. Egy bizonyságlevél 1238-ban említi először, majd a pápai tizedszedő-jegyzékekben is találkozunk nevével. A XIV. és XV. században egyházi birtok, melynek egyrésze 1497-ben a Nyitraycsalád tulajdonába kerül. Külterületi lakott helyei: Agyagospuszta, Battthányipuszta, Etelkapuszta, Gergvepuszta, Kisáldáspuszta, Mogyoróspuszta, ölveezkipuszta, Üjszőllők, üzbékpuszta, Zákányospuszta. A község területe 3467 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1665. Jászó. Az ősi jászói prépostság székhelye s mint ilyen már Árpádházi királyaink alatt gazdag és népes település. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Jászó község pusztája, Jászóvári prépostság pusztája, Luciabánya. A község területe 4452 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1958. Jászómindszent. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Rufusbánya. A község területe 4629 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1628. Jászóújfalu. Keletkezése és története ismeretlen. Az összeomlás előtt a jászói prépostságnak és a Semsey-családnak volt itt birtoka. Régi katholikus templomát ma is kőfal övezi. A község területe 3024 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 440. Jászóváralja. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Ferenctelep. A község területe 1793 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 301. Jelsőc. Elsőnek 1548-ban jegyezték fel nevét s ez időben a Lossonczycsalád birtoka. A török kiűzetése után Forgách Zsigmond (1598) szerzi meg s attól kezdve egészen az összeomlásig a gróf Forgách-család birtokában is marad. Hozzátartozik: Jelenepuszta. A község területe 1082 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 390. Jéne. Először egy 1431. évben kelt oklevélben szerepel a község. Egy másik adata 1446-ból származik, amikor is a Fügey- és a Széchy-családok birtokában volt a község. Ebben a feljegyzésben Jenge néven fordul elő. Közelében van Cikóházapuszta, mely valamikor nagyobb község volt a Fiigey-család tulajdonában. A község lakói a református vallást követik. Templomuk 1787-ből való. A község területe 1493 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 311. Jesenské. A község területe 659 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 60. Jeszte. A Lórántffyak családi birtoka volt a község már 1427-ben, amikor Lesthe alakban tesz róla említést az oklevél. Később az egri káptalannak és a báró Vécsey-családnak voltak itt birtokai. A község területe 1321 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 308. Külterületi lakott helyek: Ivánkapuszta és Mogyoróspuszta. Jóka. Az Árpádok alatt Ilka név?n pozsonyi várbirtok. 1291-ben már laik i alakban írják, de nyoma van Jelka nevének is. A XIV. század elején Harmathely-nek is írták. 1324-ben a Sa lamoni nemesek itteni birtokukból az Olgyay-családnak engednek át részt. 1355-ből Harmathely-Jóka néven említik, míg a pápai tizedszedők Jocza alakban jegyezték fel. Ettől kezdve kiilönváltan Kis-Jóka és Nagy-Jóka néven merül fel, de később újra egyesült. Nagy-Jókát a törökök 1541-ben teljesen megsemmisítették. 1553-ban az adószedők Farkas János birtokában találják. Kis-Jóka ez időben a Hegyicsaládé. ősi róm. kath. templomát 1530-ban újjáépítették, a ref. templom 1784-ből való. Hozzátartozik Alsóbácsmajor, Ásás, Belsőzátony, Cigánytelep, Erdőalja, Felsőbácsmajor, Harmatipuszta, Jérczedűlő, Kissziget. A község területe 4218 kat. hold s lakóinak szá ma a visszacsatoláskor 2986. A cseh megszállás alatt a magyarság itt is sokat szenvedett. Jólész. 1427-es diplomák Jolees alakban említik. Később a krasznahorkai várbirtok urai váltakoztak a község birtokában. A Bebek-család után az Andrássyaké volt Krasznahorka és a legutóbbi időkig ez a család volt a jólészi földek birtokosa is. A XVIII. század első felében a jólészi Chászár-család is földbirtokos volt a községben. 1856-ban Tomory János építtetett kúriát, amely később Nagy Bélára szállt. A község területe 1750 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 522. Külterületi lakott helyei: Cigánytelep és Nyirjespuszta. Jolsva. A község első megalapítói valószínűleg szláv és germán népek voltak, akik a vármegyei bányákat mívelték. Krisztus születése táján Jolsva határában jelentős arany-, ezüst- és réztermelés folyt, aminek nyomait ma is feltalálhatjuk. A honfoglalás idejében erődítmény állott a község felett: övezetét még ma is fel lehet ismerni. IV. Béla egyik oklevelében, mely 1243-ban kelt, szerepel első ízben a város Illsvavár néven. III. Endre idejéből ismerünk egy másik okiratot, amely possesio Ilsno-ról emlékezik meg. Más irott emlékekben Jelšava, Alsóvia és Jolsva, továbbá Eltsch a város nevének ortográfiája. Mindezek a nevek tót és német nyel- 39 -