A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

Baka. ősrégi település, hiszen kath. templomának fennállását már egy 1274-ből fennmaradt feljegyzés bizo­nyítja. Sajnos, az ősi templom elpusz­tult és helyére 1770-ben új templomot emeltek. Pázmány Boka néven említi. 1274-ben mint a királyi udvarnokok szállása szerepel. Pár évtized múltán egy oklevél a Buken (Bükény) nem­zetség birtokának tudja, de 1423-ban ismét királyi birtok, majd megint 1445-ben Temesközy Bálintot, a po­zsonyi várkapitányt iktatják itt juss­ba. Később a Bessenyey-családra száll, majd átmenetileg zálogként a Csorba­familia kezére kerül s csak 1515-ben váltja vissza Bessenyey László. An­gyal, Földes és Vas nevű kisebb bir­tokosok szerepelnek még a községben az 1553-iki összeíráskor. 1569-ben a Temesközy- és Földes-családokat ik­tatják birtokba királyi adomány ré­vén. A tatárjárást, majd a törökdúlást is átvészelte s 1918—1938 között a cseh urak senyvesztették. A község­hez tartozik Halomszél, Kulacs-major és Dékány. A község területe 3473 kat. hold. A lakosság száma a visszacsa­toláskor 984 s ebből 976 róm. kath. és 8 izr. vallású. Bakti. A községhez tartozó kül­területi lakott hely: Baktipuszta. A község területe 1269 kat. hold, lélek­száma a visszacsatoláskor 336. Balazsér. A községhez tartozó kül­területi lakott hely: Botschildtanya. A község területe 1579 kat. hold, lé­lekszáma a visszacsatoláskor 803. Balázsfa. Okleveles első említését 1380-ban találjuk, mikor is I. Lajos király Pókateleky Miklós fiainak ado­mányozza. Ez időben Barlabás alak­ban fordul elő neve. Későbbi birtoko­sok itt a Kondé-, Orosz-, Czuczy-, Né­meth-családok. Hozzátartozik Enyed­puszta, Szellőző major, Balázsfiatelep. A lecsatolás alatt cseheket telepítet­tek határába. A község területe 942 kat. hold s lakóinak száma a vissza­csatoláskor 274. Ezek közül róm. kath. 255, ref. 3, ev. 4, izr. 12. Balogd. Már a bronzkorban meg­ült hely, mit a határában feltárt bronzkori leletek bizonyítanak. Ké­sőbbi újratelepítésének ideje és törté­nete ismeretlen. A község területe 629 kat. hold s lakóinak száma a vissza­csatoláskor 341. Balogfala. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Baratos, Csákánypuszta, Kiskútalja, Világosi puszta, Vizesvölgy. A község területe 3243 kat. hold, lélekszáma a vissza­csatoláskor 946. Balogiványi. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Kismanca. A község területe 1015 kat. hold, léleka­száma a visszacsatoláskor 260. Balogpádár. A község területe 2106 kat. hold, lélekszáma a visszacsato­láskor 437. Balogtamási. A község területe 1117 kat. hold, lélekszáma a vissza­csatoláskor 345. Balogújfalu. A község területe 678 kat. hold, lélekszáma a visszacsato­láskor 150. Balony. Az Arpádházi királyok ide­jén győri várbirtok s Szent László ki­rály 1284-ben a győri egyház haran­gozóinak adományozta. Ez időben Bo­loň a neve. Hunyadi János kormányzó megerősíti ama, még Szent Istvántól nyert kiváltságában, hogy dézsmát és adót ne fizessen. 1544-ben és 1655-ben mint győri várbirtok szerepel Balon alakban, 1609-ben azonban már a győri őrkanonok a birtokosa s az is marad a XIX. század elejéig. Határá­ban a szabadságharc idején ütközetek voltak. Hozzátartozik Jákérom (Szeg­fiipuszta). A község területe 2793 kat. hold. A visszacsatoláskor 694 lakója volt s ezek közül 668 róm. kath., 21 réf., 1 ev., 3 izr. és egyéb 1. Bánkeszi. A község környékén többízben találtak ásatások alkalmá­val népvándorláskorabeli csontváza­kat és tárgyakat, amelyek tanúsága szerint ez a vidék már akkoriban la­kott hely volt. A községről szóló első feljegyzések 1113-ból erednek, ezek arról tanúskodnak, hogy Bánkeszi az első Árpádok alatt a zobori apátság birtokában volt, más adatok szerint viszont a nyitrai főispán birtokai kö­zött szerepel a község és az előbbi megállapítás a szomszédos Kiskeszire vonatkozik. Később, a török hódolt­ság idején is történik említés Bán­kesziről, 1603-ból, amikoris Illésházy nádor birtokában találjuk, mint Nagy­suránv tartozékát. Surány várával együtt később Bánkeszi is Bosnyák Tamás birtokába jutott. Későbbi időkben elemi csapások sűrűn láto­gatták a községet, így különösen so­kat szenvedett a tűzvésztől. 1857-ben és 1895-ben a helység nagy része el­pusztult. A községi földek birtokosai az utolsó évszázadok folyamán a Mol­cseczki-, a Pongrácz- és a Károlyi­családot szolgálták. A község területe 3107 hat. hold, lélekszáma a vissza­csatoláskor 2656. Baraca. 1407-ben említi meg egy oklevél a községet Barchfelde alak­ban, mint a Mikófalvy-család tulaj­donát. 1427-ben a hazai Kakas-nemzet ség bírja a földeket, rövid idővel ké­sőbb, 1431-ben már a Felediek ülnek a földbirtokban. Egy ideig a Baloghy­család is bírja, majd 1494-ben az egri káptalané lesz a község. A Kemény­család és Gencsy József is volt egy időben földesúr Baracán, a mille­niumi években pedig Takács Ábrahám és Szakáll András volt a földbirtokos. A község határában két község volt, Tama és Comporháza, melyeket egy 1427-ből származó okirat említ. A ba­racai római katholikus templom 1787­ben épült. A község területe 2012 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 471. Baranya. A kis ungmegyei község nevével először a kuruc szabadság­harc idején találkozunk, amikoris ha­tárában portyázó harcok folytak a kuruc könnyű-lovasság és a nehéz­vasas labancok között. A XVIII. szá­zad végén és a következő század első évtizedeiben többízben is nagyobb tü­zek pusztítanak a helységben. A köz­ség területe 1654 kat. hold, lélek­száma a visszacsatoláskor 642. Bárea. 1235-ben Imre király Ché­pán-nak adja, megelőzően abaújvári várbirtok. 1277-ben Kun László Bar­cha Mikow magvaszakadtéval annak birtokait Mike Henriknek és Halia de Barchának, a Bárczay-család ősének adományozta. 1413-ban Zsigmond ki­rály Felső-Bárczay Illésnek adja. Ez­időben két Bárcza szerepelt, Alsó- és Felső-Bárcza alakban. 1513-ban még a Bárczay-család kezén találjuk. A török és kuruc időkben, majd jelen korunkban a csehektől sokat szenve­dett. A község északi részén egykor vár állott, ma nyoma sincs. Hozzá­tartozik Koksó, Világospuszta. A köz­ség területe 2398 kat. hold s lakói­nak száma visszacsatoláskor 1949. Barka. A községhez tartozó külte­rületi lakott hely: Cigánytelep. A község területe 4125 kat. hold, lélek­száma a visszacsatoláskor 507. Barkas/ó. ösi magyar község, a Guth-Keled nemzetség és ivadékainak - 9 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom