A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

2080 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 683. Alsólánc. A XVIII. században merül fel neve elsőnek s ez időben a Gönyüi-család birtoka, majd a Korláthok kezére került. Az összeomlás előtt Hedry Józsefnek volt itt nagyobb birtoka. Korábban birtokos volt itt a Lánczy-család is. A község területe 712 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 340. Alsómihályi. IV. Béla 1252-ben BerIhold fia Mihálynak adományozta, ki a maga neve után Mihályi néven itt falut épít. 1320-ban Tholdi Bothond fia Péteré, de I. Károly 1324-ben Tholdi, másként Monoky Istvánnak adományoza. 1405-ből Kis-Mihály alakban fordul elő az Izsépy-, Cseley- és Dobi-családok kezén. 1425-ben Beke Márton és Ricsey András nyer itt donációt. 1469-ben felerészben Szapolyai Imréé, felerészben pedig a Korniss- és a Lengyel-család birtokolja. 1527-ben János király a maga részét Lasztóczy Boldizsár tokaji várnagynak adonianyozza. 1598-ban a Monokj és Vékeycsaládot jegyezték fel itt birtokban. Későbbi birtokos itt még az Andrássy-, Pulnoky-, Beöthy-, Nedeczky-, Galambos-, Nyomárkay-, Kövér-, Balogh-, Kassav-, Batta-, Paizsoss-, Girzsik család. 1663-ban pestis, 1831-ben kolera tizedelte, 1827-ben az egész község leégett. A községben van kőolajfinomító- és kocsikenőcsgyár. A magyar lakosság a csehek húsz esztendős erőszakos uralma alatt igen sokat szenvedett. A község területe 1416 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1162. Ezek közül róm. kath. 501, ref. 211, ev. 15, gör. kath. 255, izr. 96, egyéb 84. Alsómislye. A tatár eltakarodása után az Aba-nemzetségbeli Somos (más forrás szerint Lapispataky) alapította prépostságát és 1289—1292 között az Aba-nembeli Mihály mester volt a prépost. Az 1427. évi adóösszeírás 41 portát jegyzett fel itt. 1453ban Giskra martalócai foglalták el, de Mátyás király kiverte a cseheket. Zápolya János király a prépostság birtokát hű embereinek, Lónyay Györgynek és Gecsey Mártonnak ajándékozta. 1630—1643 között Cseh János egri kanonok, majd pécsi püspök birta, utána a Kátay-család kezére került s tőlük Kisdy Benedek egri püspök visszavásárolta és a jezsuitáknak ajándékozta. Amikor a jezsuita rendet törölték Magyarországon, a birtokot a vallásalap javára írták át. Thököly Imre 1678-ban elfoglalta. A kuruc időkben, a szabadságharc alatt, jelen korunkban pedig a cseh elnyomása alatt sokat szenvedett. Hozzátartozik Cigánytábor, Dringács, Szajkó. A község területe 2242 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1130. Alsónyárasd. A szájhagyomány szerint a község 1100-ben már lakott hely volt s a Nag}--, Szalai-, Agh-, Mikóczi-, Csölle-, Váradi-, Szabó- és Tóth-családok alapították. Okleveles első említését 1193-ból találjuk, mikor is Tamás érsek engedélyt ad a községnek kápolnaépítésre. 1237-ben IV. Béla a község felét a pozsonyi káptalannak adományozza. Ez időben a másik rész az Agh-családé. 1434-ben a Fraknói grófok bírnak itt földbirtokkal. Későbbi földesurak itt a Serédy-, Mérey-, Amadé-, gróf Pálffy-családok. Hajdan csak egy Nyárasd volt, de a tagosítás során ketté osztották: Alsó- és Felsőnyárasdra. A szabadságharc idején határában honvédeink kétszer is megütköztek a császáriakkal. Róm. kath. templomát 1307-ben építették és 1853ban restaurálták. A cseh elnyomást megsínylette. Hozzátartozik: Erdei őrházak, Jánostelekmajor, Közbirtokossági révház, Lapohosimajor, Uradalmi révház. A község területe 7266 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2458. Ezek közül róm. kath. 2430, réf. 1, ev. 5, izr. 22. Alsópél. Neve az esztergomi káptalan egy 1298-ban kelt bizonyságlevclében szerepel először. Ekkor Peel alakban írják nevét. A XIV. században földesurai: János fiai és Moch unokái (1322), Pély Miklós (1358) és Barachkai János (1395). Ez utóbbi a bencéseknek adományozza itteni birtokait. A XV. században Pély Demeter (1413), a győrödi Poborok (1423) és nagyendrédi Zobonya László (1469) a község birtokosai. A XVII. században a Hunyady-család tulajdonába kerül a községhatár, miután előbb a Péli Nagycsalád tagjait is sűrűn birtokosai között találjuk. A Hunyady-család a községet kiemeli szokványos életéből: a XVIII. század végén serfőzőt létesítenek itt, majd később a lótenyésztés fejlesztése céljából futtatásokat is rendeznek itt. A Hunyady grófok azóta is legfőbb birtokosai a községnek. A község területe 2431 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1445. Alsópokorágy. Anjou - királyaink idején már fennáll. Később, a XVI. és XVII. században a Szeniczey- és a Váradi-család birtokában találjuk. A község területe 702 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 394. Alsóremete. Települési kezdeteit a XVIII. század elejéről számíthatjuk. A község területe 655 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 721. Alsóschönborn. Települési magja a kuruc szabadságharcot követő évtizedekben keletkezik. A község területe 1804 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 570. Alsószecse. A XIII. században Bors ispán utódai az első urai a garammenti kisközségnek. 1395-ben a Zecheiek, Lévaiak és Váradiak osztozkodnak birtoklása felett. 1401-ben János esztergomi érseké a község 1506-tól a Lévai- és Váradi-család a földesura, egészen a XVIII. századig, amikoris az Eszterházyak birtokába kerül. A község területe 152G kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 553. Alsószeli. Az első oklevél, amely e községről e néven megemlékszik, 1490ben kelt. Egyes szakvélemények szerint a község a szomszédos Felsőszelivel együtt Taksony tartozéka volt és csak később különült el attól. Sokat szenvedett a község a Mátyás király halálát követő időkben, amikor Miksa császár vezetett hadjáratot a magyar trón megszerzése érdekében és hadai többször is pusztítottak itt. Az 1553-as jobbágytelek-kimutatásban ismét szerepel ez a község, ezúttal is Alsó-Szely néven. Ekkor Serédy Gáspár földbirtoka volt itt, amely 20 porta után viselt adót. 1647-ben a Pálffy-nemzetség birtokába került a határ és a legutóbbi időkig is ők bírták a földet. A szabadságharc idején is szerepet játszott a község. Határában zajlott le 1849. június 22-én a zsigárdi ütközet a honvédek és a császár hada közt. Történelmi jelentőségre mutató elnevezéseket találunk a község területén a Teleki, Deáki, Királvrévi és Vérségi dűlők nevében. Nagy tűzvész pusztított Alsószelin 1863-ban, amikor a község nagyrésze elpusztult. Az ág. ev. és a róm. kath. templom később épültek, az utóbbi 1875-ben, az előbbi há rom évvel későbben. A világháborút követő cseh megszállás alatt különösen kulturális tekintetben szenvedett sokat a színmagyar község. A községhez tartozó puszták:Elővér és Alsóhatár. A község területe: 4563 kat. hold, - 6 —