A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Bellyei László: Beregszász

vatalos nyelv is a cseh volt. Itt a magyarellenes szláv hódítást egyeduralkodói fölénnyel maguk a csehek valósították meg, gyakran éppen úgy a rutének, mint a magyarok ellen irányítva, míg a ruténeket igyekeztek az áldatlan nyelvi harcba minél inkább belesodorni. Ennek az volt a következménye, hogy a cseh liberális demokráciának a magyarság belső megbontására elindított tendenciái Kárpátalján nyíltabban és határozottabban érvényesültek, mint a nyugati Felvidéken. Az utóbbi időben sokat nyomott a latban a sokat emlegetett baráti Szovjetoroszország közelsége. Éppen Beregszászt szemelték ki a nyugati irányban előretörő kommunista hódítás első legfontosabb állomásának. Amint látni fogjuk, Beregszász magyar nemzeti jelentőségét igyekeztek aláásni. A városnak új helyzetében egyetlen előnyt az jelentett, hogy a hosszúkás Csehszlovákián végigfutó fő vasúti vonal Beregszászon ment át. Ez kötötte össze Prágát a kisantant államaival. A város jelentőségének elrablásával egyidejűleg akarták a csehek a beregi magyarságból kinevelni a kommunista világforradalom és a cseh nemzeti önállóság harcosait, a magyar nemzeti érzés és történelmi sorstudat céltudatos elaltatásával. Beregszász lakossága 1920-ban 13.846 lelket tett ki, 1930-ban 19.007 és az 1938. évi magyar összeírás szerint 19.050 volt a lakosság száma. Az államfordulat után csaknem százszázalékban magyar volt Beregszász lakossága. Bár a zsidóság már akkor is jelentős százalékban özönlötte el Beregszászt, azonban akkor még magyarnak vallották magukat. A város magyar jellegének megtámadására kétféle módszert találtak ki: a zsidó nemzetiséget és a szlávosítást. A zsidók egyszerre büszkén és nagy örömmel kezdték magukat zsidó nemzetnek vallani, a csehek pedig igyekeztek minél több csehet Beregszászba küldeni és a magyarok egy részéről kisütni (különösen a görög katolikus vallásúakról), hogy tulajdonképen szlávok. így elérték azt, hogy az 1930-as népszámláláskor Beregszász lakosságának már csak 52 százaléka vallotta magát magyarnak, ami a közeli jövőre nézve nagy veszedelmet jelentett volna. Az 52 százalékot csak 3 százalékkal kellett volna leszorítani a legközelebbi népszámlálásig és akkor a városi önkormányzat nyelve nem lehetett volna már kizárólagosan magyar. A lakosság 33 százaléka zsidó nemzetiségűnek vallotta magát. Ezt a cseh hódítók örömmel vették, a zsidókban magyarellenes hatalmi céljaik eszközét látták. Az államfordulat utáni időkben a beregszászi magyarság reménysége a cseh törvények nyújtotta városi önkormányzat volt, melyet azonban a csehek úgy kiforgattak igazi mivoltából, és annyira a maguk javára fordították, hogy a magyarságnak nem sok haszna lett belőle. A cseh megszálláskor Hunyady Gyula városi főjegyző állott Beregszász élén, aki akkor a beteg dr. Linner Jenő h. polgármestert helyettesítette. A csehek a város önkormányzatát felfüggesztették és a beregszászi Dudis Endre görög katolikus lelkész személyében kormánybiztost neveztek ki. Pár hónap múlva Blecha Károly cseh rendőrtiszt lett Beregszász kormánybiztosa. Az első községi választást 1923. szeptember 23-án tartották meg és a megválasztott képviselőtestület dr. Polchy Istvánt, az ellenzéki magyar pártok képviselőjét emelte a főbírói székbe, mert a csehek időközben Beregszászt megfosztották városjellegétől. Ezért a város élén nem polgármester állt többé, hanem főbíró. A csehek dr. Polchy István főbírót és a képviselőtestületet 1925-ben felfüggesztették és Vince (Weisz) Hugót, a csehbarát politika egyik beregszászi zsidó főkorifeusát nevezték ki kormánybiztossá. Működése a város történetének legszomorúbb korszakai közé tartozik. A városi önkormányzati testület választását 1928. június 5-én tartották meg ismét, amikorra sikerült a különféle töredékpártok felállításával a magyar pártok fölényét lényegesen megtörni. Az új képviselőtestület Ortutay Jenő beregszászi görög katolikus főesperest, a községi katolikus párt képviselőjét az ellenzéki magyar pártok támogatásával és a többi pártokkal kötött egyezség alapján választotta főbíróvá. Ortutayt az 1932-es választások után ismét főbíróvá választották. A beregszászi képviselőtestületben az 1928. évi választások után az ellenzéki magyar pártoknak 10 mandátumuk volt, a kommunista pártnak 9 mandátuma. Az 1932. évi választások után éppen megfordítva, a magyaroknak volt 9 és a kommunistáknak 10 mandátuma. Ettől az időtől fogva a beregszászi városi képviselőtestület legerősebb pártja a kommunista párt volt. A 36 mandátum közül 10 kommunista volt. A cseh gazdálkodás közvetlen eredménye volt, hogy a Város becsületes magyar népének többsége fokozatosan a kommunizmus karjaiba vetette magát. A munkanélküliek száma rohamosan növekedett. A beregszászi téglagyárak kereslet hiányában csökkentett üzemmel dolgoztak, vagy a munkát egészen abbahagyták és munkásaikat elbocsájtották. Az ipari munkanélkülieknek a város ingyen munkanélküli segélyt adott és népkonyhát állított fel. A munkás- 378 -