A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Bellyei László: Beregszász

A szőlő- és bortermelés az, amiről városunkat leginkább és legmesszebb ismerik. Régi irott okmányok igazolják, hogy a beregszászi szőlő-kultúra igen régi lehet. Már jelentős fokon állhatott 1247-ben, amikor IV. Béla kiváltságlevelében megengedte a beregszászi polgároknak, hogy a mező- és szőlőhegy tizedét a papnak adják és elrendelte, hogy szüret alkalmával a vámszedőnek egy ebédet és vacsorát adni tartoznak. Az 1342-ben Nagy Lajos király által kiállított okmány szerint a beregszásziak 10 ötvenköblös hordó bort voltak kötelesek évenkint a munkácsi várba szállítani. Különösen nagy gondot fordított a beregi szőlő-kultúra fejlesztésére Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. Maga is többször megfordult Beregszászon és úgy látszik, közvetlen tapasztalatok alapján 1625-ben elrendelte a szőlőművelés általános megjavítását és kikötötte, hogy ha két év alatt valaki szőlőjét nem kezdi javítani, azt tőle bárki szabadon és ingyen elfoglalhatja. Bethlen Gábor 1626-ban a boroshordók egészen aprólékos árjegyzékét állította össze Bereg vármegye részére. Hasonlóképen javítási célból állapította meg Thököly 1684 július 10-én kiadott gazdasági utasításában, hogy: „a munkácsi és beregszászi szőlők csak nyitásban vannak s teljesen karózatlanok és kötözetlenek". A bortermeléssel kapcsolatos Beregszász volt Bereg vármegye gazdasági és politikai központja. IV. Béla 1247-ben adott Beregszász városának kiváltságlevelet, melyből kitűnik, hogy a kereskedés ebben az időben Bereg vármegyében már elég magas fokon állott. Lipót király 1667 július 1-i rendeletével a görögöket és örményeket teljesen eltiltotta a kereskedéstől, akik lassan elvonulak Románia felé és a zsidóknak engedték át a kereskedelmet. Talán Magyarországnak nem igen van vidéke, ahol a borkereskedelem és a kereskedés minden válfaja annyira kizárólagosan a zsidóság kezében lenne, mint épen Beregszászon. A beregszásziak is a lassan felépülő új Magyarországtól várják annak az egészséges kereskedelemnek lehetővé tételét, mely a profithajhászatnál fontosabbnak tartja a nép érdekeinek védelmét. Beregszász története 1918-ig. Beregszász város vidékén, valamint az egész Bereg megyében különféle ásatások alkalmával rengeteg kő-, bronz- és vaskorszakbeli műtárgyat találtak. Ezek őskori lak- és temetkezési helyek maradványai. Kézenfekvő a feltevés, hogy ezen a helyen különféle ősnépek tanyáztak. Valószínű, hogy részben kelták és avarok voltak, de vannak nyomok, melyek a rómaiakra emlékeztetnek. A magyar honfoglaláskor a mai Beregszásztól nem messze állott Borsova vára. Valószínűleg a mai Nagyborsova, vagy Nagybereg község helyén, Beregszásztól 12, illetve 17 kilométer távolságra. Árpád vezér Borsova várát 903-ban megostromolta, bevette és leromboltatta. A honfoglalás utáni időkben ennek a várnak a nevével jelölték a későbbi Bereg megye területét. A szóhagyomány szerint Beregszászt a XI. században I. Béla király fia, Lampert alapította. A várost valóban a XVI. századig Lampertházának nevezték. Valószínűbb azonban, hogy Beregszászt a XII. században II. Géza király alapította flamand telepesek behívásával, akiket egyszerűen szászoknak neveztek. Innen van a város neve is, míg „bereg" szó kétségtelenül szláv eredetű és partot, csalitot jelent. Beregszász a további századok folyamán sűrűn szerepel a magyar történelemben. Már Árpád vezér magának és utódainak tartotta fenn ezt a vidéket, ahogy Anonymus krónikájában leírja. Később is a magyar királyok birtoka és kedvenc tartózkodási helye volt Bereg megye és a hatalmas beregi erdő. Bánk bán, Simon bán, beregi földbirtokos és főispán volt. II. Endre király a Beregszász és Munkács közti erdőségben táborozott, mikor a pápa felhívására 1233 augusztus 12-én letette itt az esküt arra, hogy zsidókra és szaracénokra a közjövedelem kezelését többé nem bízza. Ez volt akkor az 1232. évi egyházi átok felemelése után a római pápa és a magyar király között kötött konkordátum formája. A tatárjárás idején Beregszászt is teljesen feldúlták és lakosságát kiirtották. IV. Béla a tatárdúlás után idegen lakosokat telepített ide, akiknek különös kiváltságokat adott. Nagy Lajos király és Erzsébet királyné különös pártfogásukba vették Beregszászt, ahol gyakran megfordultak. Erzsébet királyné udvart is tartott itt és különféle kiváltságokat adott a beregszásziaknak. Nagy Lajos 1342-ben pallosjogot adott a városnak, amit később Korjatovics Tódor fejedelemre ruházott át. A XV. században beregmegyei birtokos lett Hunyadi János kormányzó is, aki 1446 február 9-én személyesen járt fent a Beregszász melletti Mezővári községben. — 374 -