A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nyiresi Tichy Kálmán: Rozsnyó

volt. Fischer-Colbrie látta, hogy a magyarság sorait osztályalapon igyekeznek megbontani és ezért a keresztény szociálizmus eszméinek elmélyítését tartotta szükségesnek. Az Ő szellemének hatása alatt alakult meg Kassán az „Országos Keresztény Szocialista Párt", amely a pozsonyi hasonló szervezkedéssel karöltve a felvidéki magyarságnak hosszú időn keresztül egyik legjelentősebb politikai szervezete volt. A felvidéki magyar kultúrélet megszervezésében is vezető szerepet vállalt Kassa magyarsága. A háború előtt alapított Kazinczy Társaságot új életre keltik, a Társaság feladatául tűzi ki a felvidéki magyar írók és a magyar könyvkiadás megszervezését. Abból az elgondolásból indulnak ki, hogy a magyar betű a nemzeti érzésnek leghatalmasabb fenntartója. A húszas évek elején kezdik meg a könyvkiadást. Mindenekelőtt az olvasóközönség megszervezését tartják szükségesnek és megteremtik a „Könyvbarátok Országos Szervezeté"-t, később a Kazinczy Lapés Könyvkiadó Szövetkezet-et, mely sok értékes írás kiadásával gazdagította az egyetemes magyar irodalmat is. A Kazinczy Társaság országos jelentőségű munkája mellett helyi viszonylatban előadások rendezésével nagy szerepet játszott a „Keresztény Társadalmi Kör, a „Polgári Társaskör" és a „Katolikus Olvasókör", a „Katolikus Le&'-'^iyegylet", az „Iparoskör". A magyar kultúrélet megszervezésének első időszakában Kassa városának két értékes napilapja van. Az egyik a Fischer-Colbrie szellemi vezetése alatt álló „Esti Újság", a másik pedig a liberális szellemű „Kassai Napló". A harmadik napilap, a „Kassai Újság", csak szenzációéhséget elégít ki. A két előbbi hamar megszűnt és így csak a nem éppen dicséretes munkát végző „Kassai Újság" maradt meg. Ekkor azonban a felvidéki magyarságnak nagy és magas színvonalú napilapja, a „Prágai Magyar Hirlap" pótolta a megfelelő helyi lap hiányait. Lelkes kultúrmunkások művészeti síkon is igyekeztek Kassa magyarságának kultúrigényeit is kielégíteni. A helyi magyar színtársulat a cseh kultúrpolitika tervszerű háttérbeszorító taktikája ellenére — volt idő, amikor csak a nyári hónapokban engedték át a magyar társulatnak a színházat —- mindvégig hősiesen igyekezett eleget tenni missziójának. S ha a hivatásos színészek nem játszhattak, műkedvelő előadások rendezésével tartották ébren a magyar közönségben a színművészet iránti érdeklődést. Az elmúlt húsz esztendőben három nagy országos ünnepség zajlott le Kassán. 1923-ban a Petőficentennárium ünnepségei; 1925-ben a Jókai-ünnepségek; 1935-ben a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc emlékének országraszóló kegyeletes ünnepe. A megszállás alatt sorsát férfiasan viselő magyarság hivatástudattal teli lélekkel áldoz a toll és kard megdicsőült harcosainak. A magyarság vezetői tudták, hogy a mult tisztelete és nemzeti nagyjainak emlékének termékeny mag lehet a magyarság lelkében, Kassa városa ezzel a gondolattal hinti el a mult tanulságait a magyarság fogékony lelkében. A kisebbségi sorsban találunk Kassán több kitűnő magyar festőművészt is. Sajnos, sokszor igen nagy nélkülözések közepette kell dolgozniok. HalászHradil Elemér, Csorndák Lajos, Jaszus Antal, a fiatal Jakoby Gyula, Kieselbach Géza, az őstehetség Oravecz Imre és még sok más művészt említhetnék. A Kazinczy Társaság 1938-ban ezeknek a kassai művészeknek alkotásaiból reprezentatív kiállítást rendezett meg, melyre Budapest is felfigyelt. Két évtized küzdelmei után, amelyből Kassa város polgársága férfiasan kivette részét, 1938 őszén csillant lel a kassai magyarok előtt a felszabadulás reménye. Münchentől november hó 10-ig nehéz napok következtek el. Az utolsó napjait élő cseh impériumnak azonban minden brutalitása ellenére sem sikerült elnyomnia a felszabadulás vágyától fűtött magyar lelkesedést. Kis iskolás gyermekek és sokan aggastyánok, katonák és rendőrök szuronyai és gumibotjai között is áhítatos lélekkel imádkozták a magyar imádságot. November 2-ától 10-ig Kassa magyarjai elégtétellátták, hogyan döcögnek észak felé a húszesztendő alatt bevándorolt „urak" társzekerei. Nehéz és megpróbáltatásokkal teli napok voltak ezek, míg eljött a november 11-ike, amikor vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, fehér lován csapatai élén ujjongó tízezrek tömegei között vonult be a piros-fehér-zöld színű zászlódíszben úszó Kassa városába. A felszabadult Kassa nem nyerte ugyan vissza régi gazdasági jelentőségét, hiszen egyelőre határmenti város. A gondos kormánypolitika és a város vezetősége azonban az idegenforgalom fokozásával, intézmények idehelyezésével és más módon igyekeznek előmozdítani, hogy Kassa ismét elfoglalja méltó helyét, és a kassai lélek a maga nagyszerű tulajdonságaival alkotólag kapcsolódjék be a magyar életbe. - 368 -