A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)
Szombathy Viktor: Rimaszombat
gèt. A szlovenszkói magyar kultúréletben nem Pozsony, hanem Kassa felé tájékozódott. A nagyobb ünnepségek, a nagy gesztusok idővel elmaradtak, a város elfásult. A törzsökös családok nagyrésze szegényebb lett anyagiakban s a polgárság új rétege tört elő, lett hangadóvá. A város szellemi életet élő magyarjaiban bizonyos kettéhasadás lett észrevehető: voltak, akik ragaszkodtak a konzerválás feladatához s voltak, akik „új idők szelét" sürgették. Ezek ismét kétfelé oszlottak: akik szilárd magyar alapon kívánták a fásult helyzetet megoldani s akik divatos európai ideológiáknak hódolva szívesebben látták a nemzetközi alapot. Az első főiskolás kongresszusok egyike itt zajlott le s megalakult a Társadalmi Egyesületek Szövetsége, Rimaszombat székhellyel, kevés felmutatható eredménnyel. A hangzatos gömöri diétáról három esztendővel ezelőtt sok szó esett: azt hittük Szlovenszkón, hogy a „gömöri diéta" hozza a szellemi s társadalmi megújhodást, de csak szép szavak voltak minden utóhatás nélkül, a diéta eloszlott a levegőben, a többi hasonló kezdeményezéssel s a szokványos lapindulással együtt, pedig tele volt jószándékkal, tele volt fiatalos erővel, kezdeményezéssel s néhány tehetséges tagja sok ígéretet rejt magában ma is. Az utóbbi évek autszájdere az Ipartársulat lett, amely ostentative kivonult a meglévő egyesületekből s azokkal versenyezve, saját házában önálló társadalmi életet kezdett élni. A kultúrélet az úgynevezett „apró kultúrmunka ' terére lépett, a SzMKE és a Közművelődési Testület rendezett előadásokat, inkább egymással versenyezve, mint egymás mellett, noha a hallgatóközönség s az előadógárda csaknem ugyanaz volt. Rimaszombat volt úgyszólván az egyetlen város Szlovákia déli részén, amelyben a szepességi alapítású Kárpátegyesület-nek tág tere, sok tagja s nemcsak turisztikai, hanem társadalmi szerepe is volt. Ezzel kapcsolatban említsük meg azt is, hogy a rimaszombati főgimnázium egyike volt azoknak a mai Felvidék területén, amely a leghamarább kezdte meg a cserkészmozgalom szervezését. Már 1914-ben volt cserkészcsapata. A gimnázium tanulói megkétszereződtek. A magyar tagozat 260—300-as átlaggal dicsekedhetett, a szlovák ugyanannyival. A gimnázium épületét bővíteni kellett. A tanári karban sem világnézeti, sem nyelvi tekintetben nem volt egységes szellem s a magyar diákot sokszor magyarul nehezen tudó tanár tanította. Városi Zeneiskola is keletkezett. A város majdnem minden egyesületének van könyvtára, múzeumi könyvtárát most rendezik, a városi könyvtárat a könyvbarátok csoportja segíti a községi támogatás keretén felül új könyvekhez, az olvasási kedv erős s a rimaszombati könyvkiadás a fordulat óta általános szlovenszkói jelentőséggel bír, úgy tartalom, mint kiállítás dolgában. Meg kell említeni, hogy kétízben: Czinke István és Péter Mihály református püspökök működése idejében a város református püspöki székhely volt. Dr. Törköly József erőteljes, magyar irányú vezetésével a kisebbségi politikai életben mindig jelentős szerepet vitt a város és környékének magyarsága. A hangzatos és erősen kritikai szellemű „diéta" megszervezése óta azonban már kevés jelentős lépés történt s a város később elvesztette azt a poziciót, amit 1920—1925 között a kisebbségi élet megszervezésében szerzett. Tősgyökeres fiatalsága nagyrészt szabad pályákon helyezkedett el: iparos, kereskedő, orvos, ügyvéd lett belőle s nagyon sok fiatalember telepedett meg szülővárosában. Fiataljai nagyrészt Prágában, kisebb részben Brünnben s Pozsonyban végezték főiskoláikat. Külföldre alig ment, — néhány bécsi, budapesti s párisi kivételtől eltekintve, — s ez szellemi beállítottságán, életszemléletén, felfogásán is meglátszott. Az idők folyamán vidékről számos nyugdíjas húzódott be a városba, de csak igen kis százalékuk folyt be hathatósan a város szellemi életébe. Az anyagiak révén, amit jelentett, inkább a város gazdasági életének vérkeringését segítik elő s házépítéseik révén munkaalkalmat hoztak. így élt ez a kisváros szellemi és anyagi, politikai, vallási s nemzetiségi problémáival, erjedő s átátcsoportosuló társadalmával, visszalépve a család bástyái mögé, miután a megyeszékhely rangjáról a járási székhely pozíciójába esett vissza: egy főországút s két vicinális vasútvonal keresztezésében. * X X X «tit"»» X * » XX X X i X i t « y X X X^X < * »Jtx X. « n Az örömteljes visszacsatolás éppen akkor érte, amikor a Tiszolc és Breznóbánya felől benyomult szlovákság s a prágai irányítást szívesen követő cseh elem már-már magáénak tekintette a várost, vagyont szerzett s szellemileg is vezetni kívánta volna. Az ezer évig színmagyarnak maradt városra azt szerették volna rábizonyítani, hogy szlovák jellegű. Mindent elkövettek, nyilt s burkolt propagandával, hogy néhai dr. Törköly József szenátornak, a város izzóan magyar, harcos fiának törekvéseit lekicsinyeljék, örökét semmibe vétessék. Vallási s társadalmi harcokat kezdeményeztek, a pénz náluk volt s a hatalom is. A csüggedésnek indult várost boldog — 354 —