A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Szombathy Viktor: Rimaszombat

gèt. A szlovenszkói magyar kultúréletben nem Po­zsony, hanem Kassa felé tájékozódott. A nagyobb ünnepségek, a nagy gesztusok idővel elmaradtak, a város elfásult. A törzsökös családok nagyrésze szegényebb lett anyagiakban s a polgár­ság új rétege tört elő, lett hangadóvá. A város szel­lemi életet élő magyarjaiban bizonyos kettéhasadás lett észrevehető: voltak, akik ragaszkodtak a kon­zerválás feladatához s voltak, akik „új idők szelét" sürgették. Ezek ismét kétfelé oszlottak: akik szilárd magyar alapon kívánták a fásult helyzetet megol­dani s akik divatos európai ideológiáknak hódolva szívesebben látták a nemzetközi alapot. Az első főiskolás kongresszusok egyike itt zaj­lott le s megalakult a Társadalmi Egyesületek Szö­vetsége, Rimaszombat székhellyel, kevés felmutat­ható eredménnyel. A hangzatos gömöri diétáról há­rom esztendővel ezelőtt sok szó esett: azt hittük Szlovenszkón, hogy a „gömöri diéta" hozza a szel­lemi s társadalmi megújhodást, de csak szép szavak voltak minden utóhatás nélkül, a diéta eloszlott a le­vegőben, a többi hasonló kezdeményezéssel s a szok­ványos lapindulással együtt, pedig tele volt jószán­dékkal, tele volt fiatalos erővel, kezdeményezéssel s néhány tehetséges tagja sok ígéretet rejt magában ma is. Az utóbbi évek autszájdere az Ipartársulat lett, amely ostentative kivonult a meglévő egyesüle­tekből s azokkal versenyezve, saját házában önálló társadalmi életet kezdett élni. A kultúrélet az úgynevezett „apró kultúrmunka ' terére lépett, a SzMKE és a Közművelődési Testület rendezett előadásokat, inkább egymással versenyezve, mint egymás mellett, noha a hallgatóközönség s az előadógárda csaknem ugyanaz volt. Rimaszombat volt úgyszólván az egyetlen város Szlovákia déli ré­szén, amelyben a szepességi alapítású Kárpátegye­sület-nek tág tere, sok tagja s nemcsak turisztikai, hanem társadalmi szerepe is volt. Ezzel kapcsolat­ban említsük meg azt is, hogy a rimaszombati fő­gimnázium egyike volt azoknak a mai Felvidék terü­letén, amely a leghamarább kezdte meg a cserkész­mozgalom szervezését. Már 1914-ben volt cserkész­csapata. A gimnázium tanulói megkétszereződtek. A ma­gyar tagozat 260—300-as átlaggal dicsekedhetett, a szlovák ugyanannyival. A gimnázium épületét bőví­teni kellett. A tanári karban sem világnézeti, sem nyelvi tekintetben nem volt egységes szellem s a ma­gyar diákot sokszor magyarul nehezen tudó tanár tanította. Városi Zeneiskola is keletkezett. A város majdnem minden egyesületének van könyvtára, múzeumi könyvtárát most rendezik, a vá­rosi könyvtárat a könyvbarátok csoportja segíti a köz­ségi támogatás keretén felül új könyvekhez, az olvasási kedv erős s a rimaszombati könyvkiadás a fordulat óta általános szlovenszkói jelentőséggel bír, úgy tar­talom, mint kiállítás dolgában. Meg kell említeni, hogy kétízben: Czinke István és Péter Mihály refor­mátus püspökök működése idejében a város refor­mátus püspöki székhely volt. Dr. Törköly József erőteljes, magyar irányú vezetésével a kisebbségi politikai életben mindig je­lentős szerepet vitt a város és környékének magyar­sága. A hangzatos és erősen kritikai szellemű „diéta" megszervezése óta azonban már kevés jelentős lépés történt s a város később elvesztette azt a poziciót, amit 1920—1925 között a kisebbségi élet megszerve­zésében szerzett. Tősgyökeres fiatalsága nagyrészt szabad pályá­kon helyezkedett el: iparos, kereskedő, orvos, ügy­véd lett belőle s nagyon sok fiatalember telepedett meg szülővárosában. Fiataljai nagyrészt Prágában, kisebb részben Brünnben s Pozsonyban végezték fő­iskoláikat. Külföldre alig ment, — néhány bécsi, bu­dapesti s párisi kivételtől eltekintve, — s ez szel­lemi beállítottságán, életszemléletén, felfogásán is meglátszott. Az idők folyamán vidékről számos nyugdíjas húzódott be a városba, de csak igen kis százalékuk folyt be hathatósan a város szellemi életébe. Az anyagiak révén, amit jelentett, inkább a város gaz­dasági életének vérkeringését segítik elő s házépíté­seik révén munkaalkalmat hoztak. így élt ez a kisváros szellemi és anyagi, politi­kai, vallási s nemzetiségi problémáival, erjedő s át­átcsoportosuló társadalmával, visszalépve a család bástyái mögé, miután a megyeszékhely rangjáról a járási székhely pozíciójába esett vissza: egy főország­út s két vicinális vasútvonal keresztezésében. * X X X «tit"»» X * » XX X X ­i X i t « y X X X^X < * »Jtx X. « n Az örömteljes visszacsatolás éppen akkor érte, amikor a Tiszolc és Breznóbánya felől benyomult szlovákság s a prágai irányítást szívesen követő cseh elem már-már magáénak tekintette a várost, vagyont szerzett s szellemileg is vezetni kívánta volna. Az ezer évig színmagyarnak maradt városra azt szerették volna rábizonyítani, hogy szlovák jel­legű. Mindent elkövettek, nyilt s burkolt propagan­dával, hogy néhai dr. Törköly József szenátornak, a város izzóan magyar, harcos fiának törekvéseit le­kicsinyeljék, örökét semmibe vétessék. Vallási s tár­sadalmi harcokat kezdeményeztek, a pénz náluk volt s a hatalom is. A csüggedésnek indult várost boldog — 354 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom