A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)
Losonc
LOSONC A történelem megállapítása szerint minden jel arra mutat, hogy Losonc határát már az országszerzés első évtizedeiben megszállták és birtokukba vették a honfoglaló magyarok. A kedvező földrajzi adottságok következtében azonban nemcsak megszállták, hanem állandóan lakott és megerősített település színhelyévé tették. Megkönnyítette ezt és lehetővé tette az a körülmény, hogy Losonc közvetlen környéke már előzőleg a népvándorlás századaiban, sőt még előbb a történelem előtti korszakban is települt hely volt, mint azt a határában végzett ásatások alkalmával feltárt leletek kétségbevonhatatlanul tanúsítják. Bár Losonc lakottsága közvetlenül a honfoglalás utáni időben bizonyosra vehető, ezt a körülményt az Árpádok uralkodásának első két századában egyetlen hiteles kútfő sem említette meg. Az első írásos bizonyítékot erre vonatkozólag egy 1190-ben kelt oklevél tartalmazza, melyből kitűnik, hogy Losonc temploma már ebben az időben fennállott. Ez arra enged következtetni a történelmi leleteken kívül, hogy ezt az időt megelőzőleg, tehát közvetlenül a honfoglalás után ezen a helyen már volt település. A későbbi időkből származó okmányok Losoncot a Zách-nemzetség birtokának tüntetik fel, majd királyi adományozás következtében ez a hely a Losonczycsalád tulajdonába került. Az idők változásával és a belső politikai helyzet alakulása következtében Losoncot IV. László korában átmenetileg a Tomaj-nemzetség birtokolta. A község a XIV. század végén ismét visszakerült a Losonczy-család tulajdonába. Losonc ebben az időben Divény várához tartozott. A királyok és ezek változásával párhuzamosan alakuló belső politikai helyzet következtében Mátyás király idejében ismét gazdát cserélt a helyiség. Miután a Losonczyak hűtlenségbe estek, elvesztették az uralkodó kegyét s így Mátyás király 1467-ben a családot megfosztotta a birtokaitól és Losoncot kedvelt emberének, Guthi Országh Mihály nádornak juttatta. A Guthi Országhcsalád majdnem egy évszázadig volt birtokosa Lo soncnak, mely ezután ismét a Losonczyak tulajdonába ment át. Losonc ebben az időben már városi jelleggel bírt, király Ti kiváltságokat élvezett s a színmagyar lakosságú és élénkforgalmú város egyik legfontosabb hadászati pontjává vált az északnyugati Felvidék határvédelmének. Azonban a XV. században Felsőmagyarországon szinte napirenden levő belviszályok következtében lejátszódó kisebb-nagyobb csatározások szabad fejlődését erősen hátráltatták annál is inkább, mert Losonc az északnyugati Felvidék három legfontosabb erősségének, Gácsnak, Füleknek és Divénynek szinte gyújtópontjában feküdt. A város hasonlóképen megszenvedte a Felvidék egyik legzsarnokabb kényurának, Giskrának is a túlkapásait. Ez a rettegett kényúr, martalóc cseh zsoldosaival Gács várába fészkelte be magát s portyázásai közben többször rátört a városra és mindannyiszor kifosztotta. Ennek az önkényeskedésnek következtében Losonc határa Giskra idejében több véres ütközet színhelye volt. De nemcsak a város védői, hanem Pelsőczy árulása következtében Hunyadi János is vereséget szenvedett Giskra huszita zsodosaitól Losonc közelében. Azonban a cseh vezérrel összejátszó magyar főurat is utóiérte végzete, mert a csatában maga is elesett, mégpedig árulása jutalmául huszita fegyvertől. A Hunyadi Jánoson aratott huszita győzelem szomorú éveket hozott Losoncra. Mivel Giskra korlátlan ura lett a környéknek, önkényének tobzódása következtében azt tette, amit akart. így Losonc erődítményeit, melyek a rabló és harácsoló cseh zsoldosokat időnként mégis távoltartották a várostól, _ 344 _
