A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Féja Tibor: Léva

mibelőlünk sajtolta ki az árát, azonfelül Léva városát hihetetlen adósságokba kergette. Az új magánházak pedig nem a mi házaink voltak. Idegenek építették, övék volt. Magyaroknak csak a barakok jutottak. Ez érthető is, hisz a magyar hivatalnok előtt el volt zárva az érvényesülés útja. A magyar iparos és kereskedő nem részesült közszállításokban, a magyar gazda a maradékbirtokosok és telepesek adóit is fizette, a magyar munkás csak akkor kapott munkát, ha más nem akadt. A cseh uralom 560 ellátatlan kényszermunkára és közsegélyre szoruló családot 2924 taggal hagyott örökségül Magyarországnak nak. A „Magyar a Magyarért" akció sikeres munkát fejtett ki megsegítésükkel. Alapos környezettanulmányt végeztek. Kiterjedt figyelmük a lakás, vagyon, kereset, egészségügyi és erkölcsi viszonyokra. Léva forgalma kétségkívül megérzi, hogy a szlovák környék nem tért vissza, de a város gazdasági fejlődése azért biztosítva van. Megkapott Léva mindent, amit a 67-es kormányok és a csehek megtagadták tőle. Visszacsatolták a lévai járáshoz a nemzeti okokból elszakított dél-garamvölgyi községeket. Visszakapta 1922-ben elvett városi jellegét. Újra megyei város lett. Azonkívül teljesült Léva évszázados vágya. A magyar kormány felismerte Léva történelmi küldetését s a Bars és Hont k. e. e. vármegyék székhelyévé tette. A megye első főispánjává kisebbségi harcunk egyik vezéralakját, Koczor Gyulát nevezték ki. A polgármester pedig a felvidéki származású dr. Lehoczky Brúnó lett. Léva most szilárd léptekkel halad a szebb, a jobb, a boldogabb magyar jövő felé. Joggal és szeretettel írom e sorokat, hisz őseim 1687-ben — midőn Caraffa Eperjesen kivégeztette Kurucz Feja Dávidot — Lévára költöztek. 1694-ben már Léván találkozunk Feja János nevével. Az idők folyamán Lévából Léva, Fejából Féja lett s a család tagjai gyökerekké váltak.